Veresmarti Illés szuperintendens, a 16. századi dél-dunántúli reformátusság egyik meghatározó alakja – aki szolgálatát a mai Baranya, Tolna és Somogy vidékén élő gyülekezetek között végezte – nem pusztán egyházi tisztséget viselt, hanem rendet, irányt és jövőt adott egy szétszabdalt, idegen uralom alatt élő református közösségnek. Munkáját később olyan lelkipásztorok és egyházi vezetők folytatták, mint Sztárai Mihály, Szegedi Kis István vagy Skarica Máté, akik saját szolgálati helyeiken – Tolnán, Baranyában, Hercegszőlősön és a környező gyülekezetekben – nemcsak hitet hirdettek, hanem közösséget is építettek. XIX. századbeli méltó utódjaik voltak Báthori Gábor és Szász Károly püspök, a XX: században Ravasz László püspök, hogy csak a legismertebbeket idézzük. A csúzai (horvátországi Baranya) református közösség életében több meghatározó egyházi személyiség is szerepet játszott az elmúlt évszázadokban, bár maga a település nem állandó püspöki székhely. Jelenleg Varga György püspök-lelkipásztor szolgál itt, és a körzetében található településeken.
A legismertebb „püspöki” rangú vagy országos jelentőségű vezetők, akik Hercegszöllőshöz és Csúzához, valamint a szomszéd településekhez kötődtek:
Ács Gedeon (1819–1887): Bár nem volt püspök, a település legnevezetesebb lelkipásztora volt. Kossuth Lajos tábori lelkészeként követte a kormányzót az emigrációba, majd 1861-es hazatérése után haláláig szolgált Csúzán. A Csúzai Református Egyházközség temetőjében nyugszik.
Gyimóti István: Baranya utolsó püspökeként említik a történeti források a 18. század közepéről, aki a térség egyházi életét irányította a türelmi rendelet előtti nehéz időkben.
A Drávaszög reformációjának egyik kulcsalakja a 16. században, aki püspöki jogkörrel (szuperintendens) felruházva szervezte meg a baranyai egyházkerületet Veresmarti Illés volt, Ő volt az 1576-os hercegszöllősi zsinat elnöke, majd alsó-baranya püspöke. Őt követte később Laskai János a szomszédos Vörösmarton, aki 1613 és 1629 között volt a baranyai egyházkerület püspöke, amelyhez Csúza és Hercegszöllős is tartozott.
És még sokan mások, akikre nagyon büszkék vagyunk.
Jézus gyógyító csodatételei – Márk evangéliuma 5:1-20 (a gadarai megszállott meggyógyítása) volt az igehelye és a magyarázat alapja a szerdai bibliaórának 2026. február 4-én, melyet Csúzán a gyülekezetei teremben tartottunk meg. A téli időszakban az időjárás nehézségei ellenére is összegyűlnek híveink, hogy lelkipásztori tanítás szerint együtt gondolkodjanak a hétről hétre haladó igeszakaszok alapján. Ezen a héten is Jézus csodatételei, a gyógyítások volt a magyarázat tárgya.
A gadarai megszállott története alapján kerestünk kapcsolódási pontokat jelenünkkel, gondjainkkal és örömeinkkel. A felismerések és biztatások jótékonyak lelki testi egészségünkre, és minden bizonnyal Krisztus elhívásának is így tudunk hűségesen eleget tenni embertársaink között szélesebb körben.
Jézus gyógyító csodatételei – így a gadarai megszállott meggyógyítása is – azt hirdetik, hogy Isten hatalma erősebb minden romboló erőnél. A gyógyítás nem öncélú csoda, hanem az üdvösség, a szabadulás és az új élet jele, amely hitre és tanúságtételre hívja az embert. Célja számunkra nem pusztán testi vagy lelki helyreállítás, hanem Jézus hatalmának nyilvános kijelentése a gonosz felett.
Az elbeszélés szerint Jézus pogány területre érkezik, ahol egy ember „tisztátalan lélektől megszállva” él a sírboltok között, láncokkal sem lehet megkötözni, önmagát sebezte, és kirekesztve élt a közösségből. A leírás hangsúlyozza az ember teljes kiszolgáltatottságát és reménytelenségét – azt az állapotot, amelyben emberi eszközökkel nincs megoldás.
