PORBÓL LETTÜNK, PORRÁ LESZÜNK

Beszéd Sója Bálint (élt 54 évet) főgondnok temetésén Hercegszöllősön, 2022. augusztus 29.-én.

ISTEN ÚTJÁN JÁRNI

Uram, hozzád emelkedem lélekben! 

Útaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. (Zsoltár 25:1,4-5)

Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.  (János 14:6.)

A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat … (Máté 12:35)

Kedves gyászoló család!

Kedves gyászoló közösség!

A halál győzelme ismét szomorúvá tett bennünket, a gyász nehéz óráiban Isten igéje adjon nekünk vigasztalást.

              Tőlünk eltávozó testvérünk életútján próbálta megismerni Isten akaratát, tanítását és vezetését. Sokszor elhangzott a zsoltár író fohásza: „Útaidat, Uram, ismertesd meg velem“, és próbált járni a jézusi úton: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.“

              Életútján  küzdött, harcolt a betegséggel. A harcot az elmúlt napok folyamán fel kellett adni, a szíve már nem bírta tovább és megállt. Halálát fizikailag, biológiailag a szív betegsége okozta, és így 54 éves korában eltávozott tőlünk. Szimbolikusan, jelképesen azonban elmondhatjuk, hogy a szíve  nagyon jó volt, a szíve nagy volt, és sok kinccsel telve. A Biblia gondolatvilágában a szív sokszor az egész emberi élet belső, lelki világát jelentette, szinte a teljes életre gondolva.  

Istentiszteletek alkalmával sokszor énekelte testvérünk a református énekeskönyv 25. zsoltárának kezdő sorait: „Szívemet hozzád emelem…“. Ismerte Kálvin János híres jelmondatát: “Szívemet égő áldozatul az Úrnak szentelem“. Az általunk is ismert képen, jelvényen egy kéz az égő szívet, mint áldozatot nyújtja Isten felé. Így próbált testvérünk is élni. Szívének kincseit, jóságát, gazdagságát megosztani és megmutatni.

              Szívének szeretetét megmutatta  a hozzá legközelebb álló közösségnek, a családjának. Feleségével figyelmes volt, fiát mindig próbálta tanítani. Édesanyjára is gondolt. A rokoni, családi kapcsolatok fontosak voltak neki, és próbált alkalmakat szervezni a közös találkozásokra, együttlétekre.

              Isten szeretetét is megmutatta: a hercegszöllősi gyülekezet presbitere lett már fiatal korában, majd az egyházközség gondnokának választották 2013-ban. Emellett a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház főgondnoki tisztségét négy éven keresztül töltötte be.  A szolgálatával, tudásával segítette az egyházi élet szervezését, szívén viselte a délvidéki reformátusság sorsát.

              Szívének jóságát, vidámságát megmutatta barátainak. Gondolt volt a beteg emberekre, ideje volt a baráti összejövetelekre. Nagy lelkesedéssel szervezte a kötélhúzó csapat versenyeit, és az egyesület elnöke is volt.

              Családjának, rokonainak, barátainak nagyon fog hiányozni, és halála miatt most nagyon szomorúak vagyunk. Érezzük feladatunknak emlékének megőrzését!  

              Mi most elveszítettünk egy barátot, de vigasztaljon bennünket, hogy egy másik barát várja őt. Jézus így szólt egykor tanítványaihoz: „Ti az én barátaim vagytok“ (János 15:14). A földi élet útja számára befejeződött, de már egy másik úton van Jézus felé, a barát felé, aki már ott van az Atyánál, hogy közbenjárjon, helyet készítsen a benne hívőknek. Már most legyen bátorítás számunkra Jézus szava: „Én vagyok az út…“  Ámen!

Varga György református lelkipásztor, Csúza-Hercegszöllős-Vörösmart

Búcsúztató:

Juhász Gyula: Consolatio

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.
 

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
 

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.