A Horvát Rádió 2025. február 15-én, szombaton sugárzott „ Együtt lélekben ” című műsora a „Protestáns közösségek Horvátországban” című szociológiai tanulmányt tárgyalta. A dr. Siniša Zrinšćak és PhD. Enoch Šeba által végzett kutatást a Zágrábi Egyetem „Protestáns Teológiai Központja” publikálta.
„Protestáns közösségek” alatt a kutatás protestáns egyházi közösségeket vizsgált, amely értelmezésükben sajátosan gyülekezeteket vagy egyházközségeket jelent. Témájuk az egyes egyházak helyett azok szervezeti egységei voltak. A vizsgálatban résztvevők körének ilyetén szűkítése, vagy leegyszerűsítése alapvetően a kutatás alaposságát kérdőjelezi meg a hallgató és olvasó előtt. A téma kifejtésében több hiányosságot is felfedezhettünk, amelyek mindegyikére nem térünk ki, de a közvetlenül a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház gyülekezeteit érintő tévedéseket röviden összefoglaljuk.
Jellemző, hogy a szerzők nem voltak felkészülve arra, hogy mélyreható vizsgálatot végezzenek a protestáns felekezetek fogalmi, vagy akár gyakorlati szempontok szerinti meghatározásával kapcsolatban, ezért azt az utat választották, hogy a nagyobb merítés és általánosítás érdekében egyszerűen kihagytak olyan Horvátországban működő protestáns hagyományokon és gyakorlatban működő felekezeteket, amely meghatározó szerepet vállalnak a mai horvátországi felekezeti térképen, örökségük és vitalitásuk a szerzők és támogatóik szemében pedig minden bizonnyal zavarba ejtő. Így kimaradt a horvátországi Protestáns Konferencia három alkotó (református, protestáns és metodista) felekezetének vizsgálata és említése is, ami pedig nagyban csökkenti a hitelességét a tudományosnak vélt értekezésnek. Az eljárás önmagában nem hibás, de címében a „Protestáns közösségek Horvátországban” elnevezés erősen túlzó és félrevezető.
A tanulmány szerzői elmondták, hogy református/kálvinista egyházak is részt vettek a kutatásban. Nem tértek ki a részletekre ezzel kapcsolatban, de valószínűleg az 1999-ben létrejött, a történelmi Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházból kivált és új bejegyzésű közösségről lehetett szó a vizsgálat során, mint résztvevő. Sajnálatos módon elfelejtették elmondani azt is, hogy ennek az új felekezetnek a gyülekezeteinek nagy részét 2004-ben hozták létre és a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház folyamatos és jogutód történelmi református egyházközségeinek címére jegyezték be. Mint ismeretes, a jogalkotó lehetővé tette a kétezres évek elején még azt, hogy a vallási közösségek szervezeti formáit, jelen esetben egy adott egyházi közösséget, az állami regisztráció adatai felhasználva, de az adott ingatlan tulajdonosának hozzájárulása nélkül jegyezzék be egy meghatározott székhely címre. Így pl. A „Hercegszöllősi Református Egyházközség” címe is az újonnan alapított „Református Keresztény Kálvini Egyház Hercegszöllősi Gyülekezet” címén található, bár de facto ez utóbbi nem ezen a címen működik. Hasonló a helyzet Csúza, Vörösmart, Kopács, Szentlászló és Tordinca, valamint más szlavóniai és baranyai településeken.
A beszélgetésben számos egyéb tévedés, illetve vélhetően szándékos, vagy tudatlan következtetés és könnyen félreérthető közlés szerepelt, amelyek vizsgálatának közlését jelen írás terjedelme nem teszi lehetővé. Azonban a fentiek alapján felmerül az a kérdés, hogy hogyan lehetséges az, hogy a jogalkotó nem tisztázta a joggal való visszaélések során vélhetően nagy költségvetési és társadalmi károkat eredményező eljárásokat mai napig?
A tanulmány pont abban árulkodó az általa levont következtetésekkel és óvatosan került ténymegállapításokkal, amelyről nem kívánt beszélni. A kutatásban és róla való beszédben az ordító „kényes kérdések” elhallgattatásával csak kis részben segíti a „protestáns felekezeteket.”
További részletek horvát nyelvű internetes facebook oldalunkon olvashatók a horvátországi Protestáns Konferencia alkotó tagjainak vezetői tollából, jelen összefoglalónk is a honlapon megjelent írás alapján készült. (ej)