Jézus szavára azonban a démonok kénytelenek engedelmeskedni: „Menj ki ebből az emberből, te tisztátalan lélek!”. A gyógyítás itt nem érintéshez vagy rituáléhoz kötődik, hanem Jézus isteni tekintélyéhez. A „Légió” név (amely katonai századot jelent, nagy és erős harci tömeget) a megszállottság súlyosságát jelzi, ugyanakkor még inkább kiemeli Jézus hatalmát: nincs olyan erő, amely ne lenne neki alárendelve.
A történet csúcspontja nemcsak a démonoktól való szabadulás, hanem az ember teljes helyreállítása: „Látták az egykor megszállottat ott ülni, felöltözve és józan ésszel.” Ésszel nehezen felfogható eredmény ez, hiszen nemcsak a betegség vagy a baj megszüntetéséről van szó, hanem az ember méltóságának, identitásának és közösségbe való visszahelyezéséről. Ez teszi a gyógyítást, és a mindenkori más bajból való gyógyulást is hatalmassá az ember számára.
A történet végén Jézus nem engedi, hogy a meggyógyított ember vele tartson, hanem küldetést ad neki: „Menj haza a tieidhez, és beszéld el nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr.” A missziói parancs egy újabb formáját hallhatjuk. Jézus gyógyító csodái ugyanis mindig túlmutatnak az egyénen: bizonyságtételre és tanúságtételre hívnak. A gyógyítás Isten országának jele, amely helyreállít, felszabadít és új irányt ad az életnek.
Ezért az üzenetért mentünk a bibliaórára és evvel érkezünk haza. Adjon Isten erőt az Ő útmutatásai és bizonyságtételéből épülve élni életünket. Köszönjük az alkalmakat, melyeket Isten készít számunkra, a gyógyulás alkalmait, melyeket a testvéreink között élhetünk meg Csúzán és minden gyülekezetünkben, ahol Isten szava, Krisztus igéje hangzik a Szentlélek közösségében!
A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházhoz hasonlóan a Kárpát-medence magyar református egyházkerületeinek életében is – különösen a Magyarországi Dunamelléki Református Egyházkerület történetében – meghatározó jelentőségű a Hercegszöllősi Kánonok 1576. évi zsinata. Ez az egyháztörténeti esemény teremtette meg a református, helvét irányzat közösségi fennmaradásának és szervezett jelenlétének lehetőségét a török megszállás alatt álló egykori dunamelléki területeken, a Dráva és a Duna mentén. A Dunamelléki Református Egyházkerület a 450 éves jubileum alkalmából Pécsre hívta össze az összmagyar reformátusság találkozóját. Az ünnepi eseményen – személyes jelenlét és a tudósítások felvételei alapján egyaránt – örömmel volt tapasztalható, hogy Balog Zoltán püspök a politikai pályafutását kísérő sikerektől és kudarcoktól elvonatkoztatva, lelki értelemben igyekezett példát és erőt meríteni abból a kérdésből, miként lehet a hercegszöllősi örökség és a Kánon üzenetének gyökerein állva jövőt építeni a magyar reformátusság számára.
„Más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, amely a Jézus Krisztus” (1.Kor. 3:11).
A résztvevők 2026. január 31-én a Kodály Központban lelki gazdagodással értékelhették a találkozó sikerét. Valóban ritka alkalom, hogy a reformátusok önkéntes közössége ilyen nagy létszámban gyűljön össze – ezúttal egy horvát határ közeli baranyai központtal – egy közös ügy és közös emlékezés mentén. Közismert református egyházi tény, hogy Dunamellék déli, horvát határ menti területei napjainkra ismét református szórványvidékké váltak. Baranya és Tolna református gyülekezetei – néhány városi vagy központi település kivételével – továbbra is a szórványosodás súlyos, helyenként megrázó következményeivel küzdenek, mind lelki, mind szervezeti értelemben.
Hasonló helyzet jellemzi a zsinatnak egykor otthont adó délvidéki – horvátországi – gyülekezeteket és az ott élő egyház mindennapjait is, ahol a történelmi örökség megőrzése és a jelen kihívásai közötti feszültség folyamatos próbatételt jelent. Helyzetükben fokozottan óhajtott és áldást jelentő eredményt ért el a pécsi találkozó, amiért a közülük résztvevők irányából hálás és örömteli visszajelzések érkeztek.
