Ha években számoljuk időnket, akkor új Adventre, annak 2. vasárnapjára ébredtünk Urunk, akinek megszentelt Fiát, az Úr Jézust várjuk készülődő szívvel. Nálad minden perc és másodperc fontos, és nekünk jó, ha velünk vagy minden időnkben.
A Te kegyelmedből ébredtünk testben és lélekben az éjszaka csendje és sötétje után. Most hálát adunk Neked, hogy Te velünk leszel. És nekünk jól esik a szemeinkkel látnunk a Te szép napodat.
Nem tudunk minden reggel megújulva és megifjodva ébredni és felkelni. Testünk múlandósága és lelkünk megfáradtsága, a gondok, az aggodalmak már ebben a reggeli órában is megtalálnak sokunkat. A mi emberi természetünk hiányossága ez. Most azonban Rád függesztjük tekintetünket és összetett kezekkel adunk hálát, magasztalunk az új napért és életünkért, erőnkért és tehetségünkért is.
Szeress bennünket Isten! Szeresd a bűnös embert, aki felkelt ágyából, hogy józanságban és nem hivalkodásban töltse napjait, az embert, aki reggel korán munkába igyekszik, a kertbe a rétbe, a szántóföldre és a gyárba, az iskolába a hivatalba és rendelőbe, boltba, hogy ott munkálkodjon szorgalmasan estig. Add, hogy egész nap és hátralévő életünkben Adventben a Karácsonyon át, a Te Fiad születésének emlékezetére úgy éljünk, amint szeretsz bennünket, azt elérni, igyekezni, sajátunkká tenni teljes szívvel és lélekkel szeressük.
Legyen ez a nap és egész következő hetünk a Te áldásodnak ideje életünkben. Legyen a szeretet és az áldás napja a mai vasárnapi istentiszteletünk, ettől az órától kezdve, hogy hálaadásra induljunk Hozzád imádságos beszédünkkel, figyelmünkkel. Kérünk, hogy figyelmezz kérésünkre és segíts meg bennünket, hogyha eljön az est, akkor ne vádoljon lelkünk ezért a napért, sőt inkább nyugtasson meg annak hűségesen eltöltött idejéért. Ámen.