3. Hercegszöllős – jogerős ítélet

AZ IGAZSÁG UTAT TÖR MAGÁNAK – HÁROM GYÜLEKEZET, HÁROM JOGERŐS DÖNTÉS!

Hercegszöllősi Református Egyházközség

Harmadik közlésünkben a hegyvidéki református gyülekezetek elmúlt évtizedekben lefolyt peres eljárásainak összefoglalója, és Vörösmart és Csúza gyülekezeteinek útját bemutató írásaink és gyülekezeti ismertetői után most harmadik gyülekezetünk, a Hercegszöllősi Református Egyházközség peres küzdelméről írunk a nyilvánosságnak. Várjuk kérdéseiket, hozzászólásaikat!

„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” (János 8:32)

Hercegszöllős közössége és a jogerős döntés

Felelősség a ránk bízott gyülekezetért, templomért és igazságért

„A sáfároktól pedig azt kívánják, hogy mindegyik hűségesnek találtassék.” (1Korinthus 4:2)

Hercegszöllősön a templom és a gyülekezet története nem választható szét. A dombon álló református templom falaiban román kori és gótikus rétegek maradtak fenn; a műemlékvédelmi kutatás négy építészeti korszakot különített el benne. Ez nem pusztán építészettörténeti adat. Arra emlékeztet, hogy amit ma gyülekezeti háznak, templomnak vagy telekkönyvi tulajdonnak nevezünk, azt nem egyetlen nemzedék hozta létre. Elődeink imádsága, munkája, adománya és kitartása is benne van.

Ezért a tulajdon körüli per sem intézhető el azzal, hogy „csak papírokról” van szó. Egy közösségnek a saját otthonához, intézményeihez és emlékezetéhez való jogát érinti. A Hercegszöllősi Református Egyházközség ügyében hozott jogerős döntés ezt a kérdést a bizonyítékok, a zsinati jegyzőkönyvek és a földhivatali bejegyzés valós tartalma alapján rendezte. A döntés nem az indulat nyelvén beszél. Éppen ezért különösen súlyos és világos, amit kimond.

1. Miért különösen fontos Hercegszöllős

Hercegszöllős a református egyháztörténetben nem akármilyen hely. A történeti kutatás szerint 1576. augusztus 16-án és 17-én negyven prédikátor gyűlt össze itt, Vörösmarti Illés püspöksége idején. Ezen a zsinaton születtek meg a Hercegszöllősi Kánonok, amelyek nemcsak a helyi egyházkerület, hanem a magyar reformátusság későbbi egyházjogi gondolkodására is hatottak. A kánonok emléke nem díszcím: az egyházi rend, a felelősség és az elszámoltathatóság emléke.

Ezért különösen nehéz elfogadni, ha éppen egy ilyen gyülekezetben élők ellen indítanak tulajdonjogi vitát olyan jogutódlási állításra építve, amelyet a jogerős ítélet a per anyaga alapján nem fogadott el. A történelmi rang nem tesz senkit tévedhetetlenné, de nagyobb felelősséget ró mindazokra, akik egy közösség nevében járnak el. „Ne mozdítsd el a régi határt, amelyet őseid állítottak” – figyelmeztet a Példabeszédek könyve (Péld. 22:28). Ez nem arra való, hogy a múltat fegyverré tegyük, hanem arra, hogy megértsük: a ránk bízott örökség fölött nem rendelkezhetünk önkényesen.

2. Mit mondott a jogerős bíróság

A Spliti Megyei Bíróság Gž Zk-212/2024-3 számú, 2024. október 24-én meghozott jogerős döntése helyt adott a Hercegszöllősi Református Egyházközség – a per irataiban Reformatska crkvena općina Kneževi Vinogradi – keresetének. A bíróság elrendelte, hogy a 576., 578., 694. és 1194. helyrajzi számú, a 512. számú telekkönyvi betétben szereplő ingatlanoknál töröljék a Kálvini Egyház helyi szervezetének tulajdonjogi bejegyzését, és állítsák vissza a korábbi bejegyzést a Hercegszöllősi Református Egyházközség javára.

A döntés központi kérdése az volt, hogy a földhivatali átvezetés valóban csak a tulajdonos nevének módosítása volt-e, vagy valójában új tulajdonos bejegyzése történt. A bíróság végkövetkeztetése pontos és félreérthetetlen: „a konkrét esetben tulajdonosváltozásról, nem pedig a földhivatali bejegyzésben szereplő név megváltoztatásáról volt szó.” Ez a mondat nem mellékes technikai részlet. Azt jelenti, hogy a korábbi átvezetést nem lehet egyszerű névjavításként vagy névváltoztatásként fenntartani.

A bíróság azt is rögzítette, hogy egy egyház belső szervezetének, szervezeti egységei létrehozásának, módosításának és megszüntetésének kérdése a zsinat, illetve a zsinati tanács hatáskörébe tartozik. Ebből következik, hogy állami vagy közigazgatási nyilvántartások adatai önmagukban nem írhatják felül azt, amit az egyház illetékes testületei szabályosan eldöntöttek.

3. A jogutódlási állítás mérlege

A jogerős végzés külön vizsgálta az 1998-1999-es eseményeket. A peranyag alapján arra jutott, hogy Endre Langh püspök a zsinati tisztségéből történt leváltását követően nem fogadta el a zsinat és a végrehajtó bizottság döntéseit, azokat saját hatáskörben érvénytelennek nyilvánította, majd 1999-ben új közösséget hozott létre. A bíróság azt is figyelembe vette, hogy az 1999. február 19-i statisztikai bejegyzési kérelem a „megalapítás” megjelölést tartalmazta.

