Archive For The “Uncategorized” Category

Miért lehetetlen a perek felfüggesztése, illetve megszüntetése a HMRKE részéről?

A napokban azt írtuk, hogy azért fontos döntés az Alkotmánybíróság legutóbb kézhez vett ítélete, mert megerősítést nyert, hogy egyértelmű, hogy a volt Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház horvátországi jogutód szervezete és egyházi közössége a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház, nem pedig egy újonnan alapított vallási közösség, a magáról még az elmúlt napokban is félrevezető módon ezt állító Kálvini Egyház.

Hozzánk érkezett kérdésekre most szeretnénk választ adni, miszerint

Miért lehetetlen a perek felfüggesztése, illetve megszüntetése a HMRKE részéről?

Ennek magyarázatához vissza kell menni a délszláv háború idejére, a kilencvenes évek első felébe. Ebben a háborús szituációban közismert, hogy mindenki az életéért küzdött. A szülő a gyermekéért, a fiatalok a felmenőikért, az otthon maradottak a menekültekért és az elűzöttségben élők a hazaiakért. Ebben az időszakban történt, hogy a megszállók kifosztották az otthonokat, felgyújtották a templomokat, lerombolták az épületeket és elfoglalták az üresen álló házakat. Évekig tartott és folyt ez az állapot.

Az egyházi élet szigorúan négy fal közé szorult, vagy a temetői szolgálatok közé. Egyházi tagságunk és szolgáink nagy része hősiesen viselte a megpróbáltatásokat. Amikor a rablások és kifosztások állapotában részt nem vállaló lévita lelkész – aki éppen ebben nem vett részt, mert a gyermekeinél élt Svájcban, Skóciában – visszatért Horvátországba, kapcsolatai folytán egyházi vezető szerepbe került. Volt annyi huncutsága, hogy a nyakába egy keresztet tett, és katolikus papi talárban végigjárta az állami szerveket és hivatalokat, majd a földhivatalokban a nyilvántartásba vett horvátországi református egyház (Horvátországi Református Keresztyén Egyház: HRKE), mint országos egyház nevére íratta az addig gyülekezeti tulajdonban szereplő templomokat, parókiákat, kerteket és földeket. A háborús körülmények közepette a gyülekezetek presbitériumai, gondnokai a területek átjárhatósága tekintetében ekkor még erős korlátok között éltek, és nem volt lehetőségük a tulajdonosváltozással kapcsolatban panaszt, vagy észrevételt tenni a hatóságok előtt. Tetézte a nehézségeket az is, hogy tulajdonátírás során egyes esetekben – elképzelhetetlen módon – a bejelentők a volt tulajdonos értesítési címét is megváltoztatták (pl. Karancs esetében), így az eredeti tulajdonos egyházközség – néhol évekig – még tudomást sem szerezhetett arról, hogy kifosztották! Ez a folyamat 1997 és az azt követő rövid időszak alatt ment végbe.

Ezután, az általános elégedetlenség és a gyülekezetekben való megosztottság miatti egyházi szétválást követően (1998-99)  az addig a HRKE országos egyház tulajdonába került gyülekezeti ingatlanokat a lévita lelkész irányításával az 1999-es, új alapítású, mai nevén Kálvini Egyház országos egyházi tulajdonába iratták, hamisan azt állítva, hogy ők jogosultak az egyház, mint tulajdonos nevében eljárni. Az új egyház képviselői hamisan azt állították magukról, hogy ők az 1993-ban, jogutódként bejegyzett felekezet képviselői, és szervezetük esetében csupán névváltoztatás történt, új szervezetet nem hoztak létre. Ebben segítségükre volt az, hogy bár jogosultság tekintetében nem, de a személyek és nevek vonatkozásában megvolt az azonosság. Ehhez a művelethez a HRKE (ma HMRKE) személyiségét csalárd módon az állami hivatalokat is megtévesztve a „régi-új” képviselők felhasználták.  Ezt a jogellenes állapotot rendezte a jogutódlásról szóló cégbírósági végzés 2019-ben, majd jogerősen 2021-ben, két évtizednyi vita és pereskedést követően.

