Vörösmart, az egykori híres város református gyülekezetének megpróbáltatása napjainkban
A Vörösmarti Református Egyházközség 2017-ben azt kérte az illetékes bíróságtól, hogy törölje a jelenlegi tulajdonjogi földhivatali bejegyzést, amely a „Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház, Vörösmarti Egyházközség” néven tünteti fel a gyülekezet nevét, és a 2017-ben bejegyzett változás előtti nevet és tulajdonost helyezze jogaiba vissza. Ugyanis időközben fény derült arra, hogy ezzel, az eredeti tulajdonos által sosem kért 2017-es változással, amit a Pélmonostori Telekkönyvi Osztály a határozatában máig tisztázatlan körülmények között engedélyezett, nem név, hanem tulajdonosváltás történt, ahogy a bíróság határozatában megállapította. Az eljárás máig folyamatban van az Eszéki Törvényszék előtt.
Mi történt valójában, és hogyan történt a kísérlet a Vörösmarti Református Egyházközség kifosztására?
A történet az 1993. január 30-án megalakult Horvátországi Református Keresztény Egyház idején kezdődött, amikor ez az egyháztest Horvátországban független egyházként határozta meg magát a Jugoszláviai Református Keresztény Egyháztól. Mivel akkoriban az Állami Statisztikai Hivatal volt az egyetlen olyan szerv, amely a vallási közösségeket és azok szervezeti formáit (pl. gyülekezetek stb.) nyilvántartotta, 1993. február 24-én a horvátországi református keresztény egyházat is nyilvántartásba vették.
Az 1998. november 7-i Laskói Zsinat után az addig az egyházat jegyző Langh Endrét eltávolították a megbízott püspöki tisztségből. Lángh törvénytelen módon megkísérelte megsemmisíteni a zsinat határozatait, de miután ezzel felsült, lekötelezettjei támogatásával Református Keresztény Egyház néven jogi személyt jegyzett be. Az ebben viselt hivatala segítségével egy új egyházi közösségben próbálta önálló vallási közösségként megkezdeni párhuzamos működését, és új egyháza a 2005-ben eszközölt névváltoztatását követően még ma is Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház néven működik.
A Horvátországi Református Keresztyén Egyház törvényesen folytatta működését ez alatt az időszak alatt is, és nevét első névváltoztatási kísérleteként „Magyar Református Egyház”-ra szerette volna változtatni, de 2003-ban, az újonnan alakult Vallási Közösségek Nyilvántartásába való bejegyzés korlátai miatt az állami hatóságok nyomására a nevét végül Horvátországi Magyar(ok) Református Keresztyén Egyházára kellett kiigazítani. Általánosan elfogadott köreiben ma a bevezetett „Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház” elnevezés.
Az újonnan, Lángh által bejegyzett felekezetnek csupán néhány tagja értette meg annak következményeit, hogy 1999-ben, az 1993-ban bejegyzett egyházban tisztségeiből felmentett volt püspök új vallási közösséget jegyzett be, amely bár azóta is azt állítja, hogy a volt jugoszláviai reformátusok horvátországi jogutódja szervezetileg, de nem ez a valós helyzet. A tévedés melletti kitartásukban az állami, Vallási Közösségekkel való Kapcsolatok Bizottsága is támogatta az új egyház képviselőit, és a jogutódlás általuk vitatott voltával kapcsolatos bizottsági „véleményét” az illetékes hatóságokkal való eljárásaiban széles körben terjesztette. Ezt a jogilag és tartalmilag üres „véleményt” és a „véleményt” tartalmazó leveleket aztán az állami hatóságok olyan dokumentumokként értékelték, amelyben mintha az illetékes állami szervek megállapították volna, hogy a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház a Jugoszláviai Református Egyház jogutódja.