A bíróság megfogalmazása szerint Langh a zsinati leváltása után is a korábbi egyház képviselőjeként tüntette fel magát, az újonnan alapított egyházát pedig a korábbi egyház jogutódjaként, később csak nevet változtató egyházként mutatta be. A végzés ugyanakkor kimondja: ez „a per iratainak állása szerint nem következik”, következtetésképpen újonnan alapított egyházról van szó. A Horvát Alkotmánybíróság hivatkozott döntése is arra utalt, hogy a Kálvini Egyház Horvátországban csak 1999-ben jött létre.

Fontos a fogalmazás fegyelme. A polgári bíróság itt nem büntetőjogi ítéletet hozott, és nem alkalmazott erkölcsi jelzőket személyekre. De a jogutódlásra és a tulajdon bejegyzésére vonatkozó állítást megvizsgálta, és nem fogadta el. A döntésből ezért azt kell kiolvasni, amit valóban mond, először is, hogy az átvezetés nem névváltozás volt, másodszor, hogy az ellenérdekű egyház újonnan alapított közösség, harmadrészben pedig, hogy a tulajdonosi bejegyzést vissza kell állítani.

4. A hűség nem hallgatás

A helyi presbitérium, lelkészeink és a Zsinati Tanács tagjai számára ez az ügy nem diadaljelentés, az örömbe szomorúság is vegyül. Nem azért fontos a nyerés, mert bárki örülhet a másik fél vereségének, hanem mert a keresztyén gyülekezet fennmaradásának feltétele itt Horvátországban az, hogy az igazat igaznak, a valótlan állítást valótlan állításnak lehessen nevezni. Egyházunk, úgy látszik, hogy Hercegszöllős üzenetén keresztül a magyarországi református egyház számos rétegével szemben megérett erre a megállapításra. A békesség nem az, amikor a sérülést elhallgatjuk; a békesség akkor tartós, ha igazságra épül.

„Ne fáradjunk meg a jó cselekvésében, mert a maga idejében aratunk, ha el nem csüggedünk.” (Galata 6:9)

A hamis állításnak következménye van. Ennek egyik következményét a jogerős döntés már megmutatta, kimondta, hogy a téves alapra került tulajdoni helyzetet rendezni kell. A másik következmény erkölcsi. Akik egyházi tisztségben, egy közösség vagy annak javai nevében szólnak és cselekszenek, nem bújhatnak tartósan a tekintély, a nyilvántartási adat vagy a megszokott szóhasználat mögé. Felelősek azért, hogy igaz-e, amit állítanak, és van-e felhatalmazásuk arra, amit tesznek.

A keresztyén válasz az, hogy aki a döntést örökségként kapja, annak dolga a rend helyreállítása, az iratok megőrzése, a templom és a gyülekezeti élet gondozása, valamint az, hogy a következő nemzedékeknek tisztán adja tovább a történetet, ezt a hercegszöllősi – csúzai, kórógyi, vörösmarti és a többi gyülekezeti – történetet is. A zsinat gyülekezetének ma éppen abban lehet példája, hogy ne hallgatással fedje el a hamisságot, és ne is gyűlölettel válaszoljon rá. A felelősség, az igazmondás és a hűséges szolgálat erősebb alap, mint bármely rövid távú érdekszövetség, amelyben a Kálvini Egyház és hívei tartják kötelékeiket.

5. A közösség jövője

Hercegszöllős temploma sok átalakulást, háborús pusztítást és újjáépítést hordoz a falaiban. A feltárások tanúsága szerint az egyes rétegeket megérteni és gondosan megőrizni kell. A gyülekezet története is ilyen. Benne is, mint krisztusi testben vannak a sebek, a viták és a tévedések, de benne van a helyreállítás lehetősége is. A jogerős végzés nem zár le minden lelki kérdést, és nem helyettesíti a megbékéléshez szükséges őszinte beszédet. Mégis világos határt húz: a gyülekezet javai felett nem lehet tartósan olyan történetre építve rendelkezni, amelyet a bíróság a bizonyítékok alapján nem talált igazoltnak, mégha ennek ellenkezőjét püspökök, tanácsosok és kicsorbult pengék állítják is…. A helyreállított bejegyzés ezért nemcsak jogi siker, hanem feladat is számunkra a jövőben. Ez pedig nem más, mint őrizni a templomot, szolgálni a gyülekezetet, és úgy élni ezzel az örökséggel, hogy a ránk bízottak valóban hűséges sáfároknak találjanak bennünket…

6.Források

A Spliti Megyei Bíróság Gž Zk-212/2024-3 számú jogerős ítélete és végzése; a Hercegszöllősi Református Egyházközség ügyének kapcsolódó földhivatali iratai; Balázs Kovács Sándor: Zsinatok Baranyában a reformáció századában (16. század), Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 55, 2022, 213-234.; a Hercegszöllősi Református Templom műemlékvédelmi kutatásainak magyar fordítása.

2. Vörösmart – jogerős ítélet

AZ IGAZSÁG UTAT TÖR MAGÁNAK – HÁROM GYÜLEKEZET, HÁROM JOGERŐS DÖNTÉS!

Második közlésünkben a hegyvidéki református gyülekezetek elmúlt évtizedekben lefolyt peres eljárásainak összefoglalója után és gyülekezeti ismertetői közül most a vörösmarti reformátusok peres küzdelméről írunk a nyilvánosságnak. Várjuk kérdéseiket, hozzászólásaikat!

„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” (János 8:32)

AZ IGAZSÁG UTAT TÖR MAGÁNAK

A pókháló igazi művészi alkotás. Az apró pók szinte mérnöki pontossággal készíti el mesterművét. A kerti keresztespók hétféle fonálból szövi hálóját; ez a képesség a természet rendje szerint belé van írva. A hálót nézve gondolhatunk egy szép műalkotásra is. A háló azonban a legyek, lepkék és más rovarok számára csapda: a pók lakhelye és éléskamrája egyszerre. A foglyul ejtett rovarból táplálkozik; így lesz a finom, szépnek látszó alkotás a pusztulás helye is.

