Temetési igehirdetés (Ember Lajos presb.)

Kedves Testvérek, az utóbbi néhány hétben többször is megálltunk egy-egy elhunyt testvérünk sírja mellett, és a vigasztalás és ígéret szavait hallgattuk a református lelkész szolgálatán keresztül. Közlésünkben az egyik elhangzott beszéd olvasható, amint az Varga György lelkipásztor szavain keresztül jutott el hozzánk.

PORBÓL LETTÜNK, PORRÁ LESZÜNK

Vörösmart, 2022. augusztus 25.

Ember Lajos (élt 88 évet) presbiter temetésén elmondott temetési beszéd

„Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.“ (I. Mózes 15:15)

„Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban. Sohasem felejtem el utasításaidat, mert azokkal éltetsz engem.“  (Ps. 119:92-93)

„Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él“ (János ev. 11:25)

Kedves gyászoló család!

Kedves gyászoló közösség!

              A mai nap szomorúak vagyunk, hiszen itt, a vörösmarti temető ravatalozójában jöttünk össze. A halál ismét elvett valakit tőlünk. A bibliai ige is szomorúan szól Ábrahámhoz: „Te pedig elmégy“.  Elment tőlünk is egy számunkra kedves testvérünk, Ember Lajos presbiter, aki 88. évet élt. Vörösmarton született, később Szabadkán tanult, élt és dolgozott mint asztalos mester. Visszatért Vörösmartra és nyugdíjas éveit itt töltötte. Idős korában is foglalkozott méhészettel, ahogy asztalos munkával is. A mai napon pedig kikísérjük ősei sírja mellé, a temetőbe.

               A Biblia tanítása szerint az élet Isten ajándéka, a hosszú élet pedig Isten nagy ajándéka. Tőlünk eltávozó testvérünk  élete hosszú volt, mialatt sokszor próbatételekkel, küzdelmekkel, veszteségekkel is szembe találta magát. Isten igéje, tanítása a nehéz időkben is vigasztalást és erőt jelentett számára. Életében igyekezett Isten törvénye szerint élni, ahogy a zsoltáríró is mondja: „Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék…“. Presbiter testvérünk is próbált Isten törvénye, tanítása szerint élni. Gyerekkorában szeretett hittanórákra járni, nagyon odafigyelt nagyapja tanítására, akivel sokat volt együtt, és elbeszélése alapján az egész életében emlékezett szavaira. A családjában is szép példát látott: édesapja egy időben a gyülekezet gondnoka volt, és édesanyja családjában is volt presbiter.

              A gyülekezet presbitereként a legutóbbi időkig részt vett a templom felújításában, járt istentiszteletekre, teadélutánokra, presbitergyűlésekre. A presbiteri konferencián bizonyságot tett hitéről. Elsőként faragott kopjafát a hercegszöllősi református templom kertjében.

              A falu társadalmi életében is tevékeny szerepet vállalt. A falunapokon kiállította mézeit, és ötletesen bemutatta a méhek munkáját. Asztalos munkákat is vállalt, a közösség javára régi szövőszéket készített, javított.

              A temetőbe menni mindig szomorú esemény, Jézus is szomorú kísérettel ment ki a betániai temetőbe barátja, Lázár sírjához. Jézus vigasztalja a gyászoló testvéreket, rokonokat, barátokat.  „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él…“. Szóljon ma a vörösmarti temetőben hozzánk Jézus vigasztalása. A gyászban, szomorúságunkban, a haláltól való félelmünkben hittel fogadjuk el az örök élet titkát, és már itt, e földi életünkben reménykedjünk az örök élet valóságában.

Ámen!

Búcsúztató:

Kun Magdolna: A halálon túl is

A halálon túl is él az a nagy-nagy szeretet,

amely lélek a lélekkel összekötetett,

hogy ott fenn a mennyben is egyek legyenek.

Így sosem szűnik szívünkben a gyász,

mert az folytonosan hulló könnyekért kiált

azok emlékéért, kik már nem ölelnek át.

Mennyország és földi világ egy és ugyanaz,

hisz lélek a lélektől el nem szakadhat, még akkor sem, ha a halál választja szét azt.