A remek és pompafényben úszó találkozó előadói és szervezői nagyszerű munkát végeztek a felfelé valószínűleg nyitott költségvetésű alkalom tervezése során. Megrendelőik igényei szerint feltűnő gondossággal ügyeltek még arra is, hogy még utalás szintjén se hangozzék el a horvátországi református egyház neve; ősi gyülekezeteink említését formailag szinte teljes mértékben sikerült is kiküszöbölni. Tartalmilag azonban komoly zavarodottságra utal, hogy mindmáig nem tudnak mit kezdeni azzal a 2021-ben megszületett nyilatkozattal, amelyet Balog Zoltán püspök és a jelenlévő püspökök jóváhagytak és elfogadtak, ma is hirdetnek. E nyilatkozat a Horvátországban immár 450 éve jogfolytonosan fennálló református egyház irányába azt a kijelentést tartalmazta, hogy nem tekintenek rá partnerként, nem számolnak történelmi és lelki örökségével, sőt adminisztratív döntésekkel annak eltörlésére törekszenek. Mindez különös ellentmondásban áll azzal, hogy az ünnepi alkalmon mégis felhangzott az Ige és az énekek által a hercegszöllősi zsinat üzenete – egy olyan üzenet, amelyet a ma élő református hívek számára hitelesen és következetesen kellene megfogalmazni.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján. 3:16)
Az ünnepi alkalom során folytatott beszélgetések és örömteli találkozások arra is rávilágítottak, hogy a résztvevők jelentős része nem tudja pontosan, hol található Hercegszöllős, milyen története van a ma is élő gyülekezetnek és templomnak, ki a lelkipásztora és gondnoka, s miként élik mindennapjaikat a templom tövében, egy gazdag egyházi örökség árnyékában. A választási kampányokhoz és politikai alkalmaktól tudatosan távolságot tartva, ezek a közösségek mégis hűségesen őrzik krisztusi hitüket. Építő és lelki munkát végeznek, mert erre kaptak elhívást Istentől, és ezt tekintik Istentől rendelt szolgálatuknak.
„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jel. 2:10).
________
Képünkön
1. A térképen Hercegszöllős elhelyezkedése látható: a Drávaszögben, a Dunától néhány kilométerre keletre, a Dráva folyótól pedig több tíz kilométerre, a magyar határ irányában.
2. Ft. Tőkés László és ft. Hegedűs Loránt püspökök is a hercegszöllősi és kánoni örökség részesei. Ők személyesen is látogatták és segítették a zsinat templomának újjáépítését, képünk is egyik látogatásuk és szolgálatuk alkalmával készült (2001).
3. A pécsi találkozó résztvevői Horvátországból (Kettős Attila lp. – Szentlászló, Kopács, Bellye, Eszék, Kettős Csiffáry Éva lp. – Szentlászló, Varga György püspök-lp. – Csúza, Vörösmart, Hercegszöllős, Kettős Áron orsz. főgondnok – Kopács és Balog Tímea hercegszöllősi presbiter. SDG!)
Az alábbi írást azoknak ajánljuk, akik figyelemmel kísérik a magyarországi – Kárpát-medencei református közélet híreit. A Pécsett lezajlott, a Hercegszöllősi Kánonok 450 éves jubileumára szervezett ünnepséget követően a napokban röppent fel 10 püspök és 10 főgondnok aláírásával egy nyilatkozat, amely a Facebook-on, és magyarországi sajtóban is hangsúlyossá tette a hazai közélet előtt a reformátusság jelenét. Hogy valós-e a püspöki nyilatkozatban felvetett és nehezményezett bántás és sértés, azt mindenki eldöntheti saját tájékozódása szerint, akár az alábbi gondolatok segítségével.
Alcímünk: kérdések egy magyar református közéleti gumicsont körül…
„Ne bántsd a (református) magyart? – avagy Krisztusból bohócot
(hosszú írás, nem baj, ha TLDR) – Hünlich Robert lelkipásztor írása
Zrínyi elhíresült mondata óta oly sokan futottak már fel a toronyba, hogy félreverjék a harangokat és teli torokból kiáltsák: bántják a magyart! Manapság már szinte hétköznapi szokássá vált ez. Mint a kisbojtár esetében, folyvást halljuk a kiáltást, hogy már megint bántják a magyart.
