Kopács, és a horvátországi törvénykezés
Az Eszéki Városi Bíróság Pélmonostoron működő részlege által hozott elsőfokú ítélet a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház és a Kopácsi Református Egyházközség között zajló vagyonjogi perben újabb vitát váltott ki a református közösségek jogutódlási kérdésében. A döntés – amely nem jogerős – a Kálvini Egyház javára ítélte az érintett egyházi ingatlanokat, köztük templomokat, szántókat és parókiális épületeket.
A határozat különösen azért vált vitatottá, mert az ítélet indoklása elsősorban Kel József tanúvallomásán és a Vallási Közösségekkel Kapcsolatos Ügyekért Felelős Bizottság (horvátul: Komisija za odnose s vjerskim zajednicama) 2005-ös levelén alapul. Ez utóbbi dokumentum azonban csupán adminisztratív vélemény, és semmiféle jogi kötőerővel nem bír. A Bizottság ugyanis nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy vallási közösségek jogutódlását megállapítsa – ez kizárólag a bíróságok feladata.
Különösen aggályos, hogy az ítélet figyelmen kívül hagyja az Eszéki Kereskedelmi és Cégbíróság korábbi, jogerős és végrehajtható ítéletét, amely egyértelműen kimondta:
„a Jugoszláv Református Keresztény Egyház jogutódja a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház, és nem a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház”.
Ezzel szemben az elsőfokú döntés egy tanú – Kel József – szubjektív véleményére támaszkodik, aki a vallomásában elismerte, hogy tudomása van a jogerős ítéletről, ám azt „egy dolognak”, saját véleményét pedig „másiknak” [Sic!] nevezte. Egy ilyen kijelentés egyértelműen megkérdőjelezi a tanúvallomás objektivitását, és rávilágít arra, hogy a bíróság az ítéletét véleményekre, nem pedig tényekre és jogerős döntésekre alapozta.
Ez a gyakorlat súlyosan érinti a jogbiztonság és a jogállamiság elvét. Vélemények szerint a bíróságoknak kötelességük a jogerős ítéletek tiszteletben tartása, azok értelmezése vagy figyelmen kívül hagyása túllépi a bírói mérlegelés határait. A mostani döntés ezért nemcsak szakmai, hanem rendszerszintű problémát is jelez: azt, hogy az alsóbb fokú ítélkezésben olykor az egyéni meggyőződés felülírja a jogi kötöttségeket.
Az ügy a megyei bíróság elé kerül fellebbezés útján. Ott dőlhet el immáron jogerősen, hogy a jogállamiság és a korábbi bírósági döntések tekintélye érvényesülni tud-e egy olyan ügyben, amely nem pusztán vagyonjogi, hanem közösségi-társadalmi bizalmi kérdés is.


























