Bellye és a szakadár egyház

„Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsolt 127:1-2)

Fényképeinken a bellyei református templom képe látható. Az alábbi írásban tárgyalt időpontokban (1993-2005) még az itt látható, a romos állapotában állt a ma már – kedveltsége és nagy számú beköltöző jelenléte miatt – Eszék külvárosának is tekinthető Bellye főterén. Mára megújult a templom külseje. Istentisztelet nem folyik benne, ugyanis az egykor református iskolát is fenntartó gyülekezet tagjainak lelki otthonát egy erőszakos, és rendőrséget is megtévesztő, hamis eljárásban indult betöréssel kerítésen kívülre kényszerítették. Ez a mementó is erősíti azt az álláspontot, hogy tisztázás és eddig elmaradt vizsgálatok nélkül nincs megújulásra lehetőség. Hiába építik az építők a templomot, ha az Isten nem építi azt, hiábavaló az igyekezet. Hamissággal, csalással és erőszakkal nem lehet lelki otthont építeni, csak falakat és bástyákat, tornyokat és várakat, amelyekben testvéri közösség nem lakozik. A szakadár – hitvallásbeli különbségeket csak nyomokban viselő – feltörekvő kisegyházak tulajdonsága, hogy a provokációt és megbotránkoztatást, valamint az anyagi források összeomlását követően a lendület lassul, a hitbuzgóság elfogy. A Kálvini Egyház birtokon belülre jutott Bellyén, de indokai és érvei Kórógyhoz és hercegszöllősi jelenlétükhöz hasonlóképpen kártyavárként dőlnek össze.

________

A Horvátországi Református Keresztyén Egyház 1993–1999 és 1999–2005 között ugyanaz az egyház volt-e?

Horvátországban különböző időpontokban két egyház viselte a „Horvátországi Református Keresztyén Egyház” nevet. 1993 és 1999 között ez volt a történelmi Református Egyház neve, annak a jugoszláviai református egyháznak a jogutódja, amely a 16. század óta az ezen a területen élő református gyülekezeteket gyűjtötte össze, és amely ma „Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház” néven működik. 1999 és 2005 között azonban ezt a nevet egy, a horvátországi történelmi egyházból kivált vallási közösség használta, amely a szakadár Szenn féle „Kálvini Egyház” néven ismert.

A Horvátországi Református Keresztyén Egyház 1993 és 1999 között

1993. január 30-án a Horvátországi Református Keresztyén Egyház kivált a jugoszláviai Református Keresztyén Egyházból. 1993. február 24-én bejegyezték az Állami Statisztikai Hivatalnál, amely ebben az időben az egyetlen állami intézmény volt, amely vallási közösségeket regisztrált.

Az egyház ezen a néven működött 1999. június 12-ig, amikoris a Horvátországi Református Keresztyén Egyház harmadik zsinatán, Kopácson ezt a nevet „Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház”-ra változtatták.

A Vallási Közösségek Nyilvántartásának 2003-as létrehozását követően az Igazságügyi, Közigazgatási és Önkormányzati Minisztérium kérte az egyház vezetését, hogy az egyház hozza összhangba nevét minden állami fórum előtt a Vallási Közösségek Jogállásáról szóló törvénnyel egyezően (megj.: Hivatalos Közlöny 83/02. szám). Ezt a felelős képviselők a Zsinati Tanács jóváhagyásával meg is tették és az egyház korábbi nevét (a „Horvátországi Református Keresztyén Egyház” elnevezést) a zsinati döntéssel összhangban a jugoszláviai református egyház jogutódja 1999 óta nem használja.

A Horvátországi Református Keresztyén Egyház 1999 és 2005 között

1999 és 2005 között egy másik vallási közösség működött „Horvátországi Református Keresztyén Egyház” néven. Hogyan lehetséges ez, és hogyan alakulhatott ki ez a helyzet?

1998. november 7-én Laskón tartották a Horvátországi Református Keresztyén Egyház második zsinatát. Többek között többek között két határozatot fogadtak el. Az egyik úgy szólt, hogy Lángh Endre, ideiglenesen megbízott ügyvezető püspök az ellene szóló bizalmatlansági határozat értelmében püspökként többé nem vezethette és képviselhette az egyházat. Addigi szolgálatáért „tiszteletbeli püspök”-ké nevezték ki. A másik döntése a Zsinatnak az volt, hogy egy hét tagú intéző bizottságot választottak az egyház vezetésére, amely felhatalmazást kapott a harmadik zsinat, 1999 májusában esedékes előkészítésére, és a folyó ügyek áttekintésére. A döntéseket a leváltott Lángh püspök, és a korábbi elnökség tagjai is elfogadták, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a küldöttek – és így a hívek – bő többsége része elégedetlen volt az addig működésükkel.