Most legutóbb a Kárpát-medence 10 református püspöke és főgondnoka bújt a kisbojtár bőrébe, és tudatta a földkerekséggel, hogy nagyvilági szinten bántják és sértik a magyar reformátusokat. Kiadtak egy nyilatkozatot, amiben kilátásba helyezik, hogy esetleg kilépnek a Református Egyházak Világközösségéből (REV). Két ügyet említenek meg a nyilatkozatukban, ami miatt a kilépést fontolgatják. Az egyik egy képregényes kiadvány, amit a REV adott ki egy 2004-ben elfogadott hitvallás 20. évfordulójára, a másik pedig a 2025 októberében megtartott REV nagygyűlés munkaanyagában foglaltakkal kapcsolatos eltérő álláspontjuk. De hogy jön ide Zrínyi? Úgy, hogy a püspökök és főgondnokok a nyilatkozatukban azt a látszatot igyekeznek kelteni, mintha megint bántanák a magyart, jelen esetben a református magyart. „Elutasítjuk … a magyar reformátusokkal kapcsolatban megfogalmazott tiszteletlen és gúnyos hangnemet.” „Tájékoztatást kérünk arról, hogy … hogyan kerülhettek be ilyen, a magyar reformátusokat sértő mondatok.”
Csakhogy senki nem bántotta a magyart. Senki nem volt tiszteletlen, gúnyos és sértő a magyar reformátusokkal szemben. Az inkriminált képregény, amin a püspökök és főgondnokok felháborodtak, a 2004-ben megfogalmazott Accrai Hitvallás kialakulásának történet és tartalmát dolgozza fel. Az egyik helyen azt írja le, hogy az akkori (tehát a 2004-es!) nagygyűlésre a tagegyházakból milyen különböző küldöttek érkeztek, milyen háttérrel, hogyan jelenítették meg a küldő egyházuk arculatát. Itt említik többek között a magyar delegáltat is, aki „a tradíció köntösét magára öltve érkezett, félve attól, hogy [az egyház] elveszti a hagyományt, de még inkább attól, hogy elvész [az egyház társadalmi] jelentősége”. De ez nem egy egyedi bemutatás. Ugyanebben a részben például a német reformátusokról azt írják, hogy egy olyan küldöttet küldtek, aki azon tűnődött, hogy vajon Isten lélegzik-e még. Az angol küldöttről azt írják, hogy teljes önazonossági bizonytalanságban volt a brit birodalmi múlt terhe miatt. A hollandról pedig azt, hogy egy evangelikál (tehát nem liberális!) beállítottságú delegáltat küldtek, aki megpróbálta összeegyeztetni a Szentírást a felforgató / rendszert megkérdőjelező törekvésekkel. Mindenki kapott egy kis jellegzetességet, de egyik sem volt tiszteletlen, gúnyos, vagy sértő. Mit lát sértőnek a 10+10 egyházvezető? Azt, hogy a Kárpát-medencei református egyházakat a tradícióval, a hagyománnyal jellemzik? Vagy azt, hogy félünk a társadalmi súlyvesztéstől? (Ha esetleg a püspökök és főgondnokok nem félnek a társadalmi súlyvesztéstől, akkor ideje lenne elgondolkodni az elmúlt 30 év statisztikai és népmozgalmi adatain. Az adatok nem sértések, hanem tények.)
A képregényben még egy másik helyen is említik a magyar küldöttet, ott ahol a jelenlevők lelki tusakodásairól számolnak be. „Magyarország hagyománytisztelő küldötte megtorpant, könnyekkel küszködve ezt mondta: attól félünk, hogy elveszítjük a hagyományt. De talán összekevertük Isten rendelkezéseit a birodalom [az Accrai nyilatkozat egyik kulcsszava] iránymutatásával.”
Nem látom ebben a hit tisztaságát féltő megnyilatkozásban a sértést, bántást, tiszteletlenséget.
De püspökeink és főgondnokaink belelátták. Bántják a magyart! – kiáltanak fel. És ami a legszomorúbb és a leginkább félelemre okot adó mozzanata ennek a minapi nyilatkozatuknak, az az, hogy ezt az ősszel megjelent képregénnyel kapcsolatos „kikérjük magunknak” attitűdöt és a sértettségi arroganciájukat beleágyazzák a 2025 októberében megtartott REV nagygyűlés különböző határozati javaslatainak és munkaanyagainak vitájába. A nyilatkozatukkal olyan látszatot keltenek, mintha a bioetikai kérdésekben képviselt álláspontjuk miatt érné támadás a református magyarokat. „Nyomatékosan kérjük, hogy a közösségünk [ti. A REV] nevében készülő kiadványok és dokumentumok legyenek tisztelettel azokkal szemben is, akik eltérő álláspontot képviselnek.” Vagyis ne légy tiszteletlen a magyar reformátussal azért, mert más a véleménye!