A kerti keresztespók hálója
Ezüstös reggel finom rajza,
a fűzfák közt a selyemcsapda.
Geometria és mély alázat,
mit drága gyöngyként harmat áztat.

Középen ül a mester csendben,
sötét testében, éles szemben
összegyűl a vadászat lángja,
ez a kert zord éléskamrája.

Fehér selyembe zárt zsákmányok,
itt nem nyílnak már víg virágok.
Csak sodort szál és feszülő háló,
örök művészet, pusztulást váró.

Horvátországban fájdalmas tapasztalat, hogy a kálvini egyház vezetése hosszú időn át olyan iratokra és olyan jogutódlási állításokra épített, amelyek alkalmasak voltak a hívek, a hatóságok és más egyházi vezetők megtévesztésére. A most jogerősen lezárult vörösmarti ügyben a bíróság nem erkölcsi jelzőkkel, hanem a bizonyítékok nyelvén mondta ki: a földhivatali átírás nem egyszerű névjavítás volt, és nem volt alapja annak, hogy a Vörösmarti Református Egyházközség helyére a Reformált Keresztyén Kálvini Egyház vörösmarti szervezete kerüljön. A döntés ezért nemcsak egy ingatlan-nyilvántartási vita lezárása, hanem fontos igazságtétel is.
Az elmúlt évtizedekben a Hercegszöllősi, a Csúzai és a Vörösmarti Református Egyházközség ingatlanainak átírására is történtek kísérletek. A vörösmarti per 2014-től 2026-ig húzódott. Az elsőfokú ítéletet 2025. december 17-én hozta meg az Eszéki Járásbíróság, majd a Nagygorica Megyei Bíróság 2026. május 27-én, Gž Zk-13/2026-3. számon hozott jogerős ítéletével és végzésével a tulajdonjogi kérdésben helybenhagyta azt. A döntés következtében a korábbi földhivatali állapotot kell visszaállítani: a vitatott ingatlanokat ismét a Vörösmarti Református Egyházközség javára kell bejegyezni. A gyülekezet 2026. október 19-én, tizenkét évnyi várakozás után ismét ténylegesen is visszakapta ingatlanait és templomát.
A jogerős döntés tárgya nem egyetlen épület volt. A bíróság elrendelte, hogy töröljék a kálvini egyház vörösmarti szervezetének tulajdonjogát a Vörösmart I. kataszteri község 1527., 2279., 2364., 2432/1. és 2571. helyrajzi számú ingatlanairól. Ezek között szerepel a Maršala Tita 189. alatti templomi és parókiai telek, továbbá erdő- és szántóföldek is. A bíróság elrendelte a korábbi telekkönyvi állapot helyreállítását, vagyis azt, hogy valamennyi ingatlan tulajdonosaként ismét a Reformatska crkvena općina Zmajevac, vagyis a Vörösmarti Református Egyházközség szerepeljen.

