A Kopácson május 20-án megtartott „Református Nap” rendezvényen az imaterem adott otthont a délutáni két előadásnak. Az első címe: Pünkösd a zenetörténetben volt.
Erdős János tiszteletes a pünkösd univerzalitásáról, annak egész világra kiterjedő jelentéséről, és ennek zenei kifejezésmódjairól beszélt vetített képes előadásában (sajnos a helyiség világossága miatt kevéssé volt élvezhető a látvány…), melyet két zenei koncert felvételről hangzó rövid részlete kísért. A két zenemű különböző műfajú és stílusú formája ellenére ugyanarról a szent tartalomról szólt.
Az egyik egy motetta (a középkorban és reneszánszban virágzó többszólamú énekes zenei műfaj) a Szentlélek kitöltetése címmel, melynek szerzője, Tomas Luis de Victoria zeneszerző Európa tőlünk egyik legtávolabbi pontján abban az időben alkotta meg művét, amelyben a magyarországi reformáció délvidéki gyülekezeteinkben meggyökerezett. A meghallgatott, együtt hangzó öt szólamban a szoprán-alt-tenor-bariton és basszus együtt hangzása mélyen kitöltötte a teret, melyben a Szentlélek áldásáról szólt egykor és mai is a magasztaló dícséret. Az emberi hang, mint legszebb hangszer az az eszköz, amely a magasztos üzenetet tolmácsolta.
A másik zenei mű Mahler VIII. szimfóniájának első részének eleje és vége volt, melynek előadásmódjának monumentális voltáról a konkrét nagy számok mellett ma már számos legenda is szól. A zenemű alcímét onnan kapta, hogy bécsi bemutatásakor, 1910-ben ezernél is több muzsikus állt a színpadra és adta elő. Az „Ezrek Szimfóniája” egy Hrabanus Maurus nevű püspök 800 körül írt himnuszának szövegét kíséri énekes szólisták, férfi és női énekkar, valamint szimfónius zenekar hatalmas méretű és hangzású előadásában.
Mindkét idézett, különböző korban született és más műfajú mű előadásához, legyenek bár öten, vagy ezren, az előadók csodálatos együttműködésére, a hangok összehangoltságára és tisztaságára van szükség. Ahogy láthattuk és hallhattuk, a két elhangzott részlet között formailag és az előadás szinte minden jellemzőjének tekintetében hatalmas az eltérés, de közös bennük, hogy a Szentlélek munkájáról és hatásáról szólnak a zene nyelvén, a csodálatot, és áhítatos átélést megteremtve a művészet eszközével.
Gyülekezeteink és lelki közösségeink az egyházon belül is olyanok, mint megannyi zenekar, kórus. Magasztaljuk Istent teremtő munkáját, Krisztusban az érettünk megmutatott megváltást és a Szentlélek igazgató jelenlétét. Valamennyien karban éneklő asszonyok, férfiak és gyermekek vagyunk, akiknek az egyház egységében kell tisztán és összehangoltan bizonyságot tennünk arról, amit Isten értünk tett és tesz, hogy mások örömére is hirdethessük méltó módon az isteni örömhírt
Legyen áldott pünkösdünk!