Archive For 2025.06.05.

Egység a keresztyének között

A Horvát Protestáns Konferencia alkotó tagjaként egyházunk, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház tagjaiból felállt küldöttségünk a horvátországi metodista és protestáns anglikán (püspöki református) felekezettel együtt szervezett keresztyének egységéért közös imádkozó istentiszteletre gyűlt össze a tordinci református-protestáns templomban 2025. június 4-én, szerdán, 18:00 órai kezdettel.

Idén a pünkösd előtti héten, ezen a napon került a „Keresztyének Egységéért – Imahét” megszervezésre, amelyen az egymással együttműködő keresztyén egyházak közösen tartottak istentiszteletet. Az ünnepi alkalom kiegészíti és a felekezetközi imahetek januári szokásos rendjét követi. Eredetileg is ezek az alkalmak az egyházi ünnepkörnek ebben az időszakában kerültek megrendezésre.

Célunk, hogy párbeszédben lévő és együttműködő keresztyén felekezetekként együtt tegyünk tanúságot a Krisztusról, akiben valamennyien osztozunk. A mai világnak valóban szüksége van Krisztus igéjére.

A pünkösd előtti keresztyén egység hete az ökumenikus ima eredeti szellemét hangsúlyozza: azt, hogy a Szentlélek, aki az Egyházat alapította, ma is inspirálja annak megújult egységét. Az ilyen ima a lelki megújulást, a megbékélést és a különböző keresztyén egyházak közötti megértő és valamennyiünk javára szóló cselekvést hangsúlyozza.

Különböző keresztyén körökben, különösen a református, anglikán és ortodox egyházakban a pünkösdöt természetes és teológiailag gazdag időszaknak tekintették arra, hogy imádkozzanak azért, hogy az Egyház ismét „egy test és egy Lélek” legyen (Ef. 4:4). Pünkösd ünnepét hagyományosan az egyház születésének tekintik, és a pünkösd előtti hétnek fontos szimbolikája volt az egyház egységének helyreállításában.

A Szentlélek az Egyház lelke. Benne lakozik, vezeti, megújítja és egyesíti. Pünkösdkor, ahogy az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv elbeszélései is tanúsítják, a Lélek leszáll az apostolokra és az egybegyűlt hívőkre, képessé téve őket az evangélium hirdetésére és a nyelvi és kulturális akadályok leküzdésére. Itt, a Lélekben való első egység első pillanatában születik meg az Egyház, mint Krisztusban különböző, de megbékélt emberek közössége.

Pünkösd előestéjén az egységért imádkozni azt jelenti, hogy a Szentlélek új kiáradását kérjük, amely képes kiengesztelni a megosztottságokat, felébreszteni a lelkiismeretet, új barátságokat inspirálni és megnyitni az együttműködés útját a megosztott keresztyének között. A mai keresztyén közösségek számos kihívással néznek szembe: szekularizációval, közönnyel, belső megosztottsággal és a kölcsönös bizalom hiányával. Ebben az összefüggésben az egységért való imádkozás nem csupán szimbolikus cselekedet, hanem lelki szükségszerűség – valljuk valamennyien.

A tordincai közös istentiszteleti alkalmon a lelkipásztorokkal és hívekkel együtt azt kértük, hogy az Egyház belülről újuljon meg, hogy újra lélegezzen a Lélek teljességével, és hogy egymás közötti kapcsolatainkat – katolikusok, ortodoxok, protestánsok és más keresztyén közösségek között – a szeretet, a tisztelet és az egymás felé nyitottság ihlesse.

A Horvátországi Protestáns Református Keresztyén Egyház tordincai gyülekezetének vendégszeretetét élvezhettük. Jelenlévő és alkotó tagokként elfogadtuk az „Egység az Igazságban” című nyilatkozatban megfogalmazottakat, amely hangsúlyozza, hogy a keresztyének közötti igazi egység és közösség csak a Szentlélek munkája által lehetséges.

A pünkösd előtti keresztyén egység visszamutat az Egyház forrásához – a Teremtő Istenhez, Megváltó szent Fiához, a Krisztushoz és a Szentlélek Istenhez. Ugyanaz a Lélek, aki pünkösdkor sok népet egyesített egyetlen testté, ma is megújíthatja az Egyház arcát.

Ezért imádkozunk: „Jöjj, Szentlélek, és újítsd meg az egységet Egyházadban!”

Hercegszöllős – templomtörténeti kiállítás

Hercegszöllős – templomtörténeti kiállítás

A hercegszöllősi református templomban, – amely helyszín a javunkra a közelmúltban vált jogilag is tisztázott helyzetűvé a Szenn-féle szakadár egyház és a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház jogutód helyi gyülekezete közötti eljárásban – állandó fénykép kiállításon tekinthetik meg a látogatók az egykor római maradványokra épült kora középkori templom 21. századi felújításának történetét.