1998. november 7-től Langh Endre már nem volt a jogutód Horvátországi Református Keresztyén Egyház képviselője, és nem képviselhette azt állami hatóságok, nemzetközi református szervezetek vagy más vallási közösségek előtt.

A laskói zsinat után azonban Lángh meggondolta magát, vitatta (sőt megpróbálta visszavonni!) az ott hozott döntéseket (holott köztudomású, hogy csak egy új zsinat vonhatja vissza a zsinati döntéseket…), és hasonló érdekű emberekkel új egyházi jogi személyt, egyházat alapított 1999. február 20-án, Eszéken összehívott „zsinat”-án. Ez rögtön őt püspökké választotta.

Ezt az új jogi személyt „Horvátországi Református Keresztyén Egyház – Püspöki Hivatal” néven regisztrálták az Állami Statisztikai Hivatalnál. Ettől kezdve Lángh által vezetett vallási közösségként működtek. Nyilvánosan a „Horvátországi Református Keresztyén Egyház” nevet is használták elhagyva a Püspöki Hivatal névtoldást, mivel a jogutód egyház 1999-től, a harmadik zsinat döntése értelmében felhagyott ennek a névnek a használatával. A vallási közösségek jogállásáról szóló törvénnyel (2002, Hivatalos Közlöny 83/02) és a 2003-as nyilvántartás létrehozásával (Hivatalos Közlöny 9/2003) Lángh új vallási közösségét „Horvátországi Református Keresztyén Egyház” néven jegyezték be. Így jogilag is átvette azt a nevet, amelyet 1999-ig a jogutód egyház használt.

Franjo Dubrović, a Vallási Közösségek Bizottságának akkori titkárának támogatásával ez az új közösség a volt jugoszláv Református Keresztyén Egyház történelmi utódjának vallotta magát minden társadalmi, közéleti és állami fórum előtt. Dubrović úr több levelet is írt, amelyekben ezt az eljárást hitelesítette és magyarázta. Beavatkozása Lángh oldalán számos problémához vezetett a tényleges jutód, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház számára – beleértve az ingatlanok néhány kivételtől eltekintve máig tartó elvesztését is. Bellye temploma és gyülekezete is ennek az eljárásnak áldozata. Megjegyzendő, hogy 2005-ben az újonnan létrejött közösség nevét állami javaslatra „Horvátországi Református Kálvini Keresztyén Egyház”-ra változtatta. Az ezzel kapcsolatban felmerült problémák miatt a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház közigazgatási, majd peres eljárást indított a jogutódlás megállapítására.

Az Eszéki Kereskedelmi Bíróság 2019. november 29-i ítéletével (P-151/2019) megállapította, hogy a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház a Horvátországi Református Keresztyén Egyház (1993-1999), és így a Jugoszláv Református Egyház jogutódja. A Legfelsőbb Cég Bíróság ezt megerősítve (43 Pž-1447/2020-6. sz. ügy) kimondta: „Megállapítást nyert, hogy a kérelmező kopácsi székhelyű, 0245453 cégjegyzékszámú és 50542093088 nyilvántartási számmal rendelkező Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház a jugoszláviai Református Keresztyén Egyház horvátországi jogutódja… Az alperesnek (Lángh, Csáti-Szabó és jelenleg Szenn-féles szakadár Kálvini Egyház) tilos a felperes jogi státuszát jogügyletekben eltulajdonítania, és annak azonosító számait használnia…” (mint ahogy azt addig tette). A kálvini egyház sokáig azt állította magáról, hogy a református egyház közvetlen utódja – ez a tény azonban nem igaz. A bíróság megállapította, hogy 1998-as elmozdítása után Lángh püspök és követői figyelmen kívül hagyták a zsinat határozatait, új egyházat alapítottak, és azt hamisan a régi egyház folytatásaként mutatták be – annak ellenére, hogy egy új vallási szervezetről van szó. Mindannyian tudjuk az úgynevezett „Generális Konvent”-tel egyetemben, annak feltárt eljárásai alapján, hogy még ma is ezt teszik belföldön és külhonban egyaránt, megtévesztve ezzel számos jóindulatú embert.

