Néhány napon belül, március végén két alkalommal is megtelt a hercegszöllősi imaház az istentiszteleti alkalmon kívül. A szombaton megtartott „Református Fórum”-ot követően hétfőn filmklubot tartott három lelkipásztorunk segítségével a presbitérium, ahová más gyülekezetekből is vendégül látták barátaikat, ismerőseiket.
Minden lehetőség adott ahhoz, hogy hasonló programok színesítsék a gyülekezeti munka repertoárját. Bíztató, hogy a körülmények megfelelőek (a hercegszöllősi ingatlanok immáron a gyülekezet fennhatósága alá kerültek 11 évnyi kitartó küzdelmet követően), a presbiterek is bizakodnak, hogy jó példát állítanak más gyülekezetek elé, hogy Isten evangéliumáról beszélni lehessen, és a közösséget építeni mindenki javára.
A résztvevők a „Levélíró” című filmet nézték meg közösen egyik gyülekezeti tagunk javaslatára és kérésére. A folytatásról kövessék figyelemmel felhívásainkat a jövőben a Facebook-on, és honlapunkon is.
14 év után 2025. március 18-án a hercegszöllősi gyülekezet újra jogos tulajdonosa az ingatlanjainak.
A tegnapi „Református Fórum” történéseinek beszámolója:
Tegnap március 22-én Hercegszöllősön várták az érdeklődőket az idei első Református Fórumon. Szép számban gyűltünk össze és nagy szeretettel fogadtak minket a vendéglátóink. Együttlétünk kezdetén Bán Béla esperes szólt az egybegyűltekhez Jeremiás könyvének 20. része alapján. Az Ige önvizsgálatra hívott, kendőzetlenül megmutatva az embert, mint esendőt, mégis rámutatva az Úr jelenlétére, a hitben való megmaradás zálogára. A 130. zsoltárt énekelve a figyelmünk a mélységből való szabadulás ígéretére, Isten nagy irgalmára és a benne bízóknak megbocsátó ígéretére szegeződött, amely tovább visz bennünket a hit útján. Életünk során ugyanis különböző élethelyzetekbe kerülünk, és bizony van olyan helyzet, amikor a mélységből kiáltunk vagy akár erőtlenül suttogunk. A hit útján járni, megmaradni nem könnyű, mert vannak megpróbáltatások az úton. Amikor ilyen időszakon megyünk keresztül, ahogy Jeremiás is tette, nekünk is jogunk van Isten színe előtt, gyengének, esendőnek lenni. Megmutathatjuk gyengeségünket, keserűségünket, erőtlenségünket, kétségeinket, kételyeinket az Ő színe előtt. Benne bízva, vele járva önmagunk lehetünk, mert bármilyen mélységben is vagyunk Ő velünk van és nem hagy el.
Nagyon szeretjük azokat a rendezvényeinket, ahol a hitbéli dolgokon van a hangsúly, amelyek építik a közösséget, de ezek mellett igény mutatkozott arra is, hogy legyenek olyan alkalmaink, amikor a lelki dolgok mellett a gyakorlatias dolgokról közösségként lehetőségünk van párbeszédet folytatni. A Református Fórum azzal a céllal indult el évekkel ezelőtt, hogy az érdeklődők minél pontosabb tájékoztatást kapjanak az aktuális ügyekről. Így a már megszokott módon Varga György püspök beszámolt a jelenleg zajló jogi esetekről. Arról, hogy az egyes bírósági ügyek, jelenleg milyen fázisában vannak, hol történt előrelépés akár pozitív, akár negatív értelemben. A megjelentek pedig éltek a lehetőséggel és számos kérdést tettek fel, véleményt formáltak az aktuális ügyekkel kapcsolatban. A mostani Fórumon jó hír is várta az egybegyűlteket, ami további bizakodásra és kitartásra ad okot, mert 14 év után 2025. március 18-án a hercegszöllősi gyülekezet újra jogos tulajdonosa az ingatlanjainak. 14 megpróbáltatásokkal teli év, amelyet egyedül az Istenbe vetett bizodalommal, vezetéssel és neki szolgálva lehetett végig járni.
