Bibliaóra Sepsén

Sepsén rendkívüli bibliaórát tartottak a gyülekezet tagjai Kopácsi Kettős János püspök és Varga György esperes-lelkipásztor vezetésével egy forró, július eleji szombati napon (2022. július 2-án). Tanulmányuk alapigéje az Efézusi levél 4. rész 17-32. versei voltak.

“Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük. Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban. Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust; ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban. Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek. Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.”

Milyen jó vona, ha nem kellene hátrafelé tekintgetnünk az életben, kutatni a múltat és emlékezni a nehézségekre, a nem-szeretem-dolgokra. Mindenkinek van egy-egy története, amit szeretne semmissé tenni, vagy elfelejteni, de legalább is túllépni azon, hogy annak következményei, vagy hatásai ma ne is kísértsék az életét. Milyen változást remélhetünk ezzel kapcsolatban, és milyen áron?

Pál a keresztyénség előtti, pogány időszak hiábavaló gondolkodásáról beszél. Azt sorolja, hogyan éltek (és élnek mai is közöttünk) a pogányok a Krisztus ismeret előtt, és hogyan éltek a keresztyének pogányokként, mielőtt Krisztust megismerve levetették az ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott. Magunkra is ismerhetünk azoknak a jelzőknek, vagy gonosz cselekedeteknek az említésekor, amelyeket a krisztusi előtti időszak jellemzői szerint ír le Pál.
Ezután azt magyarázza, hogy a keresztyének megújulva lélekben és elmében, mára felöltötték az új embert, aki Isten kívánsága szerint teremtetett.
Ez a történés, a kivetkőzés, megújulás majd felöltözés, aztán az istenismeret a lépések sorozata az ember életében a legfőbb változásnak. A sorrend nagyon jelentőségteljes ebben a vonatkozásban.

A fenti rövid igeszakaszban a szövegbe betűzve olvassuk, hogy “el vagytok pecsételve” a megváltás napjára, majd Pál az evangélium összefoglalásaként azt írja roppant pozitív felhanggal, hogy Isten megbocsátott nektek a Krisztusban, vagyis megigazulást adott, megnyugvást a léleknek. Már miénk mindez a Krisztus váltsága által, amit ha elfogadunk, akkor eltűnik a keserűség, indulat, harag és istenkáromlás a gonoszság minden formájában az életünkből, és helyette a jóság, irgalom és megbocsátás lesz az életünk része. Hiszed-e ezt? Vagy-e elég erős ebben feltétel nélkül hinni és Isten érted is tett cselekedetében bízni?