Kinek mondotok engem ti? (Mt. 16:13-19)
Kinek mondotok engem ti? – kérdezi Krisztus a tanítványokat.
Krisztus kérdésére Péter válasza tömör és határozott. Nem kér időt a gondolkodásra, nem halasztja el meggyőződése és hite által ihletett meglátását. „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” – válaszolja.
Ez az az igazság a Krisztus látásban, amely szilárd, mint a kőszikla, amelyre az ekklézsia épül. Az eredetiből lefordított szövegben az „anyaszentegyház”. Nyilvánvaló, hogy nem Péter személyének szól Krisztus válasza, hanem a bizonyságtételnek, amely a fenti mondatban nyert tömör és határozott megnyilvánulást egy egyébként hozzánk sok mindenben hasonló, bukásra és felemelkedésre képes és természete szerint hajlandó ember (Péter) ajkáról. Ennek a bizonyságtételnek a tulajdonsága, hogy még a „pokol kapui sem vesznek erőt rajta”.
A közösség gyakran, lehet bár jóindulatú, de gyakran téves állásfoglalása után, mely arra vonatkozik, hogy „Mit mondanak rólam az emberek?”, Jézus rávezet bennünket a személyes hit megvallásának református keresztyén fontosságára. Ezt akkor láthatjuk meg, ha magunkra alkalmazzuk Jézus kérdését, amely így szól ma is hozzánk: kinek mondotok engem ti?
A fenti gondolatok alapján szólt az igehirdetés vasárnap a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház három gyülekezetében, Szentlászlón, Kopácson és Eszéken.