Folytatáskén az ismereteink bővítésére volt lehetőségünk az „Egyházak szervezeti felépítésével” kapcsolatos előadást hallgathattuk meg. Mindig jó felfrissíteni a már tanult dolgokat vagy új ismereteket szerezni.
A jogi ügyek és egyházszervezeti dolgok mellett, azért jutott idő arra is, hogy Horkay Lászlónak a Kárpátaljai Református Egyházkerület nyugalmazott püspökének megfogalmazzuk születésnapi jókívánságunkat, aki a napokban töltötte be 80. életévét. Püspök urat többen is ismerik gyülekezeteinkből.
Ezúton is szeretnénk megköszönni Bán Béla bács-kiskunsági esperesnek, hogy elfogadta a meghívást és újra megtisztelte közösségünket a jelenlétével, hirdette Isten igéjét közöttünk, amelyet lelkünk erősítésre tovább vihettünk magunkkal a mindennapi életünkbe.
Jó volt újra a hercegszöllősiek vendégszeretetét élvezni.
„Mert ímé, azokon a napokon és abban az időben, a mikor meghozom Júda és Jeruzsálem fogságát: Egybegyűjtöm akkor mind a pogányokat, és levezetem őket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velök, az én népemért és örökségemért, az Izráelért, a melyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen; Népemre pedig sorsot vetettek; a fiút szajháért adták oda, a leányt pedig borért cserélték el, hogy ihassanak. Sőt néktek is mi közötök velem, Tírus, Sidon és Filiszteának egész környéke?! Vajjon bosszút állani jöttök-é reám? Ha bosszút akarnátok rajtam állani, nagy hirtelen fejetekre fordítom vissza bosszútokat! Mivelhogy elraboltátok ezüstömet és aranyomat, és legszebb kincsemet templomaitokba vittétek; És a Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok a Jávánok fiainak, hogy messze vessétek őket határaiktól: Ímé, kiindítom őket a helyből, a hova eladtátok őket, és fejetekre fordítom vissza bosszútokat.”
Az ítélet és végrehajtása gyakorlása az Úré, bár mi emberek is sokszor érzünk késztetést arra, hogy ítélkezzünk mások felett, és számos büntetést szívesen alkalmaznánk a minket ártó szándékkal körülvevő emberekkel szemben. De az ítélkezés csak maradjon az Istené, és mienk a félelem, mert mi sem vagyunk bűntől mentesek, nem tudjuk, hogy minémű lélek lakozik bennünk…
Jóel próféta azt írja, hogy „azokon a napokon és abban az időben”: vagyis akkor, amikor Isten jónak látja, hogy megítélje a népeket. Reményteli időket idéz, mert ítélet és kegyelem kézenfogva jár egymással, az Úrról való tudomásunk szerint. Az ítélet katasztrófa, azonban lesznek számosan, akiket az Úr a lelke által gyógyít és megment. Talán ezek közé tartozhatunk majd mi is, akik a napi igéket olvassuk és kutatjuk értelmüket buzgón. Legalábbis reménykedünk ebben. De biztosak lehetünk abban, hogy Isten üdvözítő kegyelmét elfogadhatjuk már most.
Ugyanis Isten nemcsak ellátja a hívőket mindennel, amire szükségük van, hanem – és ezt mondja a próféta szavain keresztül – minden gonoszságot elpusztít, a fájdalommal és szenvedéssel egyetemben. Így Isten fellépése elénk azonnali változást fog hozni, folyamatos eredményt szül és végleges hatású. Ő a mindenható Isten. Az azonnali változás az ellenféllel való leszámolás, a gonoszok érveinek és hamisságának azonnali értéktelenítése, érvénytelenítése lesz, ahogy Jóel a kora ellenségeiről szól, a Moáb és Ammon népeiről. Folyamatos gyakorlati láthatósága a hozzá hűségesek megigazulása és sebeikből való felépülése, újra megerősödése, mint a szövetség népének a fogságból való szabadulás után, és amilyenek mi is vagyunk, számkivetettek hazánkból és templomainkból. Végső ereje pedig a Messiás uralmának kiterjedésében mutatkozik majd meg számunkra, amikor Krisztus a jelenések könyvében leírt ütközetekben aratott győzelmével átveszi a világ romolhatósága felett romolhatatlanként és igazként, végső megoldásként a hatalmat mindenek felett. A feltámadásba vetett hit által az örök élet reménységében.