A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház jelentős károkat szenved el azonosságának a Kálvini Egyház általi elcsalása miatt. Számos egyházi ingatlant veszített, köztük a jugoszláviai Református Keresztyén Egyház idejéből származó ingatlanokat is.

Összefoglalásaként a fentieknek röviden elmondjuk, hogy az egyház, amely 1993. január 30-án vált ki a jugoszláviai Református Keresztyén Egyházból, és 1999-ig „Horvátországi Református Keresztyén Egyház” néven működött, ma „Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház” néven működik. Ez az egyház az összes olyan református regionális egyház jogutódja, amely a 16. század óta valaha működött Horvátországban. Ez az egyház készül számos idei program mellett jövőre a hercegszöllősi 1576-os Zsinat kerek évfordulós ünnepségére azokkal az egyházkerületekkel és egyházakkal együtt, amelyek jogosan és elismerten az egykor megalakult Duna és Dráva melléki szuperintendencia örökségét hordozzák, mert céljuk ebben közösségi és egyházi jellegű, nem pedig magán-egzisztenciális és anyagi érdekek mentén működik. Az egyház, amely 1999-ben kivált a horvátországi református egyházból, és kihasználva a névváltoztatás sokakat megtévesztő gyakorlatát évtizedeken át, 2005-ig a jogutód régi nevét használta. Ma „Horvátországi Református Kálvini Keresztyén Egyháznak” hívják. Ez azonban egy új vallási közösség, amely csak 1999 óta létezik, a jogutódláshoz és többek között Bellye református templomához, ahogy az elmélet és gyakorlat is mutatja, semmi köze.

(26 lipnja, 2025 – Reformierte Christliche Kirche in Kroatien 1993–1999 und Reformierte Christliche Kirche in Kroatien 1999–2005; 3 travnja, 2025 – Reformirana kršćanska crkva u Hrvatskoj 1993.-1999. i Reformirana kršćanska crkva u Hrvatskoj 1999-2005. By HORIZONTI VJERE  – nyomán, fotók: ej)

Napi ige -János ev. 5:39

„Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam; És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!” (János 5:39-40)

Mai napi igénk a Református Kalendárium 2025-ös évi napi igeszakasza alapján a fenti idézet. MI az üzenete?

A vallási vezetők tudták, hogy mi van a Szentírásban, életüket azonban nem ahhoz igazították. Ismerték a Biblia tanítását, de elmulasztották annak a lehetőségét, hogy a Messiást meglássák, azt a Krisztust, akire a próféciák utaltak. Ismerték a törvényt, de figyelmen kívül hagyták a Megváltót. Miközben kényelmesen nyújtózkodtak mindennapi életükben, nem változtattak az életükön, illetve nem hagyták, hogy Isten az életükbe változást hozzon.

Testvéreim, ne éljük bele vallásos kegyességünkbe magunkat annyira, hogy közben elmulasszuk Isten Krisztusban számunkra adott ajándékait.

Püspöki beszámoló

Ft. Varga György püspök tartotta éves beszámolóját a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház tavaly nyári zsinat óta eltelt időszak eseményeiről Kopácson június közepén. A beszámolóban az elért eredményekről és a folyamatban lévő ügyekről is hangzottak el részletek.

A folyamatban lévő ügyek nagy részben meghatározzák az egyház következő évi programjainak menetét, amelyben kiemelkedő szerepet kap a Hercegszöllősi Kánonokról szóló ünnepségsorozat, amely az egykori zsinat 450 éves évfordulójának kapcsán különösen aktuális, több egyházkerület részvételével.

A beszámolóban elhangzottak jó reménységet adnak afelől, hogy közösségünk a sok buktató ellenére is a krisztusi utat kívánja követni a jövőben is. Ehhez kérik Isten segítségét és kegyelmét, valamint a Szentlélek útmutatását gyülekezeteink gondnoki és presbiteri vezetőségei is.

Megkezdődött a XIX. Zsinat

Ma délelőtt tíz órakor megkezdődött a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház XIX. Zsinata Kopácson. Igét hirdetett az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 2. részének 4. és 11. versei alapján  Ft. dr. Botos Elemér, a Református Keresztyén Egyház püspöke, Újvidékről. Áldja meg az Isten a résztvevőket!

„és az égből hirtelen nagy zúgás támadt, mint a sebesen zúgó szél zendülése, és betöltötte az egész házat, ahol ültek…, mind zsidók, mind prozeliták, krétaiak és arabok, halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek Isten felséges dolgairól.”