De megnyugtatásul mondjuk el, hogy nem, senki nem bántja és sérti a magyar reformátusokat, a Kárpát-medencei református egyházakat.
És még hangsúlyosabban nem, nem igaz, hogy bármilyen bioetikai és erkölcsi kérdés körüli vélemény miatt bárki is sértené, gúnyolná vagy tiszteletlen lenne a magyar reformátusokkal. (Eddig legalábbis nem került elő ilyen dokumentum. Ha tud ilyenről a 10+10, akkor tudassa azt a közvéleménnyel.)
Mert azt érteném, ha azt mondja a 10 püspök és a 10 főgondok, hogy a REV-ben olyan teológiai és ideológiai irányzatok nyernek teret és vállnak egyre erősebbé, amivel a 10 egyházkerület nem tud egyetérteni, és ezt a 10 egyházkerület teológiai és egyéb bizottságai külön-külön megvitatják, és miután mind a 10 egyházkerületben született egy döntés arról, hogy eddig és ne tovább, akkor ezek után a 10 egyházkerület kilép a REV-ből. (Nem azért, mert a 10 püspök ezt így gondolja jónak, hanem azért, mert lezajlott az egyház különböző, erre rendelt testületeiben ez a folyamat.) Ezt érteném. De ezt miért nem lehet kulturáltan megcsinálni? Minek ehhez ez a cirkusz? Minek ehhez a „megint bántják a magyart!” bőszült kirohanás? És minek ehhez annak sejtetése és manipulatív összemosása, hogy bizony itt a gender-kérdések és az LMBTQIA+ kérdések miatt bántják a magyart, mert mi – 10 püspök – kőkeményen kiállunk a család és a teremtett világ rendje mellett? Miért van erre szükség? Miért kell áldozatot gyártani a magyar reformátusságból? Miért kell azt éreztetni a hívekkel, hogy őket sérelem éri a hitük miatt? Miért kell fondorlatosan felbőszíteni az embereket? (elég elolvasni a püspökök nyilatkozata alatti kommenteket a MORE facebook-oldalán)
És még egy szempont érdemel kiemelést. Még ha valaki vitába is szállna mondjuk az októberi nagygyűlés 5 magyar nyelvű küldöttjével, vagy a 10 püspök véleményével, az nem a magyar reformátussággal száll vitába. Ismét ott tartunk, mint amikor a kegyelmi ügy kapcsán a Balog püspököt ért vádakra azt mondta a vádolt püspök, hogy ezek az egyház egészét ért támadások. Nem! Sem akkor, sem most, sem a jövőben nem az egyház egészét éri támadás, ha egyáltalán éri bármi is. Melyik egyházi alkotmányunkban van benne, hogy egy püspök az egy személyben képviseli a magyar reformátusok véleményét? Hogy aki vitába száll egy püspökkel, az az egész magyar reformátussággal száll vitába? Hogy aki ne adj’ Isten „bánt” egy püspököt, az az egész magyar reformátusságot bántja? Ne csináljanak már Krisztusból bohócot, uraim! A püspökség nem erre való! Elképzelni sem tudom, hogy a 10 püspök és a 10 főgondok közül hányan olvasták el a szóban forgó képregényt. Az az érzésem, hogy nem mindenki. Mert holmi papírokkal – ugye – nem kell foglalkozni. Nyilatkozatokat ki lehet adni anélkül is. Így eshet meg az is, hogy a 10 református püspök között van olyan, akinek még református teológiai végzettsége sincs. Mert a papírokkal nem kell foglalkozni.”
Egyházunk, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház, a volt jugoszláviai Református Keresztyén Egyház horvátországi jogutódja, gyülekezete által jelenleg is otthona a hercegszöllősi református templomnak. Küldöttségünk is részt vett az általunk korábban is jelzett és Pécsett, 2026. január 31-én a Kodály Központban megrendezett Hercegszöllősi Kánonok 450 éves jubileumi ünnepségen, melyet a Dunamelléki Református Egyházkerület és támogatói szerveztek a területi helvét hitvallású egyházszervezet megalakulásának emlékére.
A találkozó egyik jelmondata egy bibliai idézet Ésaiás próféta könyvéből, az 53. rész 2. versének első része alapján, amely így szól hozzánk:
„Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből,…”
majd így folytatódik:
„nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!”
Áldja meg a Szentháromság, egy Örök Igaz Isten az egyházkerület minden tagját bölcsességgel, hitben való hűséggel a jövőben!
