A Szentlászlói és Kopácsi-, Bellyei Reformátusok oldalakon Kettős Csiffáry Éva lelkipásztor írását olvashatjuk a megjelent képek mellett a karancsi kiállításról és szeretetvendégségről „Karancson jártunk – beszámoló” címmel:
„Karancson jártunk – beszámoló – A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház november 29-én, Advent első vasárnapját megelőző szombaton tartotta közösségi rendezvényét Karancson. A találkozóra szlavóniai és baranyai gyülekezetekből érkeztek a testvérek.
Idén is azt tudom írni: jó Karancsra menni. Az idei találkozóra készülve volt valami különleges izgalom, mégpedig az, ahogyan a gyülekezeti tagok megmozdultak, és szívvel-lélekkel bekapcsolódtak a készülődésbe. Ahogy közeledett a „teadélután” napja, egyre inkább látszott, milyen gyönyörű termést hozhat egyetlen ötlet magja. A rendezvényt megelőző hetek során a gyülekezeti tagok képeket kerestek, beszélgettek, emlékeket idéztek fel, és megosztották egymással mindazt, ami szívükben volt. A szeretet, az odafigyelés és a közösség múltja iránti tisztelet ott volt minden mozdulatban. Karancson pedig mindezt szépen összefogták, és láthatóvá tették mindenkinek, aki eljött.
A délelőtti programok között fotókiállítás, verseskötet-bemutató, áhítat, közös éneklés és adventi gondolatok hangzottak el. A fotókiállítás különösen mélyen érintette a jelenlévőket: szeretettel, figyelemmel és a közösség múltja iránti tisztelettel készült, és a képek mindezt hűen közvetítették. A résztvevők együtt énekeltek, átélve, mennyire felemelő egy szívvel és egy lélekkel dicsérni az Urat.
Külön élményt jelentett Hajdú Zoltán Levente református lelkész verseinek bemutatója. Többen eddig még nem ismertük a költő verseit, de valódi lelki gazdagság volt hallgatni műveit. Olyannyira, hogy elhatároztam beszerzem a kötetét, hogy a „Jöhet egy vers szerdán” keretében (amely a Könyvklub Facebook- és Viber-csoportjában zajló, rendszeres online versmegosztás) mi is olvashassuk majd ezeket az értékes verseket. Az ebéd előtt a csúzai harangszó csendült fel felvételről, különleges, meghitt hangulatot teremtve. A szeretetvendégség keretében közösen elfogyasztott ebédet éneklés, kötetlen beszélgetések és a jövőre vonatkozó tervek megbeszélése tette teljessé. Jó volt elcsendesedni, egymásra figyelni, és megélni azt a szeretetteljes közösséget, amely mindig erőt ad. Érezhettük azt, hogy milyen jó együtt, hálával a szívünkben rálépni a várakozás időszakának útjára: csendesen, reménységgel, Isten felé forduló lélekkel.”