A Hercegszöllősi Kánonok egykori, 1576-os színtere fehérre meszelt, vastag, középkori falai között ma is elcsendesednek a lelki áhítatra gyakran más településekről is összehívott hívek. A kiállított képek időrendi sorrendben tárják elénk a gyülekezet jól dokumentált történetét a múlt század közepe óta, néhány fotográfia ennél korábbi korokról tanúskodik.

Az épület évszázadok alatti változásait műszaki rajzos ábra mutatja be, a gyakorlatban ezeket nyomokat a vakolatba mart eredeti freskók nyomai, és a padlózatba tégla mintázattal jelölt berakások teszik szemléletessé.

Érdemes a helyszínen ezek tanulmányozására időt szánni, értelmezésükhöz, ha szükséges, a helyi püspök lelkipásztor, Varga György magyarázatát igénybe venni.

Legutóbb május közepén, egy ünnepség keretében volt Magyarországról egy gyülekezeti népes csapat a látogatóink között, és, ahogy a mellékelt fényképeken is látható, a helyi gyülekezet örömmel és nyitottsággal várja a jövőben is lelkipásztorok és gyülekezeti tagok, vagy érdeklődők látogatását a jövőben is.

Hercegszöllősön a „Zsinat” temploma található, ahol 1576-ban a korábbi és többek között Szegedi Kis István püspök szerkesztése, és Skarica Máté, Veresmarti Illyés püspök, majd Siklósi Mihály lelkipásztor közreműködése folytán 40 tanító és lelkipásztor Alsó- és Felső-Baranya (akkor a Dráva folyó jobb- és bal partja) településeiről a török által megszállt, és hitére hagyott országrész érdekében fogadta el a helvét-irányzat szerint szerveződő egyházszervezet legkorábbi törvénykönyvét. Ezt a későbbiek során Skarica Máté ráckevi lelkész felhívására nyomtatta ki Huszár Dávid pápai lelkész. Az általa kiadott formában vált aztán a mi történetünk országos jelentőségűvé. Eredeti címe latinul: „Articuli consensus Christianarum Ecclesiarum, quibus Universitas Fratrum subscripsit, Hertzegszöllösini in Barovia, Anno Domini MDLXXVI. die 16. et 17. Augusti.”

Felejthetetlen idők és alkalmak…

„Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” (Ézs. 6:3)

Felejthetetlen idők és alkalmak…

Ézsaiás elhívása – ez a mai igeszakasz címe, az egész rész erről szól. Arról szól, hogy csak úgy lehet próféta az ember Isten szolgálatában, ha maga az Úr hívja el erre. Ézsaiás idejében is voltak iskolák, amelyekbe fiatalok iratkoztak be és ott tanulták az isteni tudományt, hogy próféták legyenek. Ma lelkészképzőknek, teológiai iskoláknak, akadémiáknak vagy egyetemeknek, főiskoláknak hívjuk ezeket. Tanulóikból azonban sosem lesz szürke hivatalnokoknál, vagy papnál egyéb senki, hacsak Isten külön elhívásában és áldásában nem részesül.

Isten sokféleképpen hívja el a maga szolgáit. Isten nem egy „kaptafára” dolgozik. Az Ő kegyelmi hozzáállása sokféleséget mutat, változatokban gazdag világ. Úgy hív el, ahogy Ő jónak látja.

Isten elhívása mindenkor mélyreható és emlékezetes. Ézsaiás évtizedek múlva is emlékezett erre, erről szól ennek a résznek az első verse: „Amely esztendőben meghalt Uzziás király, láttam az Urat ülni magas székben és palástja betöltötte a templomot.” Uzziás király kb. Krisztus előtt 759 évvel halt meg. 52 évig uralkodott, mégis keveset tudunk róla, annak a kevésnek is nagy részét abból, hogy Ézsaiás, az Úr igaz prófétája itt megemlítette. Múlandóságunk, és Isten prófétájának minden szavának jelentősége ebben is megmutatkozik.

A fenti szólamot: szent, szent, szent a Seregeknek Ura… az Isten angyalai zengték, hogy tudjuk valamennyien, hogy Isten hatalma nem csupán a mennyre, hanem az egész földre is kihat. Ez volt a feladatuk a szeráfoknak Ézsaiás látomásában, hogy bizonyságot tegyenek Isten dicsőségéről és annak mindenhol hangot adjanak.

Amikor Jézus megszületett, az angyalok ismét ezt énekelték: Dicsőség mennyben az Istennek…

(ej)

Go Top