Istennek azonnali, folyamatában ható és végső beavatkozása az üzenete a mai szakasznak Jóel könyvéből. Ez az isteni methodus a mi személyes dolgainkba is reménységgel tölt el bennünket. Betegség, magányosság, és az igaztalan vádak elszenvedőjeként így tekinthetünk a prófécia szavain keresztül saját és keresztyén közösségünk, a hívek életére és jövőjére felemelt fővel és sosem csüggedő magatartással…
„A miért szenvedem ezeket is: de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy Ő az én Nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.” (2. Tim. 1:12)
„Ő az én Nála letett kincsemet meg tudja őrizni…” – ez a fenti, mai napi ige (2025. évi Református Kalendárium) központi gondolata.
Pál tudja, hogy a prédikálása után, az azt hallva megtért híveket az Úr megőrzi. Sejtette, hogy az evangélium üzenetének gyakorlati megvalósításával kapcsolatban veszélyek leselkednek rá. Az „ama napra” pedig arra utal, hogy abban is bízott, hogy a lelkeket őrzi az Úr Krisztus második eljövetelének napjáig. Hitt ebben, bár ezekben a napokban már börtönben volt és a halállal nézett farkasszemet. Isten szolgálatának folytatását, az evangélium örömüzenetének közlését a szolgáin keresztül jelenti ki mindenki számára. Pál esetében Timótheus, a tanítvány volt ez a szolga. A bíztatás, amit Pál Timótheusnak küldött levelében a börtönből, bizonyossá tette magát Pált is abban, hogy Istenben bízzon erőn felül is, még a kivégzés árnyékában is. Pál tudta, hogy a krízisben is Isten felügyelete, kontrollja alatt folyik az élet.
Nem számít, hogy milyen gondokkal kell szembenézni, milyen hátráltatások között kell működni, mi is teljes szívünkkel bízhatunk Istenben, ki segít.
(ej., fénykép: bibliakörös asszonyok bibliaórája Csúzán a református imateremben, 2025. március.)
„…igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékében. Egy a test, és egy a Lélek, mint ahogy egy reménységre szól elhívásotok is. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Istene és Atyja mindeneknek, aki mindenek felett van, mindent áthat, és mindenben jelen van. Mindegyikünk pedig a Krisztus ajándékának mértéke szerint részesült a kegyelemben.” (Ef. 4:3-7)
Református Fórumot a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház negyedévente különböző gyülekezeti helyszíneken rendez. Célja teológiai szempontból a gyülekezetek közötti egységnek a fenti igehely szerinti erősítése a gyülekezeti tagok részvételével, igazgatásilag pedig az egyházszervezetnek, amelyben élünk a vizsgálata és ismeretének mélyítése. Azért, többek között, hogy a presbiteri-zsinat elv szerint működhessünk Isten igéjét és útmutatását követve, gyenge emberi és jelen helyzetünkben Istentől kapott és adódó lehetőségeink szerint. Erről szól a tanácskozásunk, amely részeként igehirdetést, előadásokat és kérdéseket-válaszokat hallgathatunk ezeken a vendégek jelenlétével is megáldott alkalmakon. Meghívónk szól minden egyházunkhoz tartozó keresztyén testvérünkhöz, akiknek hisszük, hogy részvétele magában is hitvallás és elkötelezettség közös ügyünk mellett, a különös keresztyén egységben.
MI mindnyájan egy Istenben hiszünk, ki minket teremtett, ki bölcs, szent és jó mindenben. S minket saját népévé tett. Ő osztogatja sorsunkat, s híven viseli gondunkat. Ha fenyeget veszedelem, Őnála kész a védelem. Ő szünet nélkül vigyáz ránk, mint mindenható jó atyánk.