Mikor mond igazat Szenn Péter, a szakadár egyház püspöke?

A csúzai ingatlanper mai tárgyalása – új fejleményeink

I. rész

Mikor mond igazat Szenn Péter, a szakadár egyház püspöke?

Szenn Péter: „Lángh Endre nem volt többé a református keresztyén egyház püspöke…”

Szenn Péter, a szakadár Kálvini Egyház püspöke a fentiek szerint nyilatkozott a Csúzai Református Egyházközség ingatlanvagyonával kapcsolatos per ma, 2025 június 12-én tíz órakor kezdődött tárgyalásán.

Mint ismeretes, a csúzai egyházközség a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház és annak jogelődjeiként nyilvántartott egyházak (pl. a volt jugoszláviai Református Keresztyén Egyház) egyik közössége a mai napig. Vagyona, amely a működés fenntartását szolgálta évszázadokon át, a kétezres évek elején földhivatali és állami regisztrációs eljárások keretében benyújtott, nem valós tartalmú iratok alapján, egy párhuzamosan létrehozott jogi személy, az újonnan, 1999-ben alapított Kálvini Egyház fennhatósága alá került. Jelen pertől az ide vezető út körülményeinek feltárását és a kialakult helyzet jogszerű rendezését várják a felek.

A kétezres évek elejétől rendszerszintű hamis eljárások indítványozói gyakorlatilag kifosztották az eredeti, tulajdonos református gyülekezeteket. Megszerzett jogaikkal számos esetben máig és folyamatosan korlátozzák és ellehetetlenítik gyülekezetek működését. Szenn Péter elődei Csáti-Szabó Lajos, korábban pedig Lángh Endre voltak.

________

Szenn Péter ma elmondta, hogy 1998. novemberében Lángh Endre, mint megbízott püspök a lelkészekkel és gyülekezeti képviselőkkel egyetértésben zsinatot hívott össze. A zsinaton, alkotó tagként többek között részt vett Kopácsi Kettős János lelkipásztor, mint akkor missziói előadó és az Elüldözöttek Gyülekezetének lelkésze, valamint Varga György lelkipásztor, akkor többek között Csúza gyülekezetének lelkésze is. Jelen volt a tanácskozáson mintegy százötven fő (ez helytelen adat). Még sokan emlékezhetnek rá, és a jegyzőkönyv is arról tanúskodik, hogy ezen a zsinaton Kopácsi Kettős János lelkipásztor és Jakab Sándor presbiter javaslatára szavazást tartottak, és ennek alapján „Lángh Endre többé nem volt a Horvátországi Református Keresztyén Egyház püspöke”… Ebben a szövegkörnyezetben hangzott el Szenn Péter a fenti címben idézett mondata, amellyel alaposan átírta eddigi tanúvallomásaiban bizonygatott meggyőződését. Mi történhetett, hogy ilyen fordulatot vett a véleménye?

________

Kijelentése helytálló, és nagyon fontos epizód a két egyház vitájában. Jelentősége részben abból adódik, hogy a fentieket személyében az újonnan, 1999-ben alapított egyház jelenlegi képviselője mondta ki. Álláspontja minden bizonnyal befolyásolhatja, vagy ha nem, akkor viszályt szülhet felekezetének azon tagjai között, akik Kel József főgondnokuk és néhány más gondnokuk, presbitereik véleménye szerint Szennel a fentiek tekintetében továbbra sem értenek egyet. Ők azok, akik 1999-ben a nemrég elhúnyt Langh Endre szakadár püspök támogatóiként új egyházat alapítottak, és téves meggyőződésükből ma sem engednek, sőt további ellentmondásokba és ezáltal bajba sodorják híveiket.

Lángh Endre 1998. november 7-től már nem püspök.

Az 1998. november 7-én tartott laskói zsinaton, amely a HMRKE II. zsinata volt, mintegy 20 egyházi közösség képviselője, összesen 91 világi küldött és minden lelkész, összesen 8 fő, valamint a Zsinati Tanács képviselői vettek részt egyházi részről. A jelenlévő vendégek között volt a Magyarországi Református Egyházból Dr. Márkus Mihály püspök és Dr. Pásztor János teológiai tanár és lelkész, valamint Dr. Duncan Hanson az Amerikai Presbiteriánus Egyház képviselője, valamint teológus hallgatók a Budapesti Református Teológiáról (ma Károli Gáspár Református Egyetem) és mások.

