Archive For 2020.01.23.

Vukovár, Valkóvár – Egy eltűnt református templom

Vukovár temploma

Sztárai Mihály a reformáció idején egy 1551. június 20.-én írott levelében már említi Vukovárt. A levelet Sztárai Tolnai Katona Miklós ráckevei jegyzőnek címezte, de a levél később eljutott Zürichbe, Bullinger Henrikhez, a kiemelkedő svájci reformátorhoz. A levél részlete: „Elég legyen csak annyit írni, hogy mindenütt legyőztük, s mint a farkasokat a Krisztus aklától messze elűztük őket, némelyeket a Tisza, másokat pedig a Száva folyón túlra kényszerítettünk, ti. túl a szarmatákon, túl a jeges Kaukázuson, amint a költő mondja. Ez évben pünkösd napján a Valpó és Vukovár környékén tartott zsinatok alkalmával két ütközetben legyőztük őket…”. Elképzelhető, hogy Vukovár közelében Tordincin az 1551 pünkösdjén (május 17.) megtartott első Zsinatra gondol, amelynek szervezője, vezetője a reformátor Sztárai Mihály lehetett.

Szász Károly református püspök vizitációs naplója szerint 1894-ben Vukováron 130 református élt. A látogatáskor a püspök megbízza, és felhatalmazza Kelecsényi Lászlót templom vásárlására. Kelecsényi László a Vukovári Református Egyházközség főgondnoka, foglalkozása mérnök, a Dunamelléki Egyházkerület tanácsbírája. Kelecsényi László testvére, öccse a szentlászló lelkipásztornak Kelecsényi Mihálynak, fia pedig Kelecsényi Zádor.

A zsidó hitközség új templomot épített, s a régit (ez a „Kis zsinagóga”) le akarták bontani. Kelecsényi László azonban 1894-1895-ben megvette a református egyházközség számára és átépítették református templommá. A templom tornyát 1910-ben egy vukovári mérnök, Fran Funtak tervei alapján építették meg szecessziós stílusban. Ez Horvátországban egyike az első templom tornyoknak amelyek vasbetonból épültek. Az 1965-os nagy árvíz alámosta a templom alapjait, majd később lebontották a templomot. Így tűnt el a Délvidék egyik református temploma.

Kelecsényi Zádor kezdeményezésére az egyházmegyei vezetőség 1905-ben Vukovárra helyezte át a bánováci református szeretetházat. Kelecsényi irányítása alatt a szeretetház szépen fejlődött, olyannyira, hogy 1912-ben nyolcvan gyerek befogadására alkalmas és emeletes palotát építtetett, melyben a bennlakó gyerekeknek már négy nevelő és négy lelkész viselte a gondját. 1917-ben Kelecsényi Zádor váratlanul meghalt. 1918 novemberében a szerb csapatok bevonulása előtt a szeretetház Mohácsra menekült, üresen maradt épületét idegen katonák szállták meg, berendezését a „zsákmányoló bizottság elszállította”. Mohács sem bizonyult biztos menedéknek, Pécs és Baranya kétéves megszállása alatt a gyerekek lassan szétszéledtek a világba.

Az I. Világháború vége után az itteni kis gyülekezet megfogyatkozott. A refomátus gyülekezet megszűnt, elfogytak a református egyháztagok, sokan kivándoroltak. A II. Világháború után elfogytak a zsidók, majd a németek. Az 1991-ben kezdődő horvátországi honvédő háborúban Vukovár városát szétlövik és a horvát lakosság is menekülni kényszerült.

A háborúk miatt tűntek el templomok, épületek, házak, zsinagógák, eltűntek emberek, népek, németek, magyarok, zsidók, bosnyákok, szerbek és horvátok, de vajon maradt-e még emberség?

Go Top