A jogutódlás ügyben indított pert a HMRKE jogerősen megnyerte, és ezután a Kálvini Egyház nevén lévő ingatlanokat a földhivatal visszaírta a valós jogutód, a HMRKE gyülekezeteinek nevére. Azonban a földhivatali bejegyzések megfellebbezésével, a Kálvini Egyház kérésére a földhivatalok ismét átírták a Kálvini Egyház nevére az ingatlanokat azzal az indoklással, hogy bár névváltozás esetén igen, de tulajdonjogi vitában nem a földhivatal, hanem a polgári peres bíróság illetékes döntést hozni. Így a HMRKE-nek a földhivatalok rendezést elutasító döntése után polgári peres úton, az eljárások rendje szerint kell tulajdonát visszaszereznie.

A jogutódlásról szóló perben nyert bizonyítást az, hogy a Kálvini Egyház vezetői jogellenesen jártak el akkor, amikor az egyházi vagyont egy újonnan létrejött egyház (amely új egyházként 1999-ben alakult meg) nevére íratták, az eredeti tulajdonosok tudtán kívül. Ezért állítja a jogfolytonosan létező HMRKE – és a bíróság is megerősítette –, hogy az egyház személyiségét és azonosítóit az abból kiszakadt és új alapítású Kálvini Egyház illetéktelenül használta, ingatlanjait elorozta, és törvényeket megkerülve azok hasznát és az állami támogatásokat évtizedeken keresztül élvezte. Kijelenthetjük, hogy a HMRKE és gyülekezetei, mint az egyházi ingatlanok jogutódai és örökösei a fenti hamis eljárásban elkobzott egyházi tulajdon visszaszerzése érdekében nem kezdeményezőként, hanem jogsértés elszenvedőjeként, válaszlépésre kényszeríttetve szerepelnek a bírósági és földhivatali, valamint kárpótlási eljárásokban. Ezért lehetetlen kérés a jogi eljárások megszüntetése a HMRKE részéről.

Nagyhéten -Ima

Minden kegyelemnek és minden irgalomnak atyja, drága örökkévaló Úr Jézus Krisztusunk, aki ünnepet adtál a mi számunkra! Köszönjük, hogy minden nap egy lehetőség az ünneplésre, hisz hálatelt szívvel állhatunk meg ma is Te előtted, hogy megtartottad az életünket. Sokszor talán úgy gondolja az ember, hogy az életben minden könnyű, és minden menet előre halad, és közben pedig láthatjuk azokat az ármánykodásokat, amik már akkor is történtek, már virágvasárnap előtt is, amikor már elhatározták, hogy elveszítenek, Úr Jézus Krisztusunk. De Te pontosan ezért jöttél, mert mindaz a forgatókönyv, amely a Te életedet itt, ezen a földön meghatározta, már meg volt írva. És hisszük, hogy a mi életünk is valahogy így meg van írva, csak nem tudjuk, hogy hogyan történjen, hogyan menjen előre, és bizony mindig megjelennek azok a buktatók, amikor lehajtjuk a fejünket, amikor nem látjuk tisztán az utat. Urunk, Úr Jézus Krisztusunk, Te mondtad, Te magad mondtad önmagad, hogy Te vagy az út, az igazság és az élet. Add, hogy ezen az úton tudjunk járni. Add, hogy a Te lelkületed vezéreljen bennünket a nehézségeken keresztül is, még akkor is, amikor olyan ügyekkel kell foglalkozni, amelyek talán nem is mindig kedvesek a mi számunkra, főleg nem bírósági ügyek, de mégis az életnek velejárói, amikor azt érezzük, hogy el akarnak gáncsolni, amikor szinte sárba akarnak tiporni, és az ember fel szeretne onnan állni, és le szeretné magát mosni. Te moss meg, Te tisztíts meg izsóppal, ahogy a Zsoltáros is mondja, Úr Jézus Krisztusunk, Te emeld fel a lehajtott fejeket, kérünk, hogy így áldd és szenteld meg a mi együttlétünket, az együtt gondolkodásunkat, az együtt beszélgetésünket. Téged kérünk alázatos szívvel, hogy hallgass meg bennünket. Ámen.

