Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben… (Máté 5:12)
A vasárnapi istentiszteletet követően – csak azért utána, mert a sűrű szolgálati beosztás miatt nincs lehetőség előtte csodálkozni – most, tavasz végén különösen megragadó és bámulatra méltó egy hercegszöllősi régi paraszt kúria szerű ház udvarának kertje. Általánosan elmondható, hogy Hercegszöllős – környező falvakhoz, Sepséhez, vagy Csúzához hasonló képpen – virágos település. Az érintetlen természet ide amúgy is közelebb van, mint manapság szokás a városok körül. Ide nem települt ipar, a nagyüzemi gazdálkodások maguk is udvarokba és pincékbe, mellékutakra rejtik műhelyeiket.
A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház hercegszöllősi gyülekezetének parókiája – mert erről a sok viszontagságot, és szép időket is megélt régi házról és kertjéről van szó – egy mellékutcából közelíthető meg. A kert végében egy magas töltés – jelentős, háznyi magasságú szintkülönbséggel – választja el a kertet a fő úttól. A parókia száz évesnél is idősebb épület. Falai, verandája régi, dolgos időket idéz. Tetejét a közelmúltban helyrehozták, az új cserepek kissé még éles, égetett cserép színű látványa a nemrég fiatalon elhúnyt gondnok-főgondnok, Sója Bálint igyekezetét és kétkezi munkáját dícséri. Jó ha ilyen gazdája van egy épületnek.
Az egykor lelkészeknek is otthont adó épületnek nemrég még több család volt lakója. Jelenleg egyetlen nyugdíjas asszony, Kres Erzsike él itt, aki szorgosságával és gondoskodásával a gyülekezeti egyházfikat is taníthatná országszerte, ha volnának. Így azonban rá marad az egykori lelkészlak napi mindennapi gondozása. Tovább most nem írunk erről. Mutassák meg a képek, amit a hála szaván túl elmondani nehéz.
Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!
Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.
Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!
Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kívánhassak jót tenéked! (Zsolt. 122:6-9)