A jelenlévő küldöttek a Zsinat alábbi határozatait fogadták el. A háborút követő helyzetben ezek az egyház működése érdekében a legjobb megoldásnak tűntek, és reményt adtak arra, hogy a független Horvátországban az Egyház számára is az újjáépítés békés időszakát biztosíthatják.

– Lángh Endre püspöki beszámolóját a zsinat tudomásul vette, de nem fogadta el. Bizalmatlansági szavazás keretében tisztségétől megfosztották, hogy a továbbiakban ne vezesse az egyházat. Eddigi szolgálatáért köszönetképpen „tiszteletbeli püspök”-ké nyilvánították.

– Egy héttagú Végrehajtó Bizottságot választottak az Egyház vezetésére a harmadik zsinat összehívásáig, amelyen új püspököt választanak. A következő zsinat időpontját 1999. májusára tűzték ki.

Ezeket a döntéseket Lángh Endre is elfogadta, felismerve, hogy a küldöttek, és így a református egyház híveinek többsége elégedetlen a munkájával. Ezért 1998. november 7-dikét követően Lángh Endre már nem volt a Horvátországi Református Keresztyén Egyház (ma HMRKE) képviselője, és a továbbiakban nem léphetett fel annak nevében semmilyen állami szerv, nemzetközi református szervezetek, vagy más vallási közösségek előtt. Meg kell jegyezni itt, hogy Lángh Endre 1993. január 30-i megválasztásától 1998. november 7-ig is csupán kinevezett püspök volt, mivel nem szentelték fel és iktatták be a püspöki tisztségre.

A héttagú Végrehajtó Bizottság mandátumának megfelelően megkezdte munkáját. 1999. január 11-én azonban, két hónappal a Laskói Zsinat után, Lángh Endre a „Püspöki Hivatal” memoranduma alapján – bár adminisztratív értelemben már nem volt püspök – „Határozatot” adott ki, amelyben megsemmisítette az 1998. november 7-én Laskón tartott zsinatot, kijelentve, hogy annak minden határozatát érvénytelennek tekinti! Ezzel megszegte a zsinat döntését, és egyoldalúan megtagadta a Végrehajtó Bizottsággal való együttműködést is. A zsinat megsemmisítő határozatot a Zsinati Tanács részéről Jaroslav Mahaček, a lelkészi tanács nevében pedig Andel Károly és Csáti-Szabó Lajos írták alá.

Magából a határozatból egyértelműen kiderül, hogy a döntést a „Püspöki Hivatal” hozta meg. Bár Lángh Endre a zsinat határozatainak megfelelően és adminisztratív értelemben ebben az időben már nem volt püspök – erre utal Szenn is a címadó mondatban -. Ebben a pozícióban nem járhatott el. Ezért, és több okból a Püspöki Hivatal sem járhatott el. Könnyen belátható, hogy a püspök, vagy a „Püspöki Hivatal” semmilyen körülmények között nem lehetett illetékes abban, hogy egy szabályosan összehívott és lefolytatott zsinatot és annak határozatait hatályon kívül helyez, ugyanis a zsinat a református egyházak legfelsőbb törvényhozó szerve, és ebben az értelemben csak egy újonnan összehívott zsinat semmisíthette volna meg az előző zsinat határozatait. Erre az elvre még Magyarországon, a Magyarországi Református Egyház gyakorlatában is vigyáznak formailag.

________

Mindezt megerősítve a történet Szenn elmondása szerint is a mai tárgyaláson elmondottakkal egészült ki: „Tekintettel az 1998. novemberi zsinaton történtekre, Langh püspök konzultált a Református Egyházak Világszervezetével, és azt a választ kapta, hogy az egyházjog szerint csak egy új zsinat nyilváníthatja érvénytelennek a zsinatot.” Lángh Endre Szenn elmondása alapján valóban pontos és törvényszerű tájékoztatást kapott a Református Egyházak Világszövetségétől. Fontos azonban hangsúlyozni azt is, hogy az új zsinatot csak az előző zsinat által kinevezett testület, a héttagú Végrehajtó Bizottság hívhatta össze, és nem a felmentett püspök, aki – maga Szenn Péter tanúvallomása szerint is – már nem volt a Horvátországi Református Keresztyén Egyház püspöke.