(Kettős Attila szentlászlói református lelkipásztor imádsága a 2024. március 23-i Református Fórum megnyitóján.)

Alkotmánybírósági kedvező döntés, 2024

A mai postával érkezett!

A mai postával érkezett meg a Horvát Köztársaság Alkotmánybíróságától a végzés, amelyben elutasították a Kálvini Egyház keresetét!

Kopács református temploma, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház székhelye.

A mai postával érkezett meg a Horvát Köztársaság Alkotmánybíróságától a végzés, amelyben elutasították a Kálvini Egyház keresetét.  Korábban már született egy hasonló értelmű és legfelsőbb szintű döntés, melynek előzménye az volt, hogy a Kálvini Egyház a Legfelsőbb Kereskedelmi (Cég-) Bíróság 2021. június 29-én jogerősre emelkedett ítélete ellen nyújtott be kifogást. Mindkét fórumon elbukott a Kálvini Egyház kezdeményezése a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházzal szemben.

Végérvényesen megerősítést nyert, ahogy a bíróság is megállapította, hogy a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház jogutódja a Horvátországi Magyar Református Keresztény Egyház, amely 1993. január 30-án függetlenné vált a Jugoszláviai Református Keresztény Egyháztól. A Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház nem jogutód szervezet, mert kétségtelenül 1999-ben alakult új vallási közösségként.

Most tehát a Horvát Köztársaság Alkotmánybírósága 2023. március 6-i U-III-3626/2024 számú határozatával elutasította a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház alkotmányjogi panaszát, amelyet a Legfelsőbb Kereskedelmi Bíróság ítélete ellen nyújtott be.

________

Azért fontos döntés az Alkotmánybíróság ma kézhez vett ítélete, melyben egyértelmű, hogy az újonnan alapított vallási közösség, a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház nem jogutód szervezet, mert

  • egyrészt ezzel a Kálvini Egyház kimerítette a horvátországi jogorvoslati lehetőségeket, melyeket az utóbbi években többek között magyarországi forrásokból és támogatással végig járt, és amelyek most lezárultak,
  • másrészt mert ezzel megszakadhat az a gyakorlat, hogy képviselői éveken át azzal tévesztették meg a Horvát Köztársaság közvéleményét és bíróságait, hogy újonnan alapított szervezetük a Jugoszláviai Református Egyház jogutódja. Javaslatát jogilag elutasították.

Köztudomású, hogy a Földhivatalok megtévesztésén alapuló, ma már polgári peres szakaszban lévő tulajdonjogi vitákban még néhány héttel ezelőtt is azt állították tanúvallomásaikban a Kálvini Egyház képviselői, hogy szervezetük jogutód szervezet, de ezek az állítások a legfelsőbb jogi fórum mostani állásfoglalásával is már igazolhatóan nem valósak.

________

A valós, és jogerős ítéletben igazolt tények a következők:

A Horvátországi Magyarok Református Keresztyén Egyházat (HMRKE) Horvátországi Református Keresztyén Egyház (HRKE) néven 1993. január 30-án függetlenedett a Jugoszláv Református Keresztény Egyháztól, majd 1999-ben a jelenlegire (HMRKE) változtatta nevét.

A Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház (HRKKE) 1999-ben alakult Horvátországi Református Keresztyén Egyház – Püspöki Hivatal (HRKE-PH) néven, majd 2005-ben változtatta nevét a jelenlegire (HRKKE).

Sajnos a Kálvini Egyháznak éveken keresztül sikerült meggyőznie a híveket és az illetékes intézményeket, különösen a Horvát Köztársaság bíróságait és állami hivatalokat, hogy ő a Jugoszláviai Református Egyház jogutódja, és ezzel helyrehozhatatlan károkat okozott a valóságos jogutódnak, amely a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház. Az újonnan alapított Kálvini Egyház a jogutód Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházhoz tartozó egyházközségek számos ingatlanán bejegyeztette magát.

