Sztárai Mihály, Kopácsi István, Siklósi Mihály és a többiek

Szózat (Vörösmart, 2005.)

Sztárai Mihály, Kopácsi István, Siklósi Mihály és a többiek

(Varga György csúzai református lelkipásztor írása)

Eszék közelében található Szlavónia négy Árpád-kori ősi települése: Kórógy, Szentlászló, Haraszti és Rétfalu (ez utóbbi ma már egybeépült Eszékkel). Itt él a honfoglaló magyarság ide települt, ezer év viharát is túlélő, megmaradt töredéke. A Kórógyi-család egyik tagja részes volt Szent Gellért püspök meggyilkolásában. Később ez a család a főnemesek közé emelkedett, Kórógyi István macsói bán volt. Az utolsó Kórógyi gróf, Kórógyi Gergely a mohácsi csatában esett el. A Kórógyi-család jobbágyai voltak az Eszék közelében élő ősmagyarok.

Szlavónia a XVI. századtól a reformáció hazájának számított. Olyan jeles huszita szerzetesek fejtették ki tevékenységüket ezen a vidéken, mint a Szerémségben (Újlakon, ma Horvátország) Bibliát fordító Pécsi Tamás és Újlaki Bálint. Az üldözés miatt menekülniük kellett, a Biblia fordítását 1439-ben Moldvában (ma Románia) fejezték be. Az ún. „Huszita Biblia“ teljes egészében nem maradt ránk, csupán a Bécsi-, Müncheni-, és az Apor-kódexben találhatóak meg egyes részei. A délvidéki területen végezte tevékeny munkáját a híres reformátor Sztárai Mihály, aki a mohácsi csatát követően, 1544 körül jelent meg Szlavóniában, és kezdte a reformáció tanításának terjesztését. Rövid időn belül számos követője lett, s néhány év alatt 120 egyházat alapított Szlavóniában és Baranyában. 120 gyülekezetről számol be Sztárai Tolnainak. Földváry László mintegy hatvanat sorol föl, Ember Pál mind a 120-at.

„Reliquum est, út catalogum Ecclesiarum Reformatorum Baroviae…hinc inde ampliavimus depromamus, et puvlico exponamus, qui sic decurrit. [Hátravan, hogy a baranyai református egyházak katalógusát most kibővítve előadjuk és nyilvánosságra hozzuk, amely így következik:]

„Superior Barova: Lasko oppidum, Hertzeg-szolos, oppidum, Baski, Tsany, Ivany, Csoszi, Zalata, Monasokor, Besancz, Szilvas, Minczent, Vaiszlo, Adorjas, Samoa, Koros, Wiszlo, Kemes, Rad, Csepe, Tesenfa, Szerdahely, Terehegy, Nagyfalu, Haraszti, Ipacsfalva, Bermen, Palyi, Új-to, Lusok, Hoboly, Gerentfa, Poffend, Komlosd, Új-nap, Kovacshida, Cseki, Szabolts, Gordisa, Marfa, Dobsza, Nagytotfalu, Labad, Piski, Babocsa oppidum, Szigeth, civitas cum artze Kalmantza, v. Kalmantschi oppidum, inde Szegedinus captives ductus vid. Vitam ejus ad A. 1558., Szekszard oppidum, Szeplak, Peterd, Csakonya, Ujlak, Visonta, Rinya-Szentkiraly, Gorgeteg, Csarnata, korpad Kemse, Palkonya, Szent-lorincz, Pecs (quindue Ecclesia civitas), Pecsvaradgya, Bataszek, Kadar-kut.

Inferior Barovia: Nagy-Harsany oppidum, Kopacs, Bellye, Szepse, Csuza, Csatar, Gyüd, Varkony, Siklos oppidum cum arce, Darvas, Karants, Kő, Veresmart civitas, Kis-Harsany, Sellye oppidum, Varallya, Manyok, Mohats oppidum, Decs oppidum, Reffalu (in insula), Lippo, Ethe, Kolyked, Baranyavar, Ezsek civitas cum arce, Monostor.

In Districtu Valkonensi: Petri, Oroszi, Szoloske, Szent-Laszloo, Kolgyes, szent-Gyorgy, tordafalva, Dalmand, Varatka, Laskafalva, Betzentz, Kivogy, Ujfalu, Tamais, Szerocze, Dobronok, Szobocz, Dubicz, Banyaluka vel potius Vannyeluka, i. e. ostium fluvii Vanya, inibi Savum influenti, prope Jajcza, vid. Chart. Georg.”