Szenn Péter így folytatta: „Ezért Lángh püspök 1999. februárjában új zsinatot hívott össze… Ezen a zsinaton döntés született az 1998. novemberében tartott Laskói zsinat érvénytelenítéséről…”

________

Nem kell jogásznak lenni ahhoz, hogy belássuk Szenn Péter állításainak logikátlanságát. Tehát először is, egyértelműen megerősítette, hogy a laskói zsinat megszavazta, hogy Lángh Endre többé nem püspök. Miután Lángh Endre önkényesen megkísérelte megsemmisíteni a Laskói Zsinatot, a Református Egyházak Világszövetsége Szenn elmondása szerint figyelmeztette, hogy ezt nem teheti meg. Csak egy új zsinat illetékes ebben a kérdésben. Az új zsinatot viszont a leváltott püspök már nem hívhatja össze, hanem arra csak a helyébe megválasztott héttagú Végrehajtó Bizottság jogosult. Tehát egyértelmű, hogy az 1999. februárjában a felmentett püspök által összehívott zsinat nem volt jogszerű, a jogutód, és Laskón 1998. novemberében zsinatolt egyházhoz (HMRKE) köze már nem volt, azaz valójában az egy újonnan alapított egyház zsinata volt, amely, bejegyzését követően ma Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház néven működik. Ez a horvátországi szakadár református egyház.

Szenn is akarva, akaratlanul megerősítette a fent idézett vallomásában, mai napon a bíróság előtt a Csúzai Református Egyházközség ingatlanvagyonával kapcsolatos per tárgyalásán azt a vitathatatlan tényt, hogy Lángh Endre 1998. november 7 utáni összes olyan cselekedete jogellenes és egyházi jogi hatály nélküli volt, amely a Horvátországi Református Keresztyén Egyház egyetlen jogutódjára, nevezetesen a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházra irányult, annak életét és működését befolyásolta volna. És azt is, hogy a Szenn Péter által képviselt Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház egy újonnan alapított vallási közösség, amely 1999. óta működik, és bizonyos személyek akaratából kifolyólag egy szakadásból jött létre.

(Folytatjuk. Olvasd még: horizontivjere.com/2025/06/12/peter-szenn-endre-langh/ ej.) Fénykép: Laskó, a HMRKE II. Zsinata, 1998. november 7-én.

Szomorú hírek és Isten törvényei

Szomorú eseményről kell beszámoljunk olvasóinknak. Tegnap iktatták azt a jegyzőkönyvet, amely a szakadár Szenn-féle Kálvini Egyház újabb, a HMRKE és ezúttal annak szentlászlói gyülekezete ellen indított peréről tájékoztat. Egy beadványban támadólag továbbra is vitatják a horvát bíróságok jogerős végzéseit és ítéleteit, melyek a horvátországi egyházi jogfolytonosság kérdéskörében eddig már megszülettek. A per szeptemberben tárgyalással kezdődik, tanúk meghallgatásával. A kopácsi Gamos valamilyen okból már nem, de Kórógyról Kel és Szenn mellett Dr. Peter Kuzmic pünkösdi, vagy felekezetek felett álló evangelizátor, amerikába származott egykor volt horvátországi honfitársunk is az idézett tanúk listáján szerepel, mint aki érdemben tud hozzászólni a volt jugoszláviai református egyház horvátországi, háborút követő éveiben történt eseményeihez. Úgy látszik, nem elég nekik az erről a kérdésről tíz évig tanácskozó független alkotmánybírósági és cégbírósági eljárás, és az abban feltárt magyarázat, amelyet a döntéshozók az ítéletekhez csatoltak. Most újabb eljárásban kívánnak vélt igazukért megvívni, hat évvel azt követően, hogy a horvátországi bíróságok döntöttek.

Szomorú, hogy a maguké mellett ezzel az újabb lépéssel a Kárpát-medence református püspökeinek hitelét is csorbítják. Újabb válságba sodorhatják azt az egyházi közösséget, amely sok vitatható lépésével az elmúlt időszak alatt többször is magyarázkodni kényszerült, és kálváriája még nem ért véget. Milyen hitelességi válság az, amely során vezető, elnök püspökük az egység mellett szólít fel Pünkösd ünnepe alkalmával, de közben perek tucatja mögött és mellett áll, és beavatkozásaival Horvátországban és Szerbiában egyaránt megosztó és a törvényekkel szembeni magatartásokat támogat?

Vigasztalásképpen viszont itt van nekünk Isten igéje:

________

„… mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, a ki kihozott titeket Egyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson téged arról az útról, a melyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közül.” (V. Móz. 13:5; ez napi igénk ószövetségi szakasza a 2025. évi Református Kalendárium naptár és igefonala szerint. Olvassuk és hirdessük!)

