Archive For 2020.11.17.

Szász Károly

Szász Károly püspök 1885-ben püspöki látogatást tett az Alsó-Baranya-bácsi egyházmegye gyülekezeteiben, többek között Kopácson is. Esperesekhez írott körlevelének végén az alábbi szavakkal tesz bizonyságot küldetésének főbb személyes szempontjairól. Ez az írás tekinthető egyházi vezetői ars poetica-jának is, melynek elemei, méltósága és alázatossága a határozott szándékkal kísérve példamutató mai közösségünk vezetői részére is. Alkalmazzuk hát ezt a mércét a mai református egyházközségekben szolgálókra, lelkészre és presbiterekre egyaránt:

“Hátra van még kijelentenem hogy saját magamra nézve a püspöki látogatás legfontosabb céljának tekintem a személyes találkozást és közvetlen érintkezést a vigyázatomra bizott egyházakkal s a pásztorkodásom alatt álló lelkek egy nevezetes részével, ez által adatván nekem alkalom irántok különbség nélkül való szeretetem és jóindulatom kifejezésére. E részben azért tőlök sem várok egyebet, mint szíves és nyájas fogadást ; s mind protestans papi hivatalom egyszerüségénél, mind személyem igénytelenségénél s minden pompától való irtózásomnál fogva, előre óvakozom minden külső, csinált vagy épen erőszakolt ünnepélyességek ellen. Nem vivén egyebet magammal őszinte szeretetnél, hiveimtől sem kivánok s nem várok egyebet. Ha szivesen látnak s akarják, hogy jól érezzem magamat körükben, mutassák ezt meg szives, de egyszerű fogadás által. Különösen kivánok kerülni és kerültetni mindent, a mi a gyülekezeteknek terhére volna, vagy költekezésbe kerülne. A hitbeli buzgóság, a gyülekezetekben és az iskolákban való jó rend, s az irántam való bizalom és jóindulat látása fog engem megörvendeztetni, sokkal inkább, hogysem mint hiú pompa tehetné. Püspöki látogatásomat munkának és nem hivalkodásnak kivánom tekinteni, mert illik nekünk a mi tisztünknek minden igazságát betöltenünk (Mát. III. 15.) ; ellenben senkit semmi dologban meg nem botránkoztatunk, hogy ne szidalmaztassék a mi szolgálatunk. (2. Kor. VI. 3.)
Kegyelem néktek és békesség az Istentől a mi Atyánktól, és az Ur Jézus Krisztustól!”

Mindenütt Kolossé…

Alázkodjunk meg Istenünk előtt és tegyünk eleget annak az isteni igének amelyet Pál apostol helyez a szívünkbe a Kolossébeliekhez írott levele 3. részének 12-16. verseiben:

“Mint Istennek szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.”

Építsük együtt azt a közösséget, amely egyik, s talán a legfontosabb szilárd oszlopa hitbeli és nemzeti megmaradásunknak ott, ahol élünk!

Semmi el ne tántorítson benneteket!

Go Top