Vörösmarti református templom belső, 2005.

Vörösmart, 2005.

A reformáció terjesztésében Szentantali Gergely volt Sztárai segítőtársa, és egyben a Dráván túl eső egyházak reformációját is ő fejezte be.

Szlavónia a reformáció otthonaként szerepel a magyar történelemben, felekezeti életében is mindvégig a reformáció jelenléte volt a meghatározó. A szláv lakosság mellett nagyobb létszámú magyar lakos is élt ezen a területen, egészen a 16. századig, a törökökkel való harcokig. A későbbi századok folyamán itt már csak inkább magyar szigetek voltak, amelyeknek fennmaradását a reformáció térhódítása biztosította.

A török csapatok 1526-ban a mohácsi csatában győzelmet arattak a magyar király serege felett, a vesztes csatában több püspök elesett. A vesztes csata hírére a püspökök és az alsó papság is elmenekült. A török csapatok a felvonulási terület közelében található falvak legnagyobb részét elpusztították, kirabolták.

A szerémségi, szlavóniai, és a baranyai magyarság számára az Oszmán Birodalom hódításaival egy tragédia kezdődött. A délvidéki területeken létszámában már soha többé nem tudott megerősödni a magyarság. A szerémségi területről teljes egészében eltűnt a magyarság. Szlavóniában az 1579-es adatok szerint 26 magyar falu volt, napjainkban csupán három (Kórógy, Szentlászló, Haraszti), mára már a magyar nyelv itt is eltűnőben van. A baranyai Drávaszögben a Mohácsi csata előtt mintegy 100 település található. Az első török adókönyv összeírása szerint 1554-ban már csak 47 települést említ, a többi 53 település már nem létezik, vagy lakatlan. Az 1591-ben írt adókönyv szerint 45 település található, de ezek között már horvát és szerb falvak is vannak, de még 36 falu közülük magyar. Napjainkban a magyar falvak száma már csupán 9-10 körül van.

Ma a divatos török sorozat filmeket látjuk a tévében, és a napi politika török barát hozzáállása elfeledteti velünk a történelemben az ellenünk, és a kárunkra elkövetett pusztításokat, rablásokat, tragédiákat.

A magyarság délvidéken e nehéz helyzetben ugyanakkor nem maradt teljesen egyedül, megjelenek a prédikátorok és reformátorok, és hirdetni kezdik reformáció tanítását. A meghódított területeken elkezd terjedni Luther Márton, Zwingli Ulrik, Kálvin János reformátorok tanítása. A megmaradt nép önként, saját akaratából, minden külső kényszer nélkül csatlakozik a reformáció tanításához. Az itt munkálkodó reformátorok közül a leghíresebb Sztárai Mihály, de többen is Baranyából, Szlavóniából származtak: Kopácsi István, Laskai Csókás Péter, Hercegszöllősi Gáspár, Veresmarti Illés, Siklósi Mihály, Laskai Szücs György, Eszéki Zigericus Imre. Az akkori kor egyik legnagyobb tudású reformátora és Délvidék első püspöke (1563-1572), Szegedi Kis István is Baranyában volt prédikátor.

A baranyai, szlavóniai reformátusság megmaradásáért fáradoztak ezek a reformátorok. Hogy napjainkban még mindig létezik reformátusság és magyarság, az nekik is köszönhető. A prédikátorok hitükkel, tudásukkal, lelkesedésükkel, bátorságukkal, áldozatkészségükkel követendő példát mutattak a nehéz sorban élő nép számára. Hitük nem volt eladó, és életüket is készek voltak feláldozni (Sztárai Mihály, Veresmarti Illés, Szegedi Kis István).

Orgona fújtató, Kopács, 2005.

Orgona, Kopács, 2005.

Felhasznált irodalom:

Keveházi László: „A kereszt igéjét hirdetni kezdtem“, Luther Kiadó, 2005 Budapest

Baranyai Júlia: Vízbe vesző nyomokon, HunCro Kiadó, 2004 Eszék

„A bizalom pecséte alatt“ I-II. Kötet, Exodus kiadó, 2004 Erdőkertes

Dobszai Gabriella: A reformáció hatása Szlavónia és a Drávaszög népeire (kézirat)

Bence Sándor: Kései családsirató (4.rész), Magyar Egyesületek Szövetsége, 2012 Pélmonostor

Dr. Penavin Olga: Szlavóniai hétköznapok, Fórum Könyvkiadó, 1973 Újvidék

Szlavóniai hétköznapok, Fórum kiadó, 1973 Újvidék