Bellye és a szakadár egyház
„Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsolt 127:1-2)
Fényképeinken a bellyei református templom képe látható. Az alábbi írásban tárgyalt időpontokban (1993-2005) még az itt látható, a romos állapotában állt a ma már – kedveltsége és nagy számú beköltöző jelenléte miatt – Eszék külvárosának is tekinthető Bellye főterén. Mára megújult a templom külseje. Istentisztelet nem folyik benne, ugyanis az egykor református iskolát is fenntartó gyülekezet tagjainak lelki otthonát egy erőszakos, és rendőrséget is megtévesztő, hamis eljárásban indult betöréssel kerítésen kívülre kényszerítették. Ez a mementó is erősíti azt az álláspontot, hogy tisztázás és eddig elmaradt vizsgálatok nélkül nincs megújulásra lehetőség. Hiába építik az építők a templomot, ha az Isten nem építi azt, hiábavaló az igyekezet. Hamissággal, csalással és erőszakkal nem lehet lelki otthont építeni, csak falakat és bástyákat, tornyokat és várakat, amelyekben testvéri közösség nem lakozik. A szakadár – hitvallásbeli különbségeket csak nyomokban viselő – feltörekvő kisegyházak tulajdonsága, hogy a provokációt és megbotránkoztatást, valamint az anyagi források összeomlását követően a lendület lassul, a hitbuzgóság elfogy. A Kálvini Egyház birtokon belülre jutott Bellyén, de indokai és érvei Kórógyhoz és hercegszöllősi jelenlétükhöz hasonlóképpen kártyavárként dőlnek össze.
________
A Horvátországi Református Keresztyén Egyház 1993–1999 és 1999–2005 között ugyanaz az egyház volt-e?
Horvátországban különböző időpontokban két egyház viselte a „Horvátországi Református Keresztyén Egyház” nevet. 1993 és 1999 között ez volt a történelmi Református Egyház neve, annak a jugoszláviai református egyháznak a jogutódja, amely a 16. század óta az ezen a területen élő református gyülekezeteket gyűjtötte össze, és amely ma „Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház” néven működik. 1999 és 2005 között azonban ezt a nevet egy, a horvátországi történelmi egyházból kivált vallási közösség használta, amely a szakadár Szenn féle „Kálvini Egyház” néven ismert.
A Horvátországi Református Keresztyén Egyház 1993 és 1999 között
1993. január 30-án a Horvátországi Református Keresztyén Egyház kivált a jugoszláviai Református Keresztyén Egyházból. 1993. február 24-én bejegyezték az Állami Statisztikai Hivatalnál, amely ebben az időben az egyetlen állami intézmény volt, amely vallási közösségeket regisztrált.
Az egyház ezen a néven működött 1999. június 12-ig, amikoris a Horvátországi Református Keresztyén Egyház harmadik zsinatán, Kopácson ezt a nevet „Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház”-ra változtatták.
A Vallási Közösségek Nyilvántartásának 2003-as létrehozását követően az Igazságügyi, Közigazgatási és Önkormányzati Minisztérium kérte az egyház vezetését, hogy az egyház hozza összhangba nevét minden állami fórum előtt a Vallási Közösségek Jogállásáról szóló törvénnyel egyezően (megj.: Hivatalos Közlöny 83/02. szám). Ezt a felelős képviselők a Zsinati Tanács jóváhagyásával meg is tették és az egyház korábbi nevét (a „Horvátországi Református Keresztyén Egyház” elnevezést) a zsinati döntéssel összhangban a jugoszláviai református egyház jogutódja 1999 óta nem használja.
A Horvátországi Református Keresztyén Egyház 1999 és 2005 között
1999 és 2005 között egy másik vallási közösség működött „Horvátországi Református Keresztyén Egyház” néven. Hogyan lehetséges ez, és hogyan alakulhatott ki ez a helyzet?
1998. november 7-én Laskón tartották a Horvátországi Református Keresztyén Egyház második zsinatát. Többek között többek között két határozatot fogadtak el. Az egyik úgy szólt, hogy Lángh Endre, ideiglenesen megbízott ügyvezető püspök az ellene szóló bizalmatlansági határozat értelmében püspökként többé nem vezethette és képviselhette az egyházat. Addigi szolgálatáért „tiszteletbeli püspök”-ké nevezték ki. A másik döntése a Zsinatnak az volt, hogy egy hét tagú intéző bizottságot választottak az egyház vezetésére, amely felhatalmazást kapott a harmadik zsinat, 1999 májusában esedékes előkészítésére, és a folyó ügyek áttekintésére. A döntéseket a leváltott Lángh püspök, és a korábbi elnökség tagjai is elfogadták, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a küldöttek – és így a hívek – bő többsége része elégedetlen volt az addig működésükkel.
1998. november 7-től Langh Endre már nem volt a jogutód Horvátországi Református Keresztyén Egyház képviselője, és nem képviselhette azt állami hatóságok, nemzetközi református szervezetek vagy más vallási közösségek előtt.
A laskói zsinat után azonban Lángh meggondolta magát, vitatta (sőt megpróbálta visszavonni!) az ott hozott döntéseket (holott köztudomású, hogy csak egy új zsinat vonhatja vissza a zsinati döntéseket…), és hasonló érdekű emberekkel új egyházi jogi személyt, egyházat alapított 1999. február 20-án, Eszéken összehívott „zsinat”-án. Ez rögtön őt püspökké választotta.