Jóvátehetetlen károk keletkeztek a vagyon-visszaszolgáltatási eljárásokban is, ahol a valós jogutód Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház és gyülekezetei helyett az újonnan alapított Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyháznak adtak “vissza” értékes ingatlanokat, vagyis még csak nem is az újonnan alapított Kálvini Egyház gyülekezeteinek, annak ellenére, hogy az igényléseket az egyetlen, még volt Jugoszláviában is működött egyház jogutód képviselői adták be.

Bízunk abban, hogy végül, ahogy a ma megismert ítéletben is, a Horvát Köztársaság bíróságai számos, vagyonjogi kérdésekkel kapcsolatos eljárásban a jogutódlással kapcsolatos egyértelműen megállapított tények szerint járnak el. Az Alkotmánybíróság a ma kézhez vett ítéletében fontos előzetes jogi kérdésre adott egyértelmű választ a fent említett folyamatban lévő és jövőbeli eljárások tekintetében is.

Presbiteri fogadalomtétel Kopácson, 2019.

dr. Kis Boáz szolgálata

A tegnapi, Kopácson megtartott  Református Fórumot követően ma virágvasárnapi istentiszteleteket tartottak a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház gyülekezeteiben. Vörösmarton, Csúzán és Hercegszöllősön dr. Kis Boáz lelkipásztor szolgált. Köszönjük, hogy közöttünk töltötte a tegnapi és mai napot!

Dallam: Az egyháznak a Jézus a fundámentuma…

Jézus, dicső királyom, Én hát benned bízom, Harcaimban nevedet Segítségül hívom. Karod megtart s erősít, Bár nagy a küzdelem, Tied lesz a dicsőség, Enyém a győzelem… Borkó Juliánna éneke szólt gyülekezeteinkben. (101. ének, 3.vers)

Virágvasárnap – reggel, este

Virágvasárnap – reggel és este

Virágvasárnappal kezdődik a Nagyhét, ebben az évben naptár szerint egy különösen korai időben, március 24-én. Emlékezünk ezen a vasárnapon Jézus jeruzsálemi bevonulására, amikor örömmel, a Jézust fogadó tömeghez hasonlóan üdvözöljük a „szamaras embert” ahhoz a tanítványi és gyereksereghez hasonlóan, akik „Hozsánna, Hozsánna”- kiabálták, és körülugrándozva királyként ünnepelték a Megváltót.

Jókai Anna: Ima – virágvasárnap alkonyán

Istenem.
Az az alkony.
A földbe döngölt örökzöldek.
A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.
Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.
Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.
Istenem.
Ez a piszkos alkony
A hamis csillogású nappal után –
Mert semmi sem volt a híg fényben valódi:
sem a csődület, sem az ujjongás,
sem az integető pálmaágak
sem a fejhangon intonált hozsanna.
Egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk.
Nem itt dőlt el a sorsunk.
Istenem.
Alkony van.
Kivérzett eufória.
A tömeg berekedt.
Vedel, zabál:
vacsorál,
a tévé elé ül.
Új üvöltésre készül.
A „feszítsd meg” élvezetesebb.
A kereszthalál érdekesebb.
Istenem.
A nagypéntek a valóság.
Nem csap be engem.
A virágvasárnap illúzióját
Engedd elfelednem.

Virágvasárnap a böjti időszak része, annak utolsó, általában ötödik, vagy hatodik vasárnapja. Ez a vasárnap a szenvedéstörténet fontos és alapos része. Nem szemlélhető önálló, saját magában egész történetként a virágvasárnap. Örömünnepünk, a virágvasárnap a Passió szerves és elválaszthatatlan része. Előzménye és következménye van, miközben a mai napon történetünk középpontjában áll. Legyen érte áldott az Úr, teremtő Istenünk, aki Fiát küldte közénk, hogy bűneink terhe alól felszabadítson minket és a Szentlélek közösségére hívjon!

Református Fórum – március, 2024

XXVI. évfolyam 2. szám

Belső használatra megjelent a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház „Református Élet” című kiadványának legújabb, virágvasárnapi száma. Az újság XXVI. évfolyamának mostani, második számában imádságok és Ady Endre egy verse mellett Ravasz László gondolatait olvashatjuk a témakörben.

