Ma, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház gyülekezeteiben a fentiek szellemében tartottuk meg istentiszteleteinket Vörösmarton, Csúzán, Hercegszöllősön, Szentlászlón és Kopácson, híveink testvéri és áldott közösségében. Igehirdetőink Varga György püspök és Kettős Attila lelkipásztor voltak. Áldott készülődésben vagyunk Pünkösd ünnepére ezután, amikor konfirmandusaink tesznek majd hitvalló bizonyságot keresztyén életük mellett, felnőtt tagjainkká válva gyülekezeteinkben. Isten áldja meg gyülekezeteink és családjaink minden tagját, Soli Deo Gloria!
„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt.” Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta őket. Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe. Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Mindig a templomban voltak, és dicsőítették az Istent – írja Lukács evangélista a könyvének utolsó soraiban. Majd Lukács ezt mondja az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvének első fejezetének legelején: „Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott.”
„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe, elfoglalta helyét az Isten jobbján, ők meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta. – tudósít bennünket Márk az evangéliumának utolsó, 16. részében hasonlóképpen.
A mennybemenetel története és Jézus szavainak és cselekedeteinek erről szóló kijelentései egyetemes keresztyén egyházunk és az egész világ közös öröksége. Jézus visszatérését Mennyei Atyjához ünnepeljük, mert ez valamennyiünket érint. Jézus mennybemenetele annak a közvetítői szerepének és győzelme beteljesítésének a jutalmáról szól, amely egész földi tevékenységének lényege az egyes ember és az emberiség számára egyaránt. Jézus istenségében is megalázta magát és engedelmes volt Atyja akaratának a kereszthalálig. Isten emelte fel magához krisztusi alakjában, mert engedelmességének, tudatos megalázkodásának és munkája jutalmának megerősítésének felel meg az, hogy a mennyei Atya jobbjára ült. Erről minden alkalommal, amikor az Apostoli Hitvallást elmondjuk, magunk is bizonyságot teszünk. A mennybemenetel eseménye az Atya, Fiú és Szentlélek, Isten három személyének közös végzése. Mi is részesei vagyunk minden áldásának, amely e hármas személy egy lényegi akaratából és eredményéből fakad.
Képek: Mennybemenetel ünnepén (2024. május 9-én), az ünnephez tartozó igehelyek oldalai a Vizsolyi Bibliában (1590).