Egyezmény a protestáns felekezetek között

Három horvátországi protestáns egyház írt alá megállapodást a szószéki-, a gyülekezeti- és ökumenikus szolgálatok kölcsönös elismeréséről.

Horvát Protestáns Konferencia (HPK) néven 3 horvátországi protestáns egyház; a Horvátországi Protestáns Református Keresztyén Egyház, a Horvátországi Magyarok Református Keresztyén Egyháza és a Horvátországi Evangélikus – Metodista Egyház írt alá együttműködési megállapodást az egyházi szolgálat elismeréséről és gyakorlatáról. A megállapodás megfogalmazta az aláírók elkötelezettségét az iránt, hogy egyházi közösségeikben szolgáló lelkipásztoraik, egyházi munkásaik, diakónusaik és presbitereik, akik igehirdetési szolgálatot látnak el felsőbb egyházi meghatalmazással, részt vehessenek egymás istentiszteletein. Lehetőség nyílik ezentúl arra, hogy a helyi lelkipásztorokkal együtt, azok, és az egyházi elöljáróság felkérésére a fent említett egyházakban bizonyságot tehetnek és hirdethetik az evangéliumot a gyülekezetek istentiszteletein.

A HPK Tanácsának tagjai: Dr. Vatroslav Župančić, Ph.D. Jasmin Milić tiszteletes, Varga György lelkipásztor és Sója Bálint főgondnok.
A megállapodást a Horvát Protestáns Konferencia Tanácsának 2022. június 24-én Eszéken tartott ülésén ismertették.

A dokumentumot a Horvátországi Magyarok Református Keresztyén Egyháza (HMRKE) részéről Kopácsi Kettős János püspök, az egyház képviselője írta alá Varga György főjegyző jelenlétében (képeinken).

A megállapodásnak a kölcsönös tanbeli egyetértés alapján négy pontja van, amelyek a HPK tagegyházain belül az igehirdetéssel megbízott szolgálattévők működését szabályozza. A „szószékközösség” a helyi lelkipásztor felhatalmazása alapján ünnepi alkalmakon gyakorolható. A sákramentumok kiszolgálása (keresztség és úrcsora) vonatkozásában a lelkészek csak saját gyülekezetükön belül szolgálhatnak, de az illetékes egyházi felelős másként is dönthet. Eddig ezekre a közös szolgálatokra nem nyílt mód. Az ökumenikus istentiszteleteken való közös szolgálatot a felekezetközi egyházi életben a római katolikus érsekségek és püspökségek akadályozzák a gyakorlatban, a többi felekezet közötti krisztusi közeledés egyik megnyilvánulása pedig pont a HPK létrejötte lehet a jövőt illetőleg. Most lehetőség nyílik arra, hogy a megállapodás betűit megtöltsék lélekkel, és a szeretet hirdetésének és gyakorlásának ne legyenek adminisztratív gátjai.

Példamutató a kezdeményezés abból a szempontból is, hogy rámutassunk, hogy a különböző keresztény egyházak hogyan tudnak békésen megegyezni olyan elvi irányokban, ahol a különbözőség ellenére is lehetséges az egység és az együttműködés.

Soli Deo Gloria!