„Mert bizonyságot teszek ő felőle, hogy sokat fárad érettetek és azokért, kik Laodiczeában és Jerápolisban vannak…. Vigyázz a szolgálatra, melyre vállalkoztál az Úrban, hogy azt betöltsed!” (Kolossé 4:13;17b)
A gyülekezetplántálás fontos része a gyülekezeti munkatársakkal való szoros kapcsolattartás. Pál éles szemmel észrevette, hogy amerre járt, kik voltak azok az emberek, akik lelkületükkel és egyéniségükkel, szolgálatra való átlagon felüli elkötelezettségükkel a keresztyén, Krisztusban való járás mindennapi bizonyságtételében majd vezetők, hangadó emberek lesznek a gyülekezetekben. A mai keresztyén egyházi térben a megfelelő munkatársak apostoli elhívása mellett hiányoznak azok a gyülekezeti tagok, elsősorban a fiatalabb generációk köréből, akik a gyülekezeti munka hétköznapjaiban is ünnepet látnak, maguk is megtisztelik Isten munkáját és ezért ők is megtiszteltetésben részesülhetnek a gyülekezetek tagjai előtt, vagy köreiken kívül is.
Vannak presbitereink, gondnokaink ugyanakkor, akik érzik a rájuk osztott felelősséget, az Isten ajándékaival való sáfárkodás őszinte és nemes elfoglaltság szükségét. Azt krisztusi szellemben be is teljesítik. Ahogy annak idején Pál apostol is megtapasztalta a Szentlélek áldását és igazgatását a gyülekezetek, és az azokon belül élő testvérek szeretetét, úgy mi is megbecsüléssel és szeretettel fordulunk mindazokhoz, akik az elhivatás szent munkájában napszámosok. Legyen nekik hála és tisztesség.
A kegyelem legyen velük és mindnyájunkkal egyházközségeinkben, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházban.