A keresztyén, a protestáns egyházak, – ünneptelen félévét megelőző, – ünnepeinek sorozata áll majd előttünk: Virágvasárnap után Nagypéntek, majd Húsvét első, és második napja, Mennybemenetel (Áldozócsütörtök), Pünkösd első és második napja, Szentháromság vasárnap. Ezekben az ünnepnapokban is hitben erősítenek, vígasztalnak, bátorítanak bennünket az előttünk járó, néhai és még velünk, az árnyékvilágban járók közötti lelkipásztorok.
Jézus Jeruzsálembe való bevonulása napján, Virágvasárnapon megszólított bennünket és szívünkbe helyezte az igét Nagy Endre, néhai karancsi, kői és sepsei lelkipásztor. Igehirdetése honlapunkon is olvasható.
Ezt követően most, Nagypénteken a régi jugoszláviai refomátus egyház lelkészi karának, még élő lévita lelkipásztora, tanúja, Lángh Endre, nyugalmazott püspök, a vinkovci-, tordinci, pleternicai és bjeliseváci gyülekezetek volt lelkipásztorának bizonyságtétele szól hozzánk.
Nagypéntek a reformátusoknál és a protestáns egyházakban a legnagyobb ünnep. Ekkor Jézus kereszthalálára, és áldozathozatalára fektetjük a hangsúlyt. Ez az egyszeri és tökéletes áldozathozatal felülmúlta és végleg eltörölte a papok által az Isten népéért való, ószövetségi tiszta és szeplőtelen állat-, égő-, és füstölgő áldozatbemutatását. Nincs többé rá szükség, mert Isten elfogadta Krisztusnak értünk hozott áldozatát, a bűnök bocsánatára. Látszatra szomorú és tragikus, de annál felemelőbb, ahogy erről Lángh Endre igehirdetése is bizonyságot tesz. A vírusmentes világban a református gyülekezetekben a nagyhét minden egyes napján volt bűnbánati istentisztelet. Nagypénteken ma is az úrasztalára fekete terítőt terítünk. Harangjaink nem hallgatnak, hanem hívogatnak. Nem rövidített misénk van, hanem teljes délelőtti, vagy délutáni liturgia szerinti istentiszteletet tartunk. Áldott ünneplést kívánok minden kedves testvérünknek, olvasóinknak!
Áldáskívánással: Kopácsi Kettős János szuperintendens, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház püspöke.
Nagypéntek (1958. április 4.) – Igehirdetés. Írta: Lángh Endre
Előfohász: „A mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette az eget és földet” Ámen.
Bibliaolvasás- Lectio: János evangéliuma 19. rész, 28 – 37. versei
Igehirdetés: János ev. 19. rész: 30.vers
Keresztyén Testvérem!
Ma Nagypénteket ünnepel majdnem az egész keresztyén világ. Sokan még azok is, akik egyébként nem igen járnak templomba, ma templomba mennek. Ma az Úr halálára emlékezünk. Annak halálára, aki úgy szeretett, ahogy rajta kívül senki se tudott. De ne legyen a mi nagypéntek-ünneplésünk csak puszta emlékezés! Lélekben menjünk ma Hozzá, álljunk meg keresztje alatt, halljuk meg szavát, mert a keresztről is hozzánk szól: „Elvégeztetett”. Urunk, küldd le a Te Lelkedet, hogy annak segítségével mélyedjünk el Benned! Hódolattal kell megállnuk haláltusában szenvedő Urunk keresztje alatt. Oly gyötrelmeket szenved testében, amilyen gyötrelemről nekünk sejtelmünk sincs. Lelke gyötrelmeiről ne is szóljak. Gondoljunk csak a Gecsemáné kertjére… Mennyire felettünk áll, még megaláztatásában is! Mily fenséges a kereszten is! Mikor a fájdalmak haláltusájában gyötrődik az ember, hányszor megbomlik az elme is! Nem képes már gondolkozni sem, sőt rémképeket lát, hallucinál, vagy teljesen eszméletén kívül van. Urunk a halála pillanatáig világos öntudatánál volt. Utolsó cseppig kiitta „a poharat”. Világos öntudattal kiáltja bele ebbe a bűnös világba, hogy örökre hangozzék a viszhangja: „Elvégeztetett”.
Mire mondotta a haldokló Megváltó – dicsőség Néki! –, hogy „elvégeztetett”? Mindenek előtt: „elvégeztetett” mindaz, amit a szertartások, ígéretek és a próféták megjövendöltek. Ha kissé figyelmesen nézted meg, testvérem, a mai igét, szembe tűnhetett, hogy a 28. versben is ott áll: „elvégeztetett”. Ebből világosan láthatjuk, mire mondotta Urunk: „elvégeztetett”. Beteljesedett az írás az első betűtől az utolsóig, mind a törvény, mind a „veres tehéntől” (Mózes IV. könyve 19. rész 2.verse) a gerlicéig, az izsóptól a Salamon templomáig. Nincs szertartás, jel, szimbólum ami Benne el nem végeztetett volna. Nincs prófécia akár a Kébár partján, akár a Jordán mellett prófétálta is, nagy, vagy kispróféta; sem álomlátás, akár Babilonban, Samáriában, vagy Júdeában vette a látomást a látnok, mely teljesen be ne teljesedett volna Urunkban.