A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház tisztelettel és szeretettel hívja híveit és minden érdeklődőt jubileumi programsorozatának soron következő alkalmára.
Egyházunk a 2025. esztendőben ünnepli a Hercegszöllősi Kánonok megszületésének, valamint az egykori negyven lelkipásztor összegyülekezésének és zsinatolásának 450. évfordulóját. E történelmi jelentőségű esemény nemcsak egyházkormányzati mérföldkő volt, hanem hitvalló elődeink közösségben megélt felelősségének és szolgálatának maradandó bizonyságtétele is.
A jubileumi év megnyitójára tavaly májusban került sor, azóta pedig számos alkalmon hallhattak és olvashattak híveink előadásokat, megemlékezéseket és feldolgozásokat az ünnepelt eseményekről. Meghívónk most egy újabb, hasonló szellemiségű programra szól, Szentlászlóra, ahová szeretettel várjuk mindazokat, akik együtt kívánnak emlékezni és hálát adni.
Kérjük magyarországi, illetve külföldről érkező vendégeinket, hogy részvételi szándékukat egyházunk elérhetőségeinek valamelyikén jelezzék a helyi lelkipásztoroknál, illetve az egyházi központban.
Szeretettel várjuk testvéreinket az esztendő további jubileumi alkalmain is.
„Emlékezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek; figyeljétek meg életük végét, és kövessétek hitüket.” (Zsidókhoz írt levél 13:7)
Áldással és testvéri szeretettel: a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház
Imádságunk a szentlászlói (2026. február 7-i) alkalom elé:
Mennyei Atyánk, hálás szívvel állunk meg színed előtt, és megköszönjük, hogy kegyelmedből emlékezhetünk egyházunk múltjára, hitvalló elődeink szolgálatára és arra az útra, amelyen mindmáig vezetsz bennünket. Köszönjük a Hercegszöllősi Kánonok örökségét, a zsinatoló atyák bátorságát és hűségét, akik neved dicsőségét keresték minden döntésükben.
Kérünk, áldd meg a jubileumi alkalomra való készülődésünket. Add, hogy gondolataink, szavaink és terveink Krisztusra mutassanak, aki egyházunk egyetlen Ura és megtartója. Tisztítsd meg szívünket minden önzéstől és széthúzástól, hogy valóban közösségben, egymás terhét hordozva készülhessünk az ünnepre.
Urunk Jézus Krisztus, légy jelen a találkozónkon. Te gyűjts össze bennünket, mint egy test tagjait, hogy az emlékezésben ne csupán a múltra tekintsünk, hanem megújult reménységgel vállaljuk a jelen és a jövendő szolgálatát is. Add, hogy beszédeink, tanúságtételeink és együttlétünk építse egyházadat és erősítse hitünket.
Szentlélek Isten, kérünk, munkálkodj közöttünk. Vezess bennünket az igazságra, adj békességet, egységet és engedelmességet, hogy minden történésedben felismerhessük a Te vezetésedet. Tedd áldottá a találkozást, a hallgatást és a megszólalást, hogy minden a Te dicsőségedet szolgálja.
Így kérjük áldásodat készülődésünkre és ünnepi együttlétünkre, bízva abban, hogy Te voltál, vagy és maradsz egyházunk megtartó Ura. Ámen.
„Tudjátok, hogy akik a népek fejedelmeinek látszanak, uralkodnak rajtuk… De nem így van közöttetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok.” (Márk 10:42–45)
„Lehet népszerű és befolyásos – de egyházvezetői példaképpé így nem válik”
Válasz a Generális Konvent 2021. szeptemberi, kirekesztő nyilatkozatára
Nem maradhatunk csendben.
A Generális Konvent először 2021 szeptemberében magyar nyelven, majd jelenleg angolul olvasható közzétett nyilatkozata (olvasható az MRE hivatalos honlapján) nem egyszerű egyházkormányzati állásfoglalás, hanem olyan dokumentum, amely mélyen sértette a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház közösségének történetét, jogi státuszát és erkölcsi méltóságát. A megszólalás hangneme és tartalma azt az üzenetet közvetítette, hogy létezésünk, szolgálatunk és áldozatvállalásunk pusztán kezelendő probléma, nem pedig tiszteletet érdemlő egyházi valóság.