Ezt az új jogi személyt „Horvátországi Református Keresztyén Egyház – Püspöki Hivatal” néven regisztrálták az Állami Statisztikai Hivatalnál. Ettől kezdve Lángh által vezetett vallási közösségként működtek. Nyilvánosan a „Horvátországi Református Keresztyén Egyház” nevet is használták elhagyva a Püspöki Hivatal névtoldást, mivel a jogutód egyház 1999-től, a harmadik zsinat döntése értelmében felhagyott ennek a névnek a használatával. A vallási közösségek jogállásáról szóló törvénnyel (2002, Hivatalos Közlöny 83/02) és a 2003-as nyilvántartás létrehozásával (Hivatalos Közlöny 9/2003) Lángh új vallási közösségét „Horvátországi Református Keresztyén Egyház” néven jegyezték be. Így jogilag is átvette azt a nevet, amelyet 1999-ig a jogutód egyház használt.
Franjo Dubrović, a Vallási Közösségek Bizottságának akkori titkárának támogatásával ez az új közösség a volt jugoszláv Református Keresztyén Egyház történelmi utódjának vallotta magát minden társadalmi, közéleti és állami fórum előtt. Dubrović úr több levelet is írt, amelyekben ezt az eljárást hitelesítette és magyarázta. Beavatkozása Lángh oldalán számos problémához vezetett a tényleges jutód, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház számára – beleértve az ingatlanok néhány kivételtől eltekintve máig tartó elvesztését is. Bellye temploma és gyülekezete is ennek az eljárásnak áldozata. Megjegyzendő, hogy 2005-ben az újonnan létrejött közösség nevét állami javaslatra „Horvátországi Református Kálvini Keresztyén Egyház”-ra változtatta. Az ezzel kapcsolatban felmerült problémák miatt a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház közigazgatási, majd peres eljárást indított a jogutódlás megállapítására.
Az Eszéki Kereskedelmi Bíróság 2019. november 29-i ítéletével (P-151/2019) megállapította, hogy a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház a Horvátországi Református Keresztyén Egyház (1993-1999), és így a Jugoszláv Református Egyház jogutódja. A Legfelsőbb Cég Bíróság ezt megerősítve (43 Pž-1447/2020-6. sz. ügy) kimondta: „Megállapítást nyert, hogy a kérelmező kopácsi székhelyű, 0245453 cégjegyzékszámú és 50542093088 nyilvántartási számmal rendelkező Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház a jugoszláviai Református Keresztyén Egyház horvátországi jogutódja… Az alperesnek (Lángh, Csáti-Szabó és jelenleg Szenn-féles szakadár Kálvini Egyház) tilos a felperes jogi státuszát jogügyletekben eltulajdonítania, és annak azonosító számait használnia…” (mint ahogy azt addig tette). A kálvini egyház sokáig azt állította magáról, hogy a református egyház közvetlen utódja – ez a tény azonban nem igaz. A bíróság megállapította, hogy 1998-as elmozdítása után Lángh püspök és követői figyelmen kívül hagyták a zsinat határozatait, új egyházat alapítottak, és azt hamisan a régi egyház folytatásaként mutatták be – annak ellenére, hogy egy új vallási szervezetről van szó. Mindannyian tudjuk az úgynevezett „Generális Konvent”-tel egyetemben, annak feltárt eljárásai alapján, hogy még ma is ezt teszik belföldön és külhonban egyaránt, megtévesztve ezzel számos jóindulatú embert.
A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház jelentős károkat szenved el azonosságának a Kálvini Egyház általi elcsalása miatt. Számos egyházi ingatlant veszített, köztük a jugoszláviai Református Keresztyén Egyház idejéből származó ingatlanokat is.
Összefoglalásaként a fentieknek röviden elmondjuk, hogy az egyház, amely 1993. január 30-án vált ki a jugoszláviai Református Keresztyén Egyházból, és 1999-ig „Horvátországi Református Keresztyén Egyház” néven működött, ma „Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház” néven működik. Ez az egyház az összes olyan református regionális egyház jogutódja, amely a 16. század óta valaha működött Horvátországban. Ez az egyház készül számos idei program mellett jövőre a hercegszöllősi 1576-os Zsinat kerek évfordulós ünnepségére azokkal az egyházkerületekkel és egyházakkal együtt, amelyek jogosan és elismerten az egykor megalakult Duna és Dráva melléki szuperintendencia örökségét hordozzák, mert céljuk ebben közösségi és egyházi jellegű, nem pedig magán-egzisztenciális és anyagi érdekek mentén működik. Az egyház, amely 1999-ben kivált a horvátországi református egyházból, és kihasználva a névváltoztatás sokakat megtévesztő gyakorlatát évtizedeken át, 2005-ig a jogutód régi nevét használta. Ma „Horvátországi Református Kálvini Keresztyén Egyháznak” hívják. Ez azonban egy új vallási közösség, amely csak 1999 óta létezik, a jogutódláshoz és többek között Bellye református templomához, ahogy az elmélet és gyakorlat is mutatja, semmi köze.
(26 lipnja, 2025 – Reformierte Christliche Kirche in Kroatien 1993–1999 und Reformierte Christliche Kirche in Kroatien 1999–2005; 3 travnja, 2025 – Reformirana kršćanska crkva u Hrvatskoj 1993.-1999. i Reformirana kršćanska crkva u Hrvatskoj 1999-2005. By HORIZONTI VJERE – nyomán, fotók: ej)