A lap második fele a holnap, 2024. március 23-án Kopácson megrendezésre kerülő Református Fórum témáját, az egyház egysége iránti igyekezet lépéseit és magyarázatait tartalmazza. A szerkesztők célja az előadások összefoglalóit is megjelentetni egy külön kiadásra kerülő húsvéti lapszámban.

Holnap: Református Fórum Kopácson. Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

Virágvasárnapra készülve

Laskó református temploma 2024. márciusában

Mindenható Isten, könyörülő mennyei édes Atyánk! Ezen a napon a Te szent Fiadra emlékezünk és hálát adunk Őérette, akiben akkor sok bajunkból való szabadítóját várta a sokaság. Őbenne mi a legnagyobb veszedelemből, a bűnből való szabadítónkat keressük, és hálaadással köszönjük, hogy meg is találjuk. Légy áldott, hogy Ő ma is közeledik hozzánk, akit ma is sokan dicsérnek és magasztalnak, akik követik Őt. És dícsérik Őt örök dicsőségben a mennyei seregek. Bűnösök és méltatlanok vagyunk Őhozzá, mégis az ő nevében és érdemében bízva fohászkodunk Hozzád. Őbenne örökkévaló szeretettel szeretsz minket, aki életét értünk adta és megváltott, hogy az ő népe, az Ő megváltottjai lehessünk. Add, hogy Hozsánna-kiáltásunkban egész életünket valóban Neki, és életünk királyának és Urának szánjuk oda kedves áldozatul. Ámen.

Csúza – a szabadságharc ünnepén

2024. március 15-én a csúzai temetőben felvonult horvátországi és magyarországi politikai szereplők beszédei mellett elhangzott egyházunk püspökének, Varga György lelkipásztornak a hősöket, helyi volt kiválóságainkat méltató beszéde is. Számos tanúja volt a szabadságharcnak a horvátországi reformátusok köreiben.

Egyházunk tagságának nagy többsége magyar ajkú református. És azt is mondhatjuk, hogy híveink legnagyobb része kétnyelvű. Ezért is fontos üzenet az, hogy hangozzék Isten igéje minden helyen és nyelven, mert Isten nem tesz különbséget emberi kategóriák között, szeretete és áldó jelenléte mindenütt elérhető azoknak, akik Őt segítségül hívják, még ha az Ő nagy kegyelme kifürkészhetetlen és rendelése sokáig rejtve van is. A nyelv, a beszéd az elhívás eszköze, mely eszközt a horvátországi reformátusok számára Isten bőségesen mért. Éljünk vele. Ünnepeljük közös ünnepünket magyarországi vendégeinkkel együtt otthonunkban, a horvátországi reformátusok között is.

Kép: 2024. március 15. a csúzai temetőben beszédet mond ft. Varga György református lelkipásztor, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház püspöke. Fotó: a Nemzetpolitikai Államtitkárság közléséből

Szentlászló – 2024. március 15.

Szentlászlón Petőfi Sándor mellszobra előtt emlékezett meg a református gyülekezet az 1848-49-es szabadságharc hőseiről, a magyar nemzet dicsőséges kiállásáról a szabadságért, Istenért és hazáért.

Kettős Attila református lelkipásztor a 35. Zsoltár verseit olvasta imádság keretében a megjelentek előtt. Közreműködött a Rozmaring énekegyüttes.

Március idusán már elkezdődtek a mezőgazdasági munkák, az idő kedvez a természetben bekövetkező változásoknak. Isten igéje örök, ez pedig kedvez annak, aki az emlékezésen keresztül is bátorítást, vigasztalást, reményt keres a jövendőre, ahogy a Szabadságharc hősei is a jövőre tekintettek. Tekintetük most Szentlászlóra is vetült, a faluéra, amelyiknek hősei másfélszáz napon át védték a helyiek szabadságát, reményét. Mindennek üzenete ünnepünkön ma eljutott hozzánk, ezért szívünkbe zárjuk és őrizzük védőink lelkét, szeretetét. Isten adjon ehhez erőt és kitartást és legfőképpen áldást a mindennapokban.

