AZ IGAZSÁG UTAT TÖR MAGÁNAK – HÁROM GYÜLEKEZET, HÁROM JOGERŐS DÖNTÉS!
A következő napokban a hegyvidéki református gyülekezetek elmúlt évtizedekben lefolyt peres eljárásainak összefoglalóját és gyülekezeti ismertetőit fogjuk közölni. Kérdéseikre szívesen válaszolunk, jelezzék, ha erre igény van, mert bár az ügyek természetét illetőleg sok köztük a hasonlóság, bírósági eljárások tömegéről van szó és felelősségteljes döntésekről.
A telekkönyvben sokszor csak néhány adat látható: egy név, egy helyrajzi szám, egy dátum. Mögöttük azonban templomok, parókiák, földek, régi gyülekezetek és családok története áll. Hercegszöllős, Csúza és Vörösmart ügyeiben ezért nem egyszerűen arról kellett dönteni, hogyan szerepeljen egy név a földhivatalban.
A kérdés az volt: megmaradhat-e a régi református gyülekezet annak, ami volt, vagy egy másik, később létrejött szervezet a helyére léphet-e azzal, hogy a történetet egyszerű névváltoztatásként állítja be.
A három ügyben meghozott jogerős döntések alapján erre világos válasz született. A bíróságok nem névjavításról, hanem más jogi személy javára történt tulajdoni bejegyzésről beszéltek. Ezért a korábbi állapotot vissza kellett állítani.
Vörösmarton tizenkét év után ismét a Vörösmarti Református Egyházközség javára kell bejegyezni a templomhoz, parókiához, földekhez és erdőkhöz tartozó ingatlanokat. Csúzán a jogerős ítélet szerint nem volt alapja annak, hogy a Csúzai Református Egyházközség helyére a Reformált Keresztyén Kálvini Egyház csúzai szervezete kerüljön. Hercegszöllősön pedig a bíróság ugyancsak a történeti gyülekezet tulajdonjogi helyzetét állította helyre.
Ezek a döntések nem hangzatos kijelentésekre épülnek. A bíróságok régi telekkönyvi bejegyzéseket, zsinati jegyzőkönyveket, egyházi szabályokat, nyilvántartási adatokat és korábbi ítéleteket vizsgáltak. Ezekből állt össze az a kép, amely szerint nem lehet egy újonnan létrejött egyházat a korábbi egyház jogutódjaként feltüntetni csak azért, mert hasonló nevet használ, vagy erre állami nyilvántartási adatokat tud felmutatni.
A végzésekben az is szerepel, hogy az egyház belső rendjének kérdéseiben – így gyülekezetek alapításában, átalakításában vagy megszüntetésében – a zsinatnak és a zsinati tanácsnak van döntési joga. Ezt nem lehet utólag egyéni nyilatkozatokkal vagy önkényesen felülírni.
Hercegszöllősön ez különösen fájdalmas ügy. Ez a gyülekezet a református egyháztörténet egyik fontos helye. Itt születtek meg 1576-ban a Hercegszöllősi Kánonok. Negyven prédikátor gyűlt össze akkor, hogy rendet, felelősséget és egyházi szabályokat fogalmazzanak meg. Ez az örökség ma sem lehet puszta emléktábla vagy ünnepi beszéd tárgya. Kötelez is.
„A sáfároktól pedig azt kívánják, hogy mindegyik hűségesnek találtassék.” (1.Kor 4:2)
A hűséghez hozzátartozik, hogy egy közösség ne mondjon le a saját történetéről, templomáról és javairól csak azért, hogy ne legyen vita. A békesség nem attól születik meg, hogy elhallgatjuk, ami történt. A békességhez igaz beszéd kell.
Ezek a jogerős ítéletek nem arra valók, hogy bárki örüljön a másik fél kudarcának. Inkább arra figyelmeztetnek, hogy az egyházi tisztség nem ad felmentést a felelősség alól. Aki egy gyülekezet nevében lép fel, annak számot kell adnia arról, mire alapozza az állításait, és kitől kapott felhatalmazást.
„Ne mozdítsd el a régi határt, amelyet őseid állítottak.” (Péld. 22:28)
A régi határ itt nemcsak földdarabot jelent. Jelenti azt is, amit elődeink ránk hagytak: a gyülekezet nevét, a templomot, az anyakönyveket, a parókiát, a földeket és mindenekelőtt a közösség emlékezetét. Ezeket nem lehet átírni pusztán azért, mert valaki erősebbnek, hangosabbnak vagy hivatalosan elismertebbnek látszik.
A három döntés után a feladat nem ért véget. Vörösmarton, Csúzán és Hercegszöllősön tovább kell építeni a gyülekezeti életet. Őrizni kell az iratokat, rendben kell tartani a templomokat, és tisztán kell beszélni arról, mi történt. Nem gyűlölettel, hanem józanul és egyenesen.
A hosszú perek megmutatták, hogy a valóságot egy ideig el lehet takarni átnevezésekkel, iratokkal és hivatalos levelekkel. De amikor a régi dokumentumokat, a zsinati döntéseket és a telekkönyvi adatokat egymás mellé teszik, előbb-utóbb kiderül, mi történt valójában.
Ez történt Vörösmarton, Csúzán és Hercegszöllősön is.
