Édesanyák köszöntése

Édesanyák köszöntése

Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. (János 15:16) „Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!” (I.Jn. 4:19)

Isten az édesanyák szeretetét is a maga szeretetének fényében teremtette. Isten is még a gyermek születés előtt szereti gyermekét, aki ingyen kegyelmének ajándéka. Egy édesanya szeretete gyermeke iránt viszontszeretetet nem vár, nem kényszerít, nem követel, szeretete feltétlen, nem jövőbeli életesemények függvénye. Legyenek áldottak az édesanyák!

Németh István:

Egyszerű sorok az édesanyámról

Nem volt soha békessége,

most a lelke ékessége:

Isten és a csend.

Mások harcát nem kavarta,

szőttesét is könnyel varrta,

s járta a mezőt.

Ha nehéz volt, mindig bírta,

jóságát lelkünkbe írta,

pazarolt szegény!

Mosolygását ránk aggatta,

Istent a tejével adta,

nem pihent soha!

Adott, osztott énekelve,

még ha könnyes volt a lelke,

akkor is adott!

Jó apánkat eltemette,

két leányát sírba tette,

s majdnem a szívét!

De ha megroskadt a válla,

ránézett a keresztfára,

s jött velünk tovább!

Útjainkat elrendezte,

gondjainkat megfelezte,

akármennyi volt!

Most, hogy végre kiköltöttünk,

lelke ott virraszt felettünk,

mint a tiszta Hold!

Lelke kertje mind virág most,

hogy a vágyott égi Várost

ékesítse majd!

Nem volt soha békessége,

most a lelke ékessége: Isten és a csend.

Szabadulás

 „Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom.” (II. Móz. 15:2) „Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.” (Ézs. 12:2) „Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul.” (Zsolt. 118:14)

Mindenki keresi valami elől a szabadulást. Keressük a régi levetett ruhától a szabadulást, hogy újba öltözzünk, a régi autótól, hogy újra cseréljük (és a régit jól szeretnénk eladni), a cipőtől a konyhabútorig, a régi rossz boroshordótól az újig, az örökölt háztól, megunt, régi könyvektől bútorokig, egyszóval mindenféle tárgyaktól, és a nem szeretett munkahelytől, vagy hivatástól, javíthatatlan kapcsolatunktól a veszekedős szomszédtól…  Annyi minden van, amitől szabadulást keresünk. Földhöz ragadt az életünk. A listát a végtelenségig tudnánk folytatni…

Vajon a 3 fent idézett szerző mitől kívánt szabadulni? Mi az, amiben az Úr segítségét várták, és a szabadulást – így írták – már meg is kapták? Honnan ez a világosság? Nehezen megfogalmazható a fogalom, de mégis azt gondolom, hogy mindenki érti, hogy miről van szó, és nem is kell ismerni az egykori történeti környezetet hozzá, hogy érezzük ma is, és magunk is vágyjunk rá.

Fotóinkon a várdaróci és a vörösmarti református templom, 2024.