1. Nem névváltoztatás történt
   Az ügy középpontjában egy 2014-ben kezdeményezett földhivatali eljárás állt. A Reformált Keresztyén Kálvini Egyház laskóra bejegyzett püspöki hivatala azt kérte, hogy a telekkönyvben a korábban bejegyzett Vörösmarti Református Egyházközség nevét javítsák át a kálvini egyház vörösmarti egyházközségének nevére. Az eljárásban a kérelmet a horvát kormány vallási közösségekkel foglalkozó bizottságának 2003. évi levele, a statisztikai hivatal 2014. évi besorolási értesítése és az adóhatóság által kiadott személyi azonosító szám igazolása alapján fogadták el.
   A másodfokú bíróság azonban egyértelműen megállapította, hogy a régi tulajdonos neve mögött nem a kálvini egyház jogelődje állt. A határozat 11. pontjának lényege pontos magyar fordításban ez: a felperes (HMRKE-Vörösmart) telekkönyvi joga azért sérült, mert az ingatlanoknál a felperes jogelődje, a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház szervezeti egysége volt bejegyezve; ezért nem volt alap arra, hogy a nevet a Vörösmarti Református Egyházközségről a Reformált Keresztyén Kálvini Egyház horvátországi Vörösmarti Egyházközségére változtassák.
   Ez a mondat a per lényegét világítja meg. A kálvini egyház eljárása úgy állította be az ügyet, mintha ugyanannak a tulajdonosnak a neve változott volna meg. A jogerős ítélet szerint azonban nem erről volt szó. Az átírás a valóságban más jogi személy javára történt, miközben a régi vörösmarti gyülekezet jogfolytonossága a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházhoz és annak helyi szervezetéhez kötődött. Ezért a „névhelyesbítés” elnevezés elfedte azt, ami ténylegesen történt: a tulajdonjogot egy másik egyházi szervezetre vezették át.
2. Mit állapított meg a bíróság a jogfolytonosságról
   A Nagygoricai Megyei Bíróság részletesen végigvette az egyházi szervezetek történetét és a nyilvántartási adatokat. Megállapította, hogy a volt Jugoszlávia területén egy református egyház működött, amelyet különböző nyelvi alakokban reformátusnak, reformáltnak vagy “megreformált”-nak is neveztek. Ennek az egyháznak szervezeti egysége volt a Vörösmarti Református Egyházközség, amelyet 1983. július 12-én tulajdonosként jegyeztek be.
   A bíróság azt is rögzítette, hogy az önálló Horvátország létrejötte után, 1993. január 30-án létrejött horvátországi református egyház a 0245453 törzsszámon került nyilvántartásba, és ebből az egyházból szerveződött a vörösmarti gyülekezet. 1999. március 4-én Lángh Endre “tiszteletbeli” püspök ezzel szemben egy másik szervezetet alapított, a “Reformált Keresztyén Kálvini Egyház horvátországi püspöki hivatalá”-t, amely később a most perelt kálvini egyház lett. Ez utóbbi a statisztikai hivatalnál másik, 1427814-es törzsszámot kapott. A bíróság számára, ahogy a mi számunkra is, ez nem puszta adminisztratív részlet volt, hanem fontos bizonyíték arra, hogy nem ugyanarról a jogi személyről van szó.
   A jogerős döntés alapjául szolgált az Eszéki Kereskedelmi (Cég-) Bíróság 2019. november 29-i, P-151/2019-41. számú jogerős ítélete is. Ez megállapította, hogy a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház a volt Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház jogutódja, és megtiltotta a kálvini egyháznak, hogy a jogforgalomban magának tulajdonítsa e közösség jogi személyiségét, illetve használja annak 0245453-as törzsszámát és 50542093088-as azonosító számát. A kálvini egyház az ügyben alkotmányjogi panaszt nyújtott be, de azt a Horvát Köztársaság Alkotmánybírósága 2024. március 6-án elutasította.
   „Mivel a jogutódlás kérdését jogerős bírósági határozat rendezte, a második alperes alaptalanul állítja ennek ellenkezőjét.”
   A másodfokú bíróság azt a kálvini érvet is elutasította, hogy a korábbi bírósági ítéletben használt egyházi név nem egyezik szó szerint minden régi elnevezéssel. Kimondta: a Jugoszláviában működő református egyházról van szó, és a névváltozatok ugyanannak a magyar elnevezésnek fordításai. A döntés külön kiemeli, hogy az 1993. január 30-i alapítás és az akkori név nem vitatott. Ez a megállapítás véglegesen lezárja azt a sokszor ismételt kísérletet, hogy a névváltozatokkal kétségbe vonják a történelmi és jogi folytonosságot.
3. A tizenkét éves perben felhozott kifogások
   A kálvini egyház számtalan esetben beadott fellebbezéseiben több kifogást is előadott. Azt állította, hogy a keresetet túl későn nyújtották be; vitatta a jogutódlást; azt is sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a mai telekkönyvi lap számát és az ingatlanok pontos leírását tüntette fel az ítéletben. A másodfokú bíróság mindezeket elutasította a tulajdonjog kérdésében.
   A határidővel kapcsolatban a bíróság rámutatott: ez nem olyan ügy, amelyben egy jóhiszemű, kívülálló harmadik személy szerzett volna tulajdont. A vitatott bejegyzés közvetlenül a kálvini egyház vörösmarti szervezete javára történt. Ilyenkor a törlési kereset nem esik a hivatkozott hároméves, jogvesztő határidő alá. Pontos fordításban: „a törlési kereset nincs határidőhöz kötve, hanem eredményesen megindítható mindaddig, amíg nem következnek be olyan tények, amelyek alapján a megsértett telekkönyvi jog egyébként is törlendő lenne.”
   A kereset állítólagos pontatlanságára adott válasz is világos volt. A Vörösmarti Református Egyházközség már a keresetében helyesen jelölte meg az ingatlanok helyrajzi számait és a kataszteri községet. A telekkönyvi lap új száma, valamint a területek részletes leírása ezért nem változtatta meg a kereset tárgyát, csak pontosabbá tette a végrehajtható döntést. A bíróság szerint ebből semmiféle eljárási szabálysértés nem következett.
   A másodfokú bíróság összefoglaló megállapítása különösen fontos: „helyes az elsőfokú bíróság következtetése, hogy a vitatott bejegyzés idején az ingatlanokon a felperes azonos nevű jogelődjének, a Vörösmarti Református Egyházközségnek mint a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház jogelődje szervezeti egységének tulajdonjoga volt bejegyezve; a vitatott bejegyzés ezért megsértette a felperes telekkönyvi jogát.”
4. A döntés következménye
   A jogerős ítélet a tulajdonjogi kérdésben teljes győzelmet jelent a Vörösmarti Református Egyházközség számára. A másodfokú bíróság a kálvini egyház vörösmarti szervezetének fellebbezését alaptalannak találta, és változatlanul hagyta azt a rendelkezést, amely a telekkönyvi bejegyzés törlését és a korábbi állapot helyreállítását rendelte el.
   A laskói bejegyzésű központi kálvini egyház fellebbezését a tulajdonjogi részben a bíróság nem is vizsgálhatta érdemben, hiszen a bejegyzés nem az ő, hanem a vörösmarti – egyébként tudomásunk szerint tagság nélküli – szervezete nevén állt, ezért e részben nem volt jogi alapja a fellebbezéshez. Ez a részlet sem változtat a lényegen: a telekkönyvben szereplő, kálvini vörösmarti szervezet tulajdonjogát a bíróság törölni rendelte.
   A hosszú eljárás egyik tanulsága, hogy a nyilvántartási papírok, a névazonosság vagy a külső forma önmagukban nem írhatják felül a valós történeti és jogi folytonosságot. A bíróság az iratok, a korábbi jogerős döntések, a törzsszámok, a nyilvántartások és a tanúvallomások alapján vonta le következtetését. A döntésből világosan látszik: nem lehet egy másik egyházközség nevére hivatkozva, „névváltoztatás” címén olyan vagyont átírni, amelyhez nincs jogutódlási jogcím.
   Tizenkét év után a vörösmarti gyülekezet számára nemcsak a templomról, a parókiáról és a földekről született határozat. A döntés annak kimondása is, hogy a gyülekezet múltja, szolgálata és jogai nem törölhetők el egy hibás telekkönyvi átírással. Az igazságot el lehet rejteni egy időre, el lehet fedni iratokkal, megnevezésekkel és hosszan tartó eljárásokkal; de amikor a tényeket végre gondosan megvizsgálják, az igazság utat tör magának.

„Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.” (Zsolt. 37:6)

A cikkben idézett és ismertetett megállapítások a Nagygorica Megyei Bíróság 2026. május 27-i, Gž Zk-13/2026-3. számú jogerős ítéletén és végzésén, valamint az Eszéki Járásbíróság 2025. december 17-i, P-683/2017-38. számú elsőfokú ítéletén alapulnak.

1. Csúza – jogerős ítélet

AZ IGAZSÁG UTAT TÖR MAGÁNAK – HÁROM GYÜLEKEZET, HÁROM JOGERŐS DÖNTÉS!

CSÚZA

“Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb… Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.” (Péld. 22:1;28)

Első közlésünkben a hegyvidéki református gyülekezetek elmúlt évtizedekben lefolyt peres eljárásainak összefoglalója után és gyülekezeti ismertetői közül most a CSÚZAI református gyülekezet peres küzdelméről írunk a nyilvánosságnak. Várjuk kérdéseiket, hozzászólásaikat!

AZ IGAZSÁG UTAT TÖR MAGÁNAK

A telekkönyv régi lapjain néha csak néhány szó áll egymás mellett: egy név, egy helyrajzi szám, egy dátum. Mégis, esetünkben egész emberi közösségek múltját őrzik. A csúzai ingatlanok ügye nem egyszerűen arról szólt, miként írják le a tulajdonos nevét. A kérdés az volt, megmaradhat-e egy több évszázados gyülekezet neve, szolgálata és vagyona ott, ahol a történelem és a jog korábban elhelyezte, vagy egy később létrejött szervezet egy adminisztratív eljárással a helyére léphet-e.

Régi könyv lapján régi név,
nem fakul el, ha igaz a kép.
Tinta őrzi, amit őseink
hitben, munkában ráírtak rég.

Lehet fölé új szót írni,
lehet pecsétet rátenni,
de amié volt a ház, a föld,
nem lehet szóval elvenni.