Nem személyes sértettség szólaltat meg bennünket. A sértődés valóban luxus ott, ahol az elmúlt három évtized a túlélésről, az újrakezdésről és a hűségről szólt. A horvátországi református közösségek a délszláv háború következményei között tanulták meg, hogy az indulat nem kiabálásra, hanem felelős munkára, intézményépítésre és szolgálatra fordítandó. Éppen ezért különösen fájó, amikor mindezt egyházi vezetői kijelentések relativizálják.
A nyilatkozat egyik legsúlyosabb üzenete az volt, hogy az egyházi érték mércéje a befolyás és a hatalmi pozíció. Az a szabóistváni gondolat, miszerint „az diktál, aki fizet”, nem csupán szerencsétlen megfogalmazás, hanem egy olyan szemlélet összefoglalása, amely érvényteleníti azok életútját, akik anyagi és politikai erőforrások nélkül, mégis hűségesen tartották meg egyházukat és közösségeiket.
A Generális Konvent nyilatkozata a horvátországi reformátusokra nem partnerként tekint, hanem statisztikai adattá, elhúzódó üggyé, kezelendő rendellenességgé minősítette. Ez a technokrata megközelítés nem számol azzal a történelmi és lelki örökséggel, amelyet ezek a gyülekezetek hordoznak, és amelyet nem lehet adminisztratív döntésekkel eltörölni.
A legveszélyesebb pont azonban a HMRKE jogfolytonosságának megkérdőjelezése volt. Amikor egyházi vezetők azt sugallják, hogy jogerős bírósági ítéletek politikai vagy intézményi érdekből felülírhatók, akkor nemcsak egy egyházat támadnak, hanem a jogállamiság alapelvét is. A horvátországi reformátusok évtizedeken át abban a hitben építették egyházukat – állami kárpótlás és rendezett vagyonjogi háttér nélkül -, hogy Európában a jog mindenkire egyformán vonatkozik.
A nyilatkozat üzenete ezzel szemben az volt: a jog addig érvényes, amíg a hatalom érdekeit szolgálja. Ez az üzenet nemcsak a jelenlegi közösséget sérti, hanem a jövő generációit is, akiknek lelki és társadalmi esélyeit relativizálja.
Lehet intézményi súlya, politikai kapcsolatrendszere és széles nyilvánossága egy egyházi vezetőnek, vagy vezető egyházi testületnek, mint a Generális Konvent is. De egyházat nem pusztán anyagi forrásokkal és döntésekkel lehet építeni. Egyház – és nemzet – emberekből, hitből és felelősségből születik, mindeközben pedig Isten kegyelméből, nem pedig személyes akaratból meghozott manipulatív döntésekből.
Mi harminc éve horvátországi reformátusokként nem „problémát” képviselünk, és nem is kivételt. Annak bizonyítékai vagyunk, hogy a gyülekezeti, presbiteri, zsinati önkormányzatiságra épülő református egyház életképes. Amíg azonban bennünket hatalmi statisztikaként, és nem sorsként kezelnek, addig fennmarad a szakadék tisztség és példamutatás között.
Lehet valaki püspök, népszerű és befolyásos.
De ettől még nem válik egyházvezetői példaképpé. Azért más eszközökkel kell küzdeni. A szeretet himnusza előtti részben ír így erről Pál apostol:
„Sőt sokkal inkább, a melyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek: És a melyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és a melyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek; amelyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségük. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván, hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok.” (I. Korinthus 12:22–25)
________
A horvátországi református közösség nevében – 2026. január 24. Horvátország – lejegyezte Erdős János zsinati tanács titkár (HMRKE). Fotó: a sisak felhelyezése a hercegszöllősi református templom tornyára (kk.2005) és budapesti teológusok a hercegszöllősi ref. imateremben (’90-es évek vége)
Ma született ítélet: a szentlászlói református ingatlanok a helyi egyházközség tulajdonában maradnak
Szentlászló, 2026. január 28.
Az Eszéki Városi Bíróság ma kihirdetett ítéletében megállapította, hogy a szentlászlói református gyülekezeti ingatlanok a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház (HMRKE) Szentlászlói Református Egyházközségének tulajdonában állnak. A P-1118/2023. számú perben a bíróság elutasította az 1999-ben alakult Kálvini Egyház keresetét, amely az egyházi vagyon- ingatlanok, földterületek, épületek, templom, parókia és gyülekezeti terem – jelenlegi egyházközségi tulajdonjogának törlésére irányult.
