Gyász-megemlékező istentisztelet Dr. Békássy N. Albert búcsúztatására
Áldott emlékű szolgatársunk életének 82. évében, 2025. februárjában megtért Teremtőjéhez. A gyász istentiszteletet a svédországi Lundban, családja körében tartották meg 2025. február 27-én, ma délelőtt pedig a budapesti Kálvin téri református templomban a Nyugat- Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat és magyarországi rokonai, barátai és tisztelői vettek a szervezet világi elnökétől méltó búcsút. Igét hirdetett Orosz Attila bácsfeketehegyi református lelkipásztor és özv. Lázár Csabáné, a Szolgálat lelkészi elnöke.
Egyházunk – a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház, amely a Reformáció kora óta református keresztyén egyházunk jogutódjaként örökségünket hordozza Horvátországban – képviseletében Varga György püspök, dr. Kis Boáz jogtanácsos lelkipásztor és Erdős János zsinati tanács titkár rótta le személyesen tiszteletét az emlékezés alkalmán.
A zsidókhoz írt levél 13. részében a 17. versben olvasható az alapigehirdetés igéje, amely így szólt: „Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket.”
Elhúnyt szolgatársunk a nyugat európai és Kárpát medencei szórványmagyarság világi képviselőjeként megérdemelte a méltató és elismerő, dícsérő szavakat, melyeket a megjelent lelkipásztorok búcsúbeszédeikben zengtek. Életrajza első pontja Pacsérhoz köti, ahol 1942-ben meglátta a napvilágot, majd szolgálata és elkötelezettsége a baranyai határos Zomborba vezette, ahol máig is sokak emlékezetében hálásan felidézve világi orvosi állásban működött egészen 1977-ig. Életének szakmai bemutatását Jordáky Béla írásából ismerhetjük meg (Híradó – A Svédországi Magyarok Országos szövetségének Lapja – 2025 március). Sokfelé utazott számos svéd, skandináv és európai szakmai tömörülés vezetőjeként, ill. tagjaként. Akadémiai működését svéd, norvég, dán, angol, magyar, német, szerb-horvát nyelven végezte, és számos tudományos publikációt jelentetett meg. Szervezői munkásságának fegyelme és pontossága, megbízhatósága legendává tette személyét minden körben, ahol csak megfordult. Tagja volt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. A Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (NyEMRLSz) 1985-ben egyéni tagjává választotta, majd 1987 óta (38 éven át) folyamatosan világi elnökévé. Vallásos témájú írásai is ez idő óta jelentek meg, közöttük éves ünnepi üdvözleteivel és körleveleivel. Lundban kezdeményezője és szervezője volt 1991-ben a 4. nyugat-európai magyar református és evangélikus hittudományi tanácskozásnak, amely a Kárpát-medence és Nyugat-Európa magyar reformátusai között – a II. világháborút követő történelmi megosztottság – megszűnését eredményezte. Több évtizeden keresztül kiemelkedő munkát végzett a svédországi protestáns magyar közösségben. Részt vállalt annak megújításában, a Malmői Független Gyülekezet és a Dél-Svédországi Magyar Protestáns Szövetség megalakításában. A malmői gyülekezet szeretett tagja és presbitere volt, egy ideig a felügyelői szolgálatban is részt vállalt. A Johannita Lovagrend Magyar Tagozatának nagyra becsült, tiszteletben álló tagjaként is szolgálta a keresztyén hit védelmét. A Svéd Johanniták és Johannita rend Magyar Tagozata Brandenburgi Balliátusa jogi lovagjaként összekötő tisztként szolgált; a Vitézi Rend tagjává avatta. Svédországi irodalmi tevékenysége (a skandináviai Ághegy irodalmi folyóirat, ill. a Magyar Liget családi lap munkatársaként) elismeréséül a Magyar Kultúra Lovagjává is avatták.
Távozása űrt hagy maga után. Isten kegyelmében bízva tekintünk munkásságának példája alapján a jövő elé szomorúan, de reménykedőn.
(ej)