A most jogerősen lezárult csúzai ügyben a bíróság nem erkölcsi jelzőkkel, hanem a bizonyítékok nyelvén mondta ki: a földhivatali átírás nem egyszerű névjavítás volt, és nem volt alapja annak, hogy a Csúzai Református Egyházközség helyére a Reformált Keresztyén Kálvini Egyház csúzai szervezete kerüljön. A döntés ezért nemcsak egy ingatlan-nyilvántartási vita lezárása, hanem fontos igazságtétel is.
A Hercegszöllősi, a Csúzai és a Vörösmarti Református Egyházközség ingatlanainak átírására is történtek kísérletek. Csúzán a per 2017-ben indult, miután a földhivatali átírásról szóló döntés 2015-ben megszületett. Az Eszéki Járásbíróság 2025. július 23-án, P-682/2017-64. számon hozott elsőfokú ítéletet. Ezt a Belovári Megyei Bíróság 2026. május 21-én, Gž-476/2026-4. számon hozott jogerős ítéletével helybenhagyta. A kálvini egyház és csúzai szervezete fellebbezése csakúgy, mint a második alperes fellebbezés-kiegészítése eredménytelen maradt.
A jogerős döntés alapján törölni kell a Kálvini Egyház csúzai szervezetének tulajdonjogát a csúzai kataszteri község 830. és 1061. helyrajzi számú ingatlanairól, amelyek ma a 1101. számú telekkönyvi lapon szerepelnek. Ugyancsak vissza kell állítani a korábbi állapotot a Vörösmart I. kataszteri községben fekvő, korábban 2304., később 2304/1. helyrajzi számú területnél; ez jelenleg a 2377. számú telekkönyvi lapon szerepel. A tulajdonjogot a HMRKE-hez tartozó Csúzai Református Egyházközség javára kell ismét bejegyezni.
Az elsőfokú ítélet egy másik, a csúzai 673. számú telekkönyvi laphoz tartozó ingatlanra vonatkozó kereseti részt elutasított. Ezt a részt egyik fél sem fellebbezte meg, ezért a másodfokú bíróság változatlanul hagyta. A jogerős ítélet tehát pontosan kijelöli, mely ingatlanoknál kell a valótlan átírást megszüntetni, és melyik részben marad fenn az elsőfokú döntés.
1. Nem névváltoztatás történt
Az ügy középpontjában a laskói székhelyű Reformált Keresztyén Kálvini Egyház püspöki hivatalának 2014. szeptember 4-i kérelme állt. A kérelem azt kérte, hogy a telekkönyvben a korábban bejegyzett Csúzai Református Egyházközség neve helyett a kálvini egyház csúzai egyházközsége szerepeljen. A kérelmet a horvát kormány vallási közösségekkel foglalkozó bizottságának levele, a statisztikai hivatal besorolási értesítése és az adóhatóság által kiadott azonosító szám igazolása alapján fogadták el.
Csakhogy a kérelmet nem a telekkönyvben szereplő tulajdonos nyújtotta be, és nem is annak valamiféle valódi névváltoztatását igazolta. Három külön jogi személy került az eljárásba: a laskói központi bejegyzésű Kálvini Egyház kezdeményezte az ügyet, továbbá a bejegyzést a kálvini csúzai szervezet javára kérte, az átírás pedig a Csúzai Református Egyházközség, vagyis a korábbi bejegyzett tulajdonos kárára történt. A bíróság előtt ezért nem az volt a fő kérdés, milyen címke kerüljön a régi név helyére, hanem az, hogy valóban ugyanarról a jogi személyről van-e szó.
A Bjelovári Megyei Bíróság a vitát világosan fogalmazta meg: el kell dönteni, hogy az ingatlanoknál pusztán a tulajdonos nevének megváltoztatása történt-e, vagy egy teljesen új tulajdonos bejegyzése, továbbá ki a Horvátországban 1993-ban önállósult református egyház valódi jogutódja. A másodfokú bíróság válasza egyértelmű: nem névváltoztatás történt, hanem érvénytelen bejegyzés egy másik jogi személy javára.
„A második alperes javára bejegyzett tulajdonjog a első alperes kérelme alapján történt, és ez a bejegyzés érvénytelen volt.”
A fordításban kissé nehézkes mondat tartalma világos: a csúzai kálvini szervezetet a laskói székhelyű Kálvini Egyház egyház kezdeményezésére jegyezték be tulajdonosként, de ehhez nem volt jogalap. Ez a jogerős polgári bírósági döntés lényege. A Kálvini Egyház eljárása a jogutódlásról és névjavításról szóló állítása nem felelt meg a feltárt történeti, szervezeti és nyilvántartási tényeknek.
2. Mit állapított meg a bíróság a jogfolytonosságról
A bíróság részletesen áttekintette az egyházi szervezetek történetét. Megállapította, hogy a volt Jugoszláviában egy református egyház működött, amelynek elnevezése a különböző nyelvi alakokban református, reformált vagy reformován formában is előfordult. Ennek az egyháznak önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egysége volt a Csúzai Református Egyházközség. Az 1930-as és 1980-as egyházi alkotmányok is kimondták, hogy az egyházközségek jogi személyek, és ingó, illetve ingatlan vagyont szerezhetnek.
A történeti telekkönyvi kivonatok szerint a Csúzai Református Egyházközség már 1981. július 6-án tulajdonosként szerepelt a csúzai 830. és 1061. helyrajzi számú ingatlanoknál. A Vörösmart I. kataszteri községben fekvő 2304. helyrajzi számú területnél 1983. július 12-én jegyezték be tulajdonosként. Ezeket a történeti tényeket a bíróság nem tekintette jelentéktelen formai részletnek: éppen ezek mutatták meg, ki volt az eredeti tulajdonos és mely egyházi szervezethez kapcsolódott.
Az önálló Horvátország létrejötte után az 1993. január 30-i zsinaton szerveződött meg a horvátországi református egyház az új horvátországi államforma keretében. 1993. február 24-én a 0245453 törzsszámon vették nyilvántartásba. A Csúzai Református Egyházközséget 1998. január 30-án ugyanezen egyház szervezeti egységeként vették nyilvántartásba a 1341316-os törzsszámon. Később is a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház folyamatosan jogutódja maradt a 0245453-as törzsszámnak, nem vehette el, vagy át tőle senki, és a Csúzai Református Egyházközség pedig ennek a helyi szervezete lett.
A másik szervezet, mint horvátországban bejegyzett egyház története ettől eltérő. A bíróság megállapítása szerint Lángh Endre püspököt az 1998. november 7-i laskói zsinat elmozdította tisztségéből. Ő ezt a döntést nem ismerte el, majd 1999-ben, többnyire segélyekből fizetett alkalmazottaival új egyházat alapított, melyet, a Kálvini Egyház elődjét, a statisztikai hivatal külön, 1427814-es törzsszámon jegyzett be. A bíróság azt is megállapította, hogy az 1999. február 20-ra összehívott (Kálvini Egyház alapító) zsinatot Lángh Endre jogellenesen hívta volna össze az akkor már működő eredeti jogutód egyház szabályai szerint, és azzal megkísérelte semmissé tenni a korábbi laskói zsinat döntéseit.
„Lángh püspök a zsinat általi elmozdítása ellenére továbbra is az eredeti egyház képviselőjeként lépett fel, újonnan alapított egyházát pedig annak jogutódjaként tüntette fel. Ez nem felelt meg az ügy iratanyagában megállapított tényeknek, mert újonnan létrejött, Lángh püspök által vezetett egyházról volt szó.”
A jogerős ítélet hangsúlyozta: az egyház belső szervezetéről, egyházközségeinek alapításáról, megváltoztatásáról vagy megszüntetéséről a zsinat, illetve a zsinati tanács jogosult dönteni. Ugyanez vonatkozik a püspök megválasztására, beiktatására és leváltására is. Ezért nem lehetett egy, a zsinat döntéseivel szembemenő egyéni nyilatkozattal érvényteleníteni a laskói zsinat határozatait, és arra jogutódlási igényt építeni.