Törvény az igaz istentiszteletről

A zsidók figyelmeztetést kaptak, hogy ne hallgassanak hamis prófétákra, vagy bárkire, akik idegen istenek tiszteletére próbálták hívni őket, és ne tegyék ezt még akkor se, ha a hamisság a baráti vagy családi körből érkezne.

A kísértés, hogy behálózzon bennünket az igyekezet, amely elvonja figyelmünket Isten parancsolatairól, gyakran megjelenik közöttünk. Nem hangos kiabálás, vagy veszekedés képében, hanem az ellenszegülés és ellenkezés alattomosan romboló hatásával lép fel ellenünk. Különösen fájó, ha ennek vagyunk tanúi testvéreink, nagy és szeretett családunknak tagjai részéről. Azonban még ez a családi hovatartozás – a zsidóknak zsidó részről, a keresztyéneknek saját részről – sem eredményezheti, hogy Isten törvényeit felülírjuk, módosítsuk, vagy semmibe vegyük.

Legyőzhetjük a ferdítő szándékú kísértést, ha imádságban Isten előtt feltárjuk szívünk és lelkünk szenvedését, és szorgalmasan tanulmányozzuk törvényét és kijelentéseit.

(ej)

A nyugalomról

„Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat!

De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény.” (II. Móz. 20:9-10)

Az ige szerint Isten azt foglalta törvénybe számunkra a nyugalommal, pihenéssel kapcsolatban, hogy az nem kiváltság, hanem szükségszerűség, akárcsak a munka. A Tízparancsolat egyik ma is érvényes, de sokszor figyelmen kívül hagyott mondanivalója ez.

A munka és állandó foglalatosság rendkívüli lehetőségeket rejt az ember számára. Ugyanígy a pihenés is, ezt mondja Isten. A fizikai-, érzékszervi-, mentális-, kreatív-, szociális-, spirituális pihenés, és még igen sok fajtája nagy lehetőségeket ad számunkra abban, hogy Istenhez forduljunk, Krisztusban a Szentlélek által figyelmünk szabadon és munkánk, életkörülményeinktől nem csupán függésben és esetenként kiszolgáltatva tudjuk Istent dícsérni és magasztalni. A közös éneklés, közös imádkozás mind a pihenés kategóriájába tartozik, ha figyelembe vesszük természetesen nem csupán a törvénynek ezt, hanem a többi pontját is.

Jöjjetek vasárnap istentiszteletre és dicsőítsük együtt a Teremtés Urát.

Pünkösdnek gyönyörű ideje

„… jó időt érvén Isten kegyelméből, Dicsérjük szent nevét…”

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, Mindent egészséggel látogató ege, Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!

Te nyitod rózsákot meg illatozásra, Néma fülemile torkát kiáltásra, Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.

Néked virágoznak bokrok, szép violák, Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak, Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.

Mert fáradság után füremedt tagokat Szép harmatos fűvel hizlalod azokat, Új erővel építvén űzéshez inokat.

Sőt még az végbéli jó vitéz katonák, Az szép szagú mezőt kik széllyel béjárják, Most azok is vigadnak, s az időt múlatják.

Ki szép füvön lévén bánik jó lovával, Ki vígan lakozik vitéz barátjával, Ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral.

Újul még az föld is mindenütt tetőled, Tisztul homályából az ég is tevéled, Minden teremtett állat megindul tebenned.

Ily jó időt érvén Isten kegyelméből, Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szívből, Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetből!

(Balassi Bálint: Borivóknak való)

Pünkösd napján – ima, textus

Pünkösd napján

„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie? Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg. Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet! Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van; Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.” (Ap. Csel. 2:1-21)

Mennyei Atyánk a Jézus Krisztusban és a Szentlélek által! Mindnyájan egy akarattal vagyunk egyházadban, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház gyülekezeteiben, templomaidban és otthonainkban pünkösd napján. Ez kívánságunk és valóságunk, ezért vagyunk itt, ezért szólunk Hozzád alázatos szívvel.

Mi akar ez lenni? – kérdezik az apostolok és istenfélő emberek minden nép közül az első pünkösd napján, amikor összegyülekeztek Jeruzsálemben. Mi is ezt kérdezzük, amikor halljuk és látjuk ma pünkösdkor, hogy mi történik a világban. Sok a nem szép dolog, amely bennünk is lakozik, és amely megrontja a világot.