A döntés illeszkedik azon – részben már jogerős – bírósági határozatok sorába, amelyek megerősítik, hogy a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház egyházközségei az egyetlen jogos tulajdonosai annak az egyházi vagyonnak, amely még a volt Jugoszlávia idején, illetve korábbi időszakokban keletkezett. A felperes Kálvini Egyház gyülekezete jogi értelemben 2004 óta létezik, miközben a jogutódlás kérdését a bíróságok 2021-ben véglegesen rendezték, kimondva a HMRKE jogfolytonosságát.
Az ítélet indokolása külön is kitér a jogutódlás vitatott kérdésére. A Kálvini Egyház keresetében ismételten azt az álláspontot képviselte, miszerint a volt jugoszláviai Református Keresztyén Egyház felbomlását követően a jogutódlás nem egyetlen jogalanyra szállt át. A bíróság azonban megállapította, hogy a felperes állításai nem nyertek bizonyítást, továbbá a történeti elnevezések körüli kifogások sem voltak megalapozottak. A határozat a felek között évek óta húzódó vagyoni jogviták végleges rendezésének irányába mutat, a HMRKE és annak egyházközségei javára.
Imádságunkat szívvel és értő elmével mondjuk fennhangon, nevelve és tanítva önnön magunkat is az alázat tudományára:
Mennyei Atyánk a Jézus Krisztus által, hálát adunk Neked a Szentírás tanúságtételéért és a bölcsességért, amelyet szolgáidon keresztül kijelentettél az mai igében az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben. Magunk is tanítványaid vagyunk, akik környezetük szembenállásával találkoznak, amikor Krisztusról kell bizonyságot tenni. Köszönjük Gamáliél intését, amely józanságra, türelemre és alázatra tanít bennünket, akik magunk is ítéletet fogalmazunk meg másokkal szemben. Add, hogy mi is meg tudjuk különböztetni azt, ami csupán emberi szándék, attól, ami Tőled való. Őrizz meg bennünket az elhamarkodott ítéletektől és attól, hogy akaratlanul is Veled szemben harcoljunk. Taníts bennünket a Szentlélek által békességre, kivárásra és engedelmességre, hogy mindenben a Te dicsőségedet keressük. Ámen.
„De felállt a nagytanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliél, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és megparancsolta, hogy egy kis időre vezessék ki ezeket az embereket. Majd így szólt hozzájuk: Izráel férfiai, jól gondoljátok meg, mit készültök tenni ezekkel az emberekkel! Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, aki azt állította magáról, hogy ő valaki, és mintegy négyszáz ember csatlakozott hozzá. De megölték, és akik követték őt, mind elszéledtek, és semmivé lettek. Ezután az összeírás idején felkelt a galileai Júdás, és sok népet maga mellé állított, de ő is elveszett, és mindazok, akik őt követték, szétszóródtak. Mostanra nézve is azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok szabadon őket, mert ha emberektől van ez az elgondolás vagy ez a dolog, semmivé lesz; ha pedig Istentől van, úgysem tudjátok leállítani őket, sőt esetleg Isten ellen harcolónak is találtattok. Engedtek azért neki…” (Ap.Csel 5:34-39)
________
A „gamálieli tanács” a keresztény hagyományban és a biblikus közbeszédben Gamáliel rabbi nevéhez kötődik, aki a jeruzsálemi Nagytanács, a Szanhedrin egyik legtekintélyesebb tagjaként a bölcs mérséklet hangján szólalt meg egy kiélezett történelmi pillanatban. Az Újszövetség Apostolok cselekedeteiről szóló könyve szerint Gamáliel akkor emelte fel szavát, amikor a főtanács az apostolok elítélésére készült Jézus tanításának hirdetése miatt. Felszólalásában arra intette a tanács tagjait, hogy tartózkodjanak az erőszakos fellépéstől, és engedjék, hogy az új mozgalom sorsa idővel magától váljon nyilvánvalóvá. Érvelése szerint az emberi kezdeményezések szükségszerűen elbuknak, míg az Istentől származó ügyekkel szembeni ellenállás végső soron Isten elleni küzdelemmé válhat. E gondolatmenet nyomán a „gamálieli tanács” fogalma máig élő jelentést nyert: olyan magatartást jelöl, amely türelemre, kivárásra és józan mérlegelésre ösztönöz, elutasítva az elhamarkodott ítéleteket és a kényszerítő eszközöket. A kifejezés ezért gyakran bukkan fel teológiai, egyházi és közéleti vitákban is, amikor valaki a konfliktusok békés, az idő és a tapasztalat próbájára bízott rendezését sürgeti.
