„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie? Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg. Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet! Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van; Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.” (Ap. Csel. 2:1-21)
Mennyei Atyánk a Jézus Krisztusban és a Szentlélek által! Mindnyájan egy akarattal vagyunk egyházadban, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház gyülekezeteiben, templomaidban és otthonainkban pünkösd napján. Ez kívánságunk és valóságunk, ezért vagyunk itt, ezért szólunk Hozzád alázatos szívvel.
Mi akar ez lenni? – kérdezik az apostolok és istenfélő emberek minden nép közül az első pünkösd napján, amikor összegyülekeztek Jeruzsálemben. Mi is ezt kérdezzük, amikor halljuk és látjuk ma pünkösdkor, hogy mi történik a világban. Sok a nem szép dolog, amely bennünk is lakozik, és amely megrontja a világot.
Ma mégis van erőnk arra a Te kegyelmed által, hogy az evangélium üzenetét értsük meg mindenből, és örülni tudjunk. Annyi mindenért tudunk hálát adni az elmúltak és a jelenvalók miatt. A legfőbb azonban az, ami még csak eljövendő a mi számunkra is, hogy Krisztusban ismét megláthassuk személyesen és közösségeinkben is a megváltásod munkáját, amely nem más, mint a szeretet hirdetése és elfogadása életünkben.
Áldd meg a mi gyermekeinket a hitük megerősítéséért tett igyekezetben a maguk, a szüleik, szeretteik és gyülekezeti közösségeik körében, amelyekben és akik mind fogadalmat tesznek a Te törvényed szerint a pünkösd ünnepében. Áldd meg időseinket, a nyugdíjban lévőket, áldd meg egyházi és világi társadalmunk „munkásait”, akik fiatalon, vagy korosan, de gerincét adják a Te népednek, magunkat is beleértve. Áldd meg az oktatóinkat, lelkészeinket, gondokainkat és presbitereinket, és adj nekünk egészséget, hogy továbbra is lehessünk hűséges és igaz tanúi a Te üzenetednek. Te teremthetsz közöttünk egységet és összetartást, és Te adhatod meg a választ mindarra, amelyekre mi is, az istenfélő emberekkel együtt a világban azt kérdezzük, hogy „Mi akar ez lenni?”. Legyen a válaszért áldott a Te neved, Krisztusra tekintve had teljünk el a Szentlélekkel, a Te ajándékaiddal, hogy örömödben élhessünk, hogy tudjuk és énekelhessük együtt, hogy minden jó, mit Isten tészen… Ámen