Ma mégis van erőnk arra a Te kegyelmed által, hogy az evangélium üzenetét értsük meg mindenből, és örülni tudjunk. Annyi mindenért tudunk hálát adni az elmúltak és a jelenvalók miatt. A legfőbb azonban az, ami még csak eljövendő a mi számunkra is, hogy Krisztusban ismét megláthassuk személyesen és közösségeinkben is a megváltásod munkáját, amely nem más, mint a szeretet hirdetése és elfogadása életünkben.

Áldd meg a mi gyermekeinket a hitük megerősítéséért tett igyekezetben a maguk, a szüleik, szeretteik és gyülekezeti közösségeik körében, amelyekben és akik mind fogadalmat tesznek a Te törvényed szerint a pünkösd ünnepében. Áldd meg időseinket, a nyugdíjban lévőket, áldd meg egyházi és világi társadalmunk „munkásait”, akik fiatalon, vagy korosan, de gerincét adják a Te népednek, magunkat is beleértve. Áldd meg az oktatóinkat, lelkészeinket, gondokainkat és presbitereinket, és adj nekünk egészséget, hogy továbbra is lehessünk hűséges és igaz tanúi a Te üzenetednek. Te teremthetsz közöttünk egységet és összetartást, és Te adhatod meg a választ mindarra, amelyekre mi is, az istenfélő emberekkel együtt a világban azt kérdezzük, hogy „Mi akar ez lenni?”. Legyen a válaszért áldott a Te neved, Krisztusra tekintve had teljünk el a Szentlélekkel, a Te ajándékaiddal, hogy örömödben élhessünk, hogy tudjuk és énekelhessük együtt, hogy minden jó, mit Isten tészen… Ámen

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje…

„Mert íme, azokban a napokban és abban az időben, amikor visszahozom Júda és Jeruzsálem foglyait, összegyűjtök minden népet, elvezetem őket Jósáfát völgyébe, ahol perbe szállok velük az én népemért és birtokomért, Izráelért, amiért szétszórták a népek közé, és megosztoztak országomon…” (Jóel 3:1-2).

________

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje…

Kedves Olvasó Testvéreink, pünkösd ünnepének a legfőbb mondanivalója az, hogy a Teremtő Isten Krisztusban végzett munkája nincs lezárva, hiszen a Szentlélek munkáján át Ő továbbra is végzi egyen-egyenként bennünk a személyes megváltást. Ha eddig Isten iskoláját jártuk az ószövetségi kortól a zsidó történeteken és törvényeken át, eljuthattunk Krisztus iskolájáig is, amikor Ő tanított és nevelt bennünket, s most a Szentlélek iskolájában tanulunk mi, mindannyian keresztyének a mesteriskolában, amely  az élet és az élők iskolája.

Az ószövetségi történeteket úgy ismerjük, hogy szó van bennük a bábeli toronyépítésről, a Sinai-hegyi istenélményről, a Lélek kitöltetésének ígéretéről, amint a fenti versben is olvassuk Jóel prófétánál. És szó van a csontok megelevenedéséről Ezékiel prófétánál: „Így szól az én Uram, az Úr ezeknek a csontoknak: Íme, én lelket bocsátok belétek, hogy megelevenedjetek. Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és bőrrel borítalak be titeket, azután lelket adok belétek, hogy megelevenedjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” (Ez. 37:5-6).  

Tavaszi nagytakarításunk ideje is ez, amely lelkiekben a Szentlélek segítségével történik bennünk, hogy minden bajunkból, nehézségünkből, kárunkból és veszteségünkből ismét megálljunk, erősen és egyenesen, egymást támogatva az Isten iránti hűségben, amely gyümölcsöket terem a számunkra az elkövetkezőkben is. Ezért örül a mi szívünk és mosolyog az arcunk. A Római levélben ezt így olvassuk: „a Lélek segítségére van erőtlenségünk”, vagyis Krisztus alázata és áldozata…, hogy az élő víz folyamairól is legyen reménységünk a jövőben.

Szép és kerek a történet, az Ó és Új-szövetség üzenetei összefoglalásában Pünkösdkor. Istentől való mindez. Ahogy az év ezen időszakában látjuk magunk körül, hogy a Lélek a természetet, benne a mezőinket, fáinkat, kertjeinket, udvarainkat és virágainkat, úgy az emberi lelket és szívet is újjá akarja tenni.

Pünkösd ünnepében és tovább is, nyissuk meg életünket az Isten Szentlelke előtt.

(ej)

Fényképeinken a hercegszöllősi parókia virágoskertje látható (2025. május.)