MI mindnyájan Jézus Krisztust hisszük Isten szent fiának, ki üdvösségre módot és just adott megváltott nyájának. Ő életét nem drágállotta értünk, s vérét kiontotta. Most isteni dicsőségben és az Atyánál az égben, Ő az út és örök élet. Övé a legfőbb ítélet.
MI mindnyájan hisszük és valljuk, hogy a Szentlélek vezérünk, s ha jó tanácsát javalljuk, üdvösséges célra érünk. Ő vigasztalja szívünket, ha ínség nyomja életünket. A gyenge hitet éleszti, az erény tüzét gerjeszti, s ha le kell tennünk életünket, Ő táplálja reményünket. Ámen.
A Horvát Rádió 2025. február 15-én, szombaton sugárzott „ Együtt lélekben ” című műsora a „Protestáns közösségek Horvátországban” című szociológiai tanulmányt tárgyalta. A dr. Siniša Zrinšćak és PhD. Enoch Šeba által végzett kutatást a Zágrábi Egyetem „Protestáns Teológiai Központja” publikálta.
„Protestáns közösségek” alatt a kutatás protestáns egyházi közösségeket vizsgált, amely értelmezésükben sajátosan gyülekezeteket vagy egyházközségeket jelent. Témájuk az egyes egyházak helyett azok szervezeti egységei voltak. A vizsgálatban résztvevők körének ilyetén szűkítése, vagy leegyszerűsítése alapvetően a kutatás alaposságát kérdőjelezi meg a hallgató és olvasó előtt. A téma kifejtésében több hiányosságot is felfedezhettünk, amelyek mindegyikére nem térünk ki, de a közvetlenül a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház gyülekezeteit érintő tévedéseket röviden összefoglaljuk.
Jellemző, hogy a szerzők nem voltak felkészülve arra, hogy mélyreható vizsgálatot végezzenek a protestáns felekezetek fogalmi, vagy akár gyakorlati szempontok szerinti meghatározásával kapcsolatban, ezért azt az utat választották, hogy a nagyobb merítés és általánosítás érdekében egyszerűen kihagytak olyan Horvátországban működő protestáns hagyományokon és gyakorlatban működő felekezeteket, amely meghatározó szerepet vállalnak a mai horvátországi felekezeti térképen, örökségük és vitalitásuk a szerzők és támogatóik szemében pedig minden bizonnyal zavarba ejtő. Így kimaradt a horvátországi Protestáns Konferencia három alkotó (református, protestáns és metodista) felekezetének vizsgálata és említése is, ami pedig nagyban csökkenti a hitelességét a tudományosnak vélt értekezésnek. Az eljárás önmagában nem hibás, de címében a „Protestáns közösségek Horvátországban” elnevezés erősen túlzó és félrevezető.
A tanulmány szerzői elmondták, hogy református/kálvinista egyházak is részt vettek a kutatásban. Nem tértek ki a részletekre ezzel kapcsolatban, de valószínűleg az 1999-ben létrejött, a történelmi Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházból kivált és új bejegyzésű közösségről lehetett szó a vizsgálat során, mint résztvevő. Sajnálatos módon elfelejtették elmondani azt is, hogy ennek az új felekezetnek a gyülekezeteinek nagy részét 2004-ben hozták létre és a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház folyamatos és jogutód történelmi református egyházközségeinek címére jegyezték be. Mint ismeretes, a jogalkotó lehetővé tette a kétezres évek elején még azt, hogy a vallási közösségek szervezeti formáit, jelen esetben egy adott egyházi közösséget, az állami regisztráció adatai felhasználva, de az adott ingatlan tulajdonosának hozzájárulása nélkül jegyezzék be egy meghatározott székhely címre. Így pl. A „Hercegszöllősi Református Egyházközség” címe is az újonnan alapított „Református Keresztény Kálvini Egyház Hercegszöllősi Gyülekezet” címén található, bár de facto ez utóbbi nem ezen a címen működik. Hasonló a helyzet Csúza, Vörösmart, Kopács, Szentlászló és Tordinca, valamint más szlavóniai és baranyai településeken.
