„Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában….” (Lk. ev. 14:15)
Sajnos ismét eltávozott egyházunk egyik hű szolgája, testvérünk és barátunk. Ő azóta Isten kezében van. Isten az, aki születése óta tudta ezt az időt. Habár az Atyánál nincs idő, nincs óra, sem perc, pillanat, hanem van az, amit csak ránk bízott e földi életünkben. Ő az, aki megpróbál bennünket. De a legnehezebb megpróbáltatásainkban, szenvedéseinkben is kitart mellettünk, ha mi Rá bízzuk magunkat. Megpróbálja hitünket, hogy a ránk bízott feladatokat türelemmel és hűséggel viseljük Ővele, az utolsó sóhajtásunkig. S ekkor Ő az egyik tenyeréből átvesz a másikba, illetve e földi szenvedésünkből az örök életre.
Testvérünk igaz szolgája volt egyházunknak, ahogy azt Jézus Krisztus is meghagyta. Nagyon jóakaratú, szorgalmas testvérünk volt. Szinte minden egyházközségünknek hagyott odaadó asztalos munkája nyomán emléket. Más munkákban is mindig segítőkész volt. Betegségében is sokat beszélgettünk, mert érdekelték az egyházban történt események. Éppen ezért sajnálattal érzem hiányát, és hogy mennyivel szegényebb lesz egyházunk nélküle.
Ezért, drága jó Istenem, add, hogy remélhessük, hogy ő is hazatalált Hozzád. Hogy a szenvedésen és a halálon túl az élet örök világába érkezett, mert Te már magad mellé helyet készítettél neki. Mi pedig éljünk emlékeivel és őrizzük meg szíveinkben, abban a reményben, hogy egyszer találkozunk, és nem hal meg másodszor, mert az emberek, barátai sosem felejtik.
Istennek legyen örök hála, hogy Lehocki János testvérei, barátai lehettünk Jézus Krisztus és a Szentlélek közösségében.
Isten velünk, viszontlátásra!
Paukovics Margit, eszéki presbiter, 2024. június 1.