3. A korábbi jogerős döntések súlya
A csúzai ügyben is fontos támpont volt az Eszéki Kereskedelmi (Cég-) Bíróság 2019. november 29-i, P-151/2019-41. számú jogerős ítélete, amelyet a Horvát Köztársaság Legfelsőbb Kereskedelmi (Cég-) Bírósága 2021. június 29-én helybenhagyott. Ez kimondta, hogy a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház jogutódja, és megtiltotta a laskói kálvini egyháznak, hogy a jogforgalomban magának tulajdonítsa e közösség jogi személyiségét, illetve használja annak 0245453-as törzsszámát és 50542093088-as azonosító számát.
A Kálvini Egyház alkotmányjogi panaszt is benyújtott e döntéssel kapcsolatban, de azt a Horvát Köztársaság Alkotmánybírósága elutasította. A bjelovári ítélet arra is utal, hogy az alkotmánybírósági döntés szerint a Kálvini Egyház Horvátországban csak 1999-ben jött létre. A jogfolytonosság kérdése tehát nem a csúzai perben merült fel először, és nem maradt meg pusztán egyházi vita szintjén: azt több jogerős polgári bírósági döntés is rendezte, például Kórógy és Vörösmart esetében.
A bíróság a horvát állam és a kálvini egyház 2003-ban megkötött, közös érdekű kérdésekről szóló megállapodását sem tekintette a jogutódlás bizonyítékának. Pontosan kimondta: az állam szabadon dönthet arról, mely vallási közösségekkel köt ilyen megállapodást; ez nem dönti el, ki az eredeti egyház jogutódja, és nem teremt tulajdoni jogcímet más közösség vagyonára.
4. A fellebbezés fontos kifogásai és a bíróság válasza
A Kálvini Egyház és csúzai szervezete azt is állította, hogy a Csúzai Református Egyházközség túl későn indította meg a törlési keresetet. A bíróság ezt elutasította. Kimondta: a hároméves határidő csak jóhiszemű, harmadik, úgynevezett singularis szerző esetében alkalmazható. Itt viszont közvetlenül annak a szervezetnek a javára történt a vitatott bejegyzés, amelynek javára a kérelmet benyújtották. A törlési kereset ezért mindaddig megindítható, amíg a megsértett telekkönyvi jog más okból meg nem szűnik.
A kálvini fél azt is sérelmezte, hogy két alperes szerepelt a perben, miközben a telekkönyvben a csúzai szervezete volt bejegyezve. A bíróság ezt a kifogást sem fogadta el. A laskói központi egyház nyújtotta be a kérelmet a tulajdonos átírására, és maga hivatkozott arra, hogy jogosult a saját szervezeti egységeit képviselni. Mivel éppen az ő kérelme indította el azt az eljárást, amely a vitatott bejegyzéshez vezetett, a bíróság szerint vele szemben is megindítható volt az eljárás.
Hivatkoztak egy korábbi zágrábi földhivatali döntésre is, amelyben a Csúzai Református Egyházközség későbbi, egyszerűbb földhivatali bejegyzési kérelme nem járt sikerrel. A Bjelovári Megyei Bíróság rámutatott: abból a döntésből éppen az következik, hogy az érintett gyülekezet a tulajdonjogát peres eljárásban bizonyíthatja. A most lezárult per erre adott lehetőséget, és a teljes bizonyítás alapján kimondta, hogy a korábbi átírás érvénytelen volt.
5. A helyi megbízott lelkész beadványa
A jogerős döntésből az is látszik, hogy a kálvini csúzai szervezet helyi megbízott lelkésze, Darko Turšić külön fellebbezés-kiegészítést nyújtott be. Beadványában azt írta, hogy az egyház ügyvédje a fellebbezés elkészítésekor nem rendelkezett minden, szerinte fontos irattal, majd szabadságra ment. A helyi lelkész ezért további állításokkal egészítette ki a fellebbezést. Elsősorban az egyik tanú pártatlanságát igyekezett kétségbe vonni: hivatkozott korábbi egyházi tisztségeire, névváltozására, valamint arra, hogy a tárgyalóteremből az ítélethirdetéskor eltávolították.
Fontos azonban a két ügyet megkülönböztetni. A 2014-es névváltoztatási kérelmet a jogerős ítélet nem Darko Turšić személyéhez köti, hanem az első alpereshez, vagyis a laskói központú Kálvini Egyház püspöki hivatalához. A határozat nem nevezi meg, ki írta alá a kérelmet, ki adott neki meghatalmazást, és nem dönt Darko Turšić személyes meghatalmazásáról sem. A bíróság ezért amit kimondott, az az, hogy a Kálvini Egyház kezdeményezésére végrehajtott bejegyzés érvénytelen volt, mert a Csúzai Református Egyházközség jogutódja nem a Kálvini Egyház szervezete.
A Bjelovári Megyei Bíróság a jogerős ítélet a kálvini felek fellebbezését és a második alperes fellebbezés-kiegészítését együtt találta alaptalannak. A döntés világosan rögzíti azt is, hogy a jogutódlásra és a tulajdonjogra vonatkozó tényállást nem döntően tanúk vallomására alapították, hanem a perben benyújtott történeti, nyilvántartási és egyházi iratokra. Ezért a tanú személyével kapcsolatos támadások sem ingatták meg az ítélet alapját.
„Az elsőfokú bíróság a jogutódlást a per irataiban szereplő dokumentumok alapján állapította meg, és megállapítását kellő, a bizonyítékokkal nem ellentétes indokolással támasztotta alá.”
A helyi megbízott lelkész, Darko Turšić eljárásának lényege mindvégig eljárása és a per során az volt, hogy az ügyvédi fellebbezést követően is a Kálvini Egyház csúzai szervezete nevében újabb érveket próbált a másodfokú bíróság elé tárni. A bíróság nem adott helyt ezeknek az érveknek, és nem állapított meg olyan eljárási hibát vagy tanúi elfogultságot, amely a döntés megváltoztatását indokolta volna, sőt, a jogerős ítélet alapján a bíróság a teljes fellebbezési érvelést elutasította.
„A Csúzai Református Egyházközség jogutódja nem a Kálvini Egyház csúzai szervezete, hanem a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház szervezeti egységeként működő felperes, a Csúzai Református Egyházközség.”
6. A döntés jelentősége Csúza számára
A csúzai jogerős döntés nem hagy kétséget afelől, hogy az átírt ingatlanok eredeti tulajdonosa a Csúzai Református Egyházközség volt, és hogy a történeti gyülekezet jogutódlása a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházhoz kötődik. A telekkönyvi bejegyzés törlése és a korábbi állapot helyreállítása ennek a jogi következménye.
A döntés azt is megmutatja, hogy a névazonosság, az adminisztratív iratok vagy valamely állami nyilvántartásban szereplő későbbi adatok önmagukban nem törölhetik el a valóságos történeti és jogi folytonosságot. A bíróság a régi telekkönyvi bejegyzéseket, az egyházi alkotmányokat, a zsinati jegyzőkönyveket, a nyilvántartási számokat és a korábbi jogerős ítéleteket együtt mérlegelte. Ezek alapján jutott arra, hogy a pervesztes Kálvini Egyház jogutódlásra hivatkozó eljárása nem volt megalapozott.
A Csúzai Református Egyházközség számára a határozat nem pusztán néhány földhivatali adat kijavításáról szól. Templom, parókia, földek és egy több évszázados gyülekezet szolgálata áll a per mögött. Az igazságot el lehet fedni hatósági levelekkel, megváltoztatott nevekkel és hosszú eljárásokkal. De amikor a történeti tényeket, az egyházi rendet és a jogi bizonyítékokat végre együtt vizsgálják, az igazság utat tör magának…

Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól aki irgalmas, kegyelmes és igaz. (Zsolt. 112:4)

A cikkben idézett és ismertetett megállapítások a Bjelovári Megyei Bíróság 2026. május 21-i, Gž-476/2026-4. számú jogerős ítéletén, valamint az Eszéki Járásbíróság 2025. július 23-i, P-682/2017-64. számú elsőfokú ítéletén alapulnak.

Három gyülekezet – jogerős döntések (Vörösmart, Csúza, Hercegszöllős)

AZ IGAZSÁG UTAT TÖR MAGÁNAK – HÁROM GYÜLEKEZET, HÁROM JOGERŐS DÖNTÉS!

A következő napokban a hegyvidéki református gyülekezetek elmúlt évtizedekben lefolyt peres eljárásainak összefoglalóját és gyülekezeti ismertetőit fogjuk közölni. Kérdéseikre szívesen válaszolunk, jelezzék, ha erre igény van, mert bár az ügyek természetét illetőleg sok köztük a hasonlóság, bírósági eljárások tömegéről van szó és felelősségteljes döntésekről.

A telekkönyvben sokszor csak néhány adat látható: egy név, egy helyrajzi szám, egy dátum. Mögöttük azonban templomok, parókiák, földek, régi gyülekezetek és családok története áll. Hercegszöllős, Csúza és Vörösmart ügyeiben ezért nem egyszerűen arról kellett dönteni, hogyan szerepeljen egy név a földhivatalban.
A kérdés az volt: megmaradhat-e a régi református gyülekezet annak, ami volt, vagy egy másik, később létrejött szervezet a helyére léphet-e azzal, hogy a történetet egyszerű névváltoztatásként állítja be.
A három ügyben meghozott jogerős döntések alapján erre világos válasz született. A bíróságok nem névjavításról, hanem más jogi személy javára történt tulajdoni bejegyzésről beszéltek. Ezért a korábbi állapotot vissza kellett állítani.
Vörösmarton tizenkét év után ismét a Vörösmarti Református Egyházközség javára kell bejegyezni a templomhoz, parókiához, földekhez és erdőkhöz tartozó ingatlanokat. Csúzán a jogerős ítélet szerint nem volt alapja annak, hogy a Csúzai Református Egyházközség helyére a Reformált Keresztyén Kálvini Egyház csúzai szervezete kerüljön. Hercegszöllősön pedig a bíróság ugyancsak a történeti gyülekezet tulajdonjogi helyzetét állította helyre.
Ezek a döntések nem hangzatos kijelentésekre épülnek. A bíróságok régi telekkönyvi bejegyzéseket, zsinati jegyzőkönyveket, egyházi szabályokat, nyilvántartási adatokat és korábbi ítéleteket vizsgáltak. Ezekből állt össze az a kép, amely szerint nem lehet egy újonnan létrejött egyházat a korábbi egyház jogutódjaként feltüntetni csak azért, mert hasonló nevet használ, vagy erre állami nyilvántartási adatokat tud felmutatni.
A végzésekben az is szerepel, hogy az egyház belső rendjének kérdéseiben – így gyülekezetek alapításában, átalakításában vagy megszüntetésében – a zsinatnak és a zsinati tanácsnak van döntési joga. Ezt nem lehet utólag egyéni nyilatkozatokkal vagy önkényesen felülírni.
Hercegszöllősön ez különösen fájdalmas ügy. Ez a gyülekezet a református egyháztörténet egyik fontos helye. Itt születtek meg 1576-ban a Hercegszöllősi Kánonok. Negyven prédikátor gyűlt össze akkor, hogy rendet, felelősséget és egyházi szabályokat fogalmazzanak meg. Ez az örökség ma sem lehet puszta emléktábla vagy ünnepi beszéd tárgya. Kötelez is.

„A sáfároktól pedig azt kívánják, hogy mindegyik hűségesnek találtassék.” (1.Kor 4:2)

A hűséghez hozzátartozik, hogy egy közösség ne mondjon le a saját történetéről, templomáról és javairól csak azért, hogy ne legyen vita. A békesség nem attól születik meg, hogy elhallgatjuk, ami történt. A békességhez igaz beszéd kell.
Ezek a jogerős ítéletek nem arra valók, hogy bárki örüljön a másik fél kudarcának. Inkább arra figyelmeztetnek, hogy az egyházi tisztség nem ad felmentést a felelősség alól. Aki egy gyülekezet nevében lép fel, annak számot kell adnia arról, mire alapozza az állításait, és kitől kapott felhatalmazást.

„Ne mozdítsd el a régi határt, amelyet őseid állítottak.” (Péld. 22:28)

A régi határ itt nemcsak földdarabot jelent. Jelenti azt is, amit elődeink ránk hagytak: a gyülekezet nevét, a templomot, az anyakönyveket, a parókiát, a földeket és mindenekelőtt a közösség emlékezetét. Ezeket nem lehet átírni pusztán azért, mert valaki erősebbnek, hangosabbnak vagy hivatalosan elismertebbnek látszik.
A három döntés után a feladat nem ért véget. Vörösmarton, Csúzán és Hercegszöllősön tovább kell építeni a gyülekezeti életet. Őrizni kell az iratokat, rendben kell tartani a templomokat, és tisztán kell beszélni arról, mi történt. Nem gyűlölettel, hanem józanul és egyenesen.
A hosszú perek megmutatták, hogy a valóságot egy ideig el lehet takarni átnevezésekkel, iratokkal és hivatalos levelekkel. De amikor a régi dokumentumokat, a zsinati döntéseket és a telekkönyvi adatokat egymás mellé teszik, előbb-utóbb kiderül, mi történt valójában.
Ez történt Vörösmarton, Csúzán és Hercegszöllősön is.