A beszélgetésben számos egyéb tévedés, illetve vélhetően szándékos, vagy tudatlan következtetés és könnyen félreérthető közlés szerepelt, amelyek vizsgálatának közlését jelen írás terjedelme nem teszi lehetővé. Azonban a fentiek alapján felmerül az a kérdés, hogy hogyan lehetséges az, hogy a jogalkotó nem tisztázta a joggal való visszaélések során vélhetően nagy költségvetési és társadalmi károkat eredményező eljárásokat mai napig?
A tanulmány pont abban árulkodó az általa levont következtetésekkel és óvatosan került ténymegállapításokkal, amelyről nem kívánt beszélni. A kutatásban és róla való beszédben az ordító „kényes kérdések” elhallgattatásával csak kis részben segíti a „protestáns felekezeteket.”
További részletek horvát nyelvű internetes facebook oldalunkon olvashatók a horvátországi Protestáns Konferencia alkotó tagjainak vezetői tollából, jelen összefoglalónk is a honlapon megjelent írás alapján készült. (ej)
„Mert bizonyságot teszek ő felőle, hogy sokat fárad érettetek és azokért, kik Laodiczeában és Jerápolisban vannak…. Vigyázz a szolgálatra, melyre vállalkoztál az Úrban, hogy azt betöltsed!” (Kolossé 4:13;17b)
A gyülekezetplántálás fontos része a gyülekezeti munkatársakkal való szoros kapcsolattartás. Pál éles szemmel észrevette, hogy amerre járt, kik voltak azok az emberek, akik lelkületükkel és egyéniségükkel, szolgálatra való átlagon felüli elkötelezettségükkel a keresztyén, Krisztusban való járás mindennapi bizonyságtételében majd vezetők, hangadó emberek lesznek a gyülekezetekben. A mai keresztyén egyházi térben a megfelelő munkatársak apostoli elhívása mellett hiányoznak azok a gyülekezeti tagok, elsősorban a fiatalabb generációk köréből, akik a gyülekezeti munka hétköznapjaiban is ünnepet látnak, maguk is megtisztelik Isten munkáját és ezért ők is megtiszteltetésben részesülhetnek a gyülekezetek tagjai előtt, vagy köreiken kívül is.
Vannak presbitereink, gondnokaink ugyanakkor, akik érzik a rájuk osztott felelősséget, az Isten ajándékaival való sáfárkodás őszinte és nemes elfoglaltság szükségét. Azt krisztusi szellemben be is teljesítik. Ahogy annak idején Pál apostol is megtapasztalta a Szentlélek áldását és igazgatását a gyülekezetek, és az azokon belül élő testvérek szeretetét, úgy mi is megbecsüléssel és szeretettel fordulunk mindazokhoz, akik az elhivatás szent munkájában napszámosok. Legyen nekik hála és tisztesség.
A kegyelem legyen velük és mindnyájunkkal egyházközségeinkben, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházban.
„És ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, a kik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójok. Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.” (Ésaiás 62:8-9)
Az Isten szava a próféta szava, itt mai igénkben most Ésaiást olvashatjuk, és nagyon hangsúlyos Isten rólunk való kijelentésében a két rövid szócska: régi idők. Különösen akkor hangsúlyos ez, amikor az előző és következő verseket olvassuk, mert ott kiderül, hogy mi történik a mában, az egykor volt én népem, „ádám” népe, az Úr fiai és leányai igaz életéből mi is lett. Ma már tudjuk, háború és szeretetlenség lett.
Az egykor prófétai szó ma már ismeretünk és hitünk része. Mégis a régi időkben élünk, mert nem látjuk és nem hisszük, hogy kegyelmében az Isten a Fia által megváltott bennünket, felemelt és hordoz mindannyiunkat Szentlelke által. Legyünk a régi idők gyermekei helyett a jövő gyermekei Isten hitben, az iránta való hálaadás által Krisztus követői, akik végül Isten Szentlelkét nem megszomorítják, hanem dicsőítik minden emberi közösség előtt.
Mi lesz még a jövőben? Ésaiás próféciája szerint kegyelemért és megbocsátásért való könyörgés az Irgalmas Istenhez.