Testvéreim, hát nem fenséges dolog, hogy látszatra oly ellentétes próféciák, szertartások és ígéretek tömkelege egy személyben beteljesedett?! Tedd félre csak egy pillanatra az Úr Jézust, s úgy vedd elő az Ószövetséget, és próbáld megoldani a rejtélyt: Próbálj alkotni magadnak egy olyan eszmei személyt, aki alkalmas arra, hogy benne minden ígéret, jel, prófécia beteljesedjék! Ne feledd: olyan kell legyen, mint Mózes és mégis oly vezér, mint Józsué, egyben kell, hogy legyen Tóra és Melkisédek, kell, hogy egyaránt legyen Dávid és Salamon, Nóé és Jónás, Júda és József. Nem csak megöletett bárány, és meg nem öletett, de pusztába üldözött bak, a vérbe mártott galamb, s a galambot megölő pap, sőt oltár is kell, hogy legyen, a szent sátor is, az aranyfedél és a szent kenyér is. De ne feledd el a próféciát sem: „Hajoljanak meg előtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon neki.” (Zsoltár72:11) és mégis „Útált, és az emberektől elhagyatott” volt. Szűztől kell, hogy szülessen, hibátlan, és tökéletes kell, hogy legyen. Dávid Fia, és mégis száraz talajból kinőtt vessző.
Legyél a világ legbölcsebbike, akkor sem fogsz elgondolni olyan személyt, akibe mindez beleférhetne! Itt nem segít az emberi elme! A mi parányi elménk itt elenyészik! Az Úr legyen irgalmas, hogy ne emberi bölcsességgel, hanem az Ő Lelke erejével olvassuk az írásokat a kereszt fényében! „Elvégeztetett” – áldott légy Urunk örökre! Helyetted és helyettem, érted és értem, az Úr végzett mindent. Soha életemben egyetlen egy törvényt, egyetlen egy parancsot tökéletesen meg nem tartottam. S ha még minden parancsolatot be is tartottam volna tökéletesen, s csak egyben hibáztam volna, akkor is már bűnös vagyok. Akármerre próbálok menekülni, akármennyire erölködöm is, tehetetlen vagyok, bennem a bűn, s a Sátán hatalmasabb nálam. Ó, milyen nyomorúlt ember vagyok. Előttem a törvény, mely tökéletes és szent, s nekem nem használ semmit, sőt elítél. Vagy azt gondolom, hogy jó ember vagyok, mert hiszen nem vagyok olyan, mint a szomszédom; nem iszom, nem káromkodom, a rendőrséggel sem volt bajom, s közmegbecsülésnek örvendek! Az ilyen jó ember bízhatik magában, hiszen nem is ismeretes ilyen jó ember. Egy napon felnyitom a bibliámat s egy kemény hang összetör bennem mindent: „Átkozott az a férfi, aki emberekben bízik!” (Jeremiás könyve 17. rész. 5. vers) Nem bízhatom magamban sem.
Nos, Testvérem, ha ez a te eseted is, gyere akkor most velem. Az Úr Jézus széttárt karokkal, keresztre szegezve kiáltja felénk: „Elvégeztetett!” Ő elvégzett helyettünk mindent; Betöltötte a törvény, a próféták minden csodáját – helyettünk. Nekünk kellett volna, de mert mi erre teljesen képtelenek voltunk, Ő eljött, hogy helyettünk elvégezze, mert mi soha el nem tudtuk volna végezni. Őérette, – ha saját semmirevalóságod, bűnös voltod nyomorában hittel Hozzá fordulsz, magad Néki teljesen átadod, az Atya hallja a Fiú kiáltását: „elvégeztetett”, s – bűneid adósságlevelét összetépi.
Keresztyén Testvérem, érzed, érted, felfogod-e: a Krisztusban minden bűnöd megbocsáttatott. Te Isten előtt megigazultál, igazzá, szentté lettél – Őérette, általa, s benne. Lehet-e akkor, hogy boldogan ne ujjongj? Lehet akkor nem örömkönnyeket sírni, mikor Isten ily csodálatosan szeret minket? Lehetséges-e, hogy további életünket teljesen Neki ne szenteljük? Lehet nem gyűlölni a bűnt, mikor Isten ily drága áron szabadított meg bennünket a kárhozattól? Lehet-e nem szeretni a bűnös embert, mikor Ő annyira szerette, hogy mindent elvégezett érte? „Elvégeztetett”!
Menj el, testvérem, minden szenvedőhöz, búsulóhoz, reménytelenhez, s vidd hozzájuk nagypéntek, s minden idők boldog evangéliumát, hogy „Elvégeztetett”. Az igazi örömöt elmondani nehéz, de elrejteni lehetetlen. Ha életedet a kereszt szava tölti be, hogy „Elvégeztetett”, akkor belső erő fog hajtani, hogy csak Neki élj, és másokat is Hozzá vezess.
Szüntelenül imádkozva áldd az Urat azért a nagy jótéteményért, hogy megváltásod „Elvégeztetett”. A Szentlélek Úristen legyen velünk, hogy a háladatosság jó gyümölcseit teremjük az Úr szent neve dicsőségére. Ámen.
Imádság: Új énekeskönyv: 296. dicséret, Régi énekeskönyv: 121. dicséret.