Dr. Kis Boáz lelkipásztor, egyházunk jogtanácsosa Babits Mihály Zsoltár férfihangra című versét mondta el a HMRKE püspök- és főgondnok beiktatási ünnepén, Hercegszöllősön. Ezzel a verssel köszöntötte az új tisztségviselőket, akik nem kis dologra vállalkoztak.
Kifejezte véleményét és reményét, hogy a felhatalmazottak nyilván akkor tudják elvégezni mindazt a feladatot, amit Isten rájuk mért, hogyha a gyülekezet, amely itt most együtt van, és azok is, akik nincsenek, de itt kellene lenniük, egy erővel, jó szívvel, jóakarattal segíti őket ebben a munkában.
Úgy, ahogy – köszöntőjében rövid elbeszélése szerint – az megtörtént főtiszteletű Kopácsi Kettős János néhai püspök úr életében, akit főtiszteletű dr. Hegedűs Lóránt püspök úr annak idején azzal bízott meg, és erről írásos megbízási hatalmat adott, hogy a horvátországi menekülteket segítse otthon és idegenben, igei vigasztalással lássa el, és minden segítséget megadjon azoknak, akik a háborúban éltek és a háborúban szenvedtek.
A lelkipásztor jogtanácsos elmondta, hogy ezzel az akarattal egybeesik az, amit a Magyar Népfőiskolai Collégiumnak az elnöksége támogatott, ezért határozatában a következőket tudatja:
Az MNC oklevelet adományozott néhai főtiszteletű Kopácsi Kettős János magyar püspök úrnak magyarság-mentő szolgálatáért 2024. április 28-án. Csűry István lelkipásztor, ny. püspök, a Népfőiskolai Collégium elnöke, és Dr. Kis Boáz, a Népfőiskolai Collégium ügyvezető elnöke aláírásával született meg az oklevél, amelyet a család részéről Kopácsi Kettős Attila szentlászlói lelkipásztor vett át az oklevelet kísérő bronzplakettel együtt.
Egyházunk közössége hálásan emlékezett meg a közelmúltban elhunyt püspökéről. Hálásak vagyunk minden szóért és figyelemért, amely a becsületességükben, kiszolgáltatottságukban, háborúságban, hamisság, rágalmak és hazug erők által befolyásolt és uralt világunkban kitartanak azért, amiért küzdeni érdemes, és amiért Isten a hűséges és igaz embereket magához vonzza és megáldja őket.
Babits Mihály:
ZSOLTÁR FÉRFIHANGRA
Consolatio mystica
Tudod hogy érted történnek mindenek – mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelkedért.
Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs.
Madárka tolla se hull ki – ég se zeng – föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.
Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket,
hogy benned teljesedjenek; – s korok történetét
szerezte meséskönyvedül – s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.
Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,
szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyu legyen,
eleve elosztott számodra szépen derüt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút,
mindent a lelkedre mért
öltöny gyanánt: – úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!
Mert ne gondold hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,
és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.