35 zsoltár:

“Perelj, Uram, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal! Ragadj pajzsot és vértet, és kelj föl segítségemre! Szegezz dárdát, és rekeszd el üldözőim útját! Mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged!

Szégyen, gyalázat érje azokat, akik lelkemet keresik; hátráljanak meg és piruljanak, akik vesztemet tervezik! Legyenek olyanok, mint a polyva a szélben, az Úr angyala űzze őket. Legyen útjuk sötét és csuszamlós, az Úr angyala kergesse őket! Mert ok nélkül, titkon vetették elém hálójukat, és ok nélkül ástak vermet lelkemnek. Váratlanul érje őket a romlás, fogja meg őket hálójuk, amelyet ők vetettek ki, essenek ők veszedelembe! Lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezik szabadításában. Minden porcikám azt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! Megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt a rablójától. Hamis tanúk állnak elő, olyat kérdeznek tőlem, amiről nem tudok. Rosszal fizetnek nekem a jóért, hogy megrövidítsék életemet. Pedig amikor ők betegek voltak, zsákruhába öltöztem; böjttel gyötörtem lelkemet, és újra meg újra szívből imádkoztam. Mintha barátom, testvérem volna, úgy forgolódtam körülötte; mintha anyámat siratnám, úgy görnyedtem a szomorúság miatt. Ők pedig örültek, amikor megbotlottam, és összegyűltek; idegenek gyűltek össze körülöttem, akiket nem ismertem, gyaláztak engem, és nem nyugodtak; az ingyenélők léha csúfolkodások közepette fogukat vicsorították rám. Ó, Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásuktól, életemet az oroszlánoktól. Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged. Ne örüljenek rajtam hazug ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek, és ne kacsintsanak össze. Mert nem beszélnek békességgel, hanem álnok dolgokat koholnak azok ellen, akik békések e földön. Föltátották rám szájukat, és hahotázva azt mondták: Láttuk saját szemünkkel! Láttad mindezt, ó, Uram, ne hallgass, ó, Uram! Ne légy távol tőlem! Kelj föl, ébredj, szolgáltass igazságot, ó, Uram, Istenem, az én ügyemben! Ítélj meg engem igazságod szerint, ó, Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam! Ne mondhassák szívükben: Hahaha! Vágyunk teljesült. Ne mondhassák: Elnyeltük őt! Szégyenüljenek meg, piruljanak mind, akik örülnek, hogy bajban vagyok! Szégyen és gyalázat borítsa el azokat, akik fölfuvalkodtak ellenem! Vigadjanak és örüljenek, akik igazságomat kívánják! Hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, aki szolgái előmenetelében gyönyörködik. Nyelvem hirdeti igazságodat és dicsőségedet minden napon.”

Meghívó – Református Fórum Kopácson

A HMRKE Zsinati Tanácsa 1998 óta, majd a kétezres években is a bibliai közösségi “Református Nap” alkalmaink mellett többször is ”Református Fórumot” tartott, melynek célja az egyházi közvélemény tájékoztatása közös ügyeinkről, az egyház szervezeti életében bekövetkező változásokról. A találkozók Sepsén, Kopácson, Laskón és Szentlászlón a nyilvánosság előtt zajlottak. Hozzájárultak ahhoz, hogy a gyülekezeti vezetők és a tagság vélemények, érvek és dokumentumok ismertetésével és megvitatásával növeljék hitéletünk és egyházunk aktivitását, elfogadottságát.

A HMRKE Zsinati Tanácsa 2024. március 23-án 13 órai kezdettel Református Fórumot szervez a kopácsi református templomban, amelyre, és az azt követő ebédre szeretettel hívja az egyház életének eseményei iránt érdeklődőket. Az elhangzó beszámolókat, előadásokat követően a hallgatóság részéről felmerülő kérdésekre és hozzászólásokra, majd szakelőadóink által azokra adott válaszokra kerül sor. A Fórumon elhangzó előadások, hozzászólások és válaszok az egyház belső használatra kiadott “Református Élet” című kiadványunkban szerkesztett változatban kiadásra kerülnek.

Go Top