A hibát felismerve a félrevezetett állami szervek a felelősségüket elhárítva hatalmi eszközeikkel még súlyosabbá tették a kialakult helyzetet. A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház mindeközben folyamatosan tiltakozott az állami hivatalok és a Kálvini Egyház megtévesztő eljárása ellen. Tájékoztatta a Horvát Köztársaság Kormányát és más illetékes szerveket a történésekről, közokiratokat juttatott el hozzájuk arról, hogy a Jugoszláviai Református Egyház egyedüli jogutódja. A Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház iránti bizalom azonban általunk nem ismert okok miatt részükről megkérdőjelezhetetlen maradt.
A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház végül pert kezdeményezett az illetékes bíróság előtt a jogutódlás megállapítása érdekében. Az eljárás több mint 6 évig tartott, és végül részletesen feltárta mindazt, amit a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház több mint 20 éve állított: a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház jogutódja a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház. A jogerős ítélet indoklásában megállapították, hogy a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház egy olyan vallási közösség, amely a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházból 1999-ben kiválva jött létre.
Hogyan kapcsolódik ez a Vörösmarti-, Hercegszöllősi-, Sepsei- és a többi Református Egyházközség életéhez és a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház mai működéséhez?
Úgy, hogy az említett jogerős ítélet előtt, és még jelenleg is folyó bírósági eljárások során is a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház, azaz az 1993. január 30-án függetlenné vált Horvátországi Református Keresztyén Egyház jogutódjaként mutatkozott és mutatkozik be. Emellett a mai napig is hivatkozik a Vallási Közösségekkel való Kapcsolatok Bizottságának immáron bizonyítottan valótlan tartalmú „véleményé”-re a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházhoz tartozó egyházközségek elleni névváltoztatási indítványaiban. A telekkönyvi osztályok pedig hitelt adnak az új hitközségeknek, de az ún. névváltoztatással olyan módon változtatták meg a nyilvántartást, hogy a meglévő református egyházközségek tulajdonjogát törölték, a látszólagos névváltoztatással pedig bejegyezték az új tulajdonost. Ez történt többek között a Vörösmarti Református Egyházközség esetében is.
________
A Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház (Kálvini Egyház), azaz egy új, 1999-ben alakult vallási közösség, 2014-ben az állami nyilvántartásokban kérelmezte a Hercegszöllősi-, Csúzai- és Vörösmarti Református Egyházközség-ek nevének megváltoztatását:
Mi vitatható ebben az eljárásban?
Az indítványozó személye és a felhasznált, hitelességet igazoló pecsét.
Bár az indítványt az egyház fejlécével nyújtották be, a Sepsei Egyházközség (a Református Keresztény Református Egyház szervezeti formája) pecsétjével pecsételték le. Tekintettel arra, hogy Sepse Egyházközsége jogi személyiséggel rendelkezik, nyilvánvaló, hogy az indítvány egyrészt egy jogi személy, a Kálvini Egyház nevét tartalmazza, másrészt pedig a bélyegző egy másik jogi személyt jelez. Emellett három olyan jogi személy (a Hercegszöllősi-, Csúzai- és Vörösmarti Református Egyházközségek) esetében kérik a névváltoztatást, amelyeknek nincs kapcsolódása sem a Kálvini Egyházzal, sem a Sepsei Egyházközséggel szervezeti formában.
A korábban bejegyzett tulajdonosok jogi személyiséggel rendelkeznek. Magában a kérelemben pedig az szerepel, hogy névváltoztatást kérnek a Hercegszöllősi-, Csúzai- és Vörösmarti Református Egyházközségekre nézve. Ezek a nevek azonban valójában azoknak a bejegyzett egyházközségeknek a nevei, amelyek a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház részeként, és a vallási jogállásról szóló törvény értelmében jogi személyként működnek, és amelyek saját tulajdonnal rendelkező és bejegyzett egyházi szervezetei a Horvátországi Magyar Református Keresztény Egyháznak. Mindezek következtében minden bizonyossággal kijelenthető, hogy ingatlanának 2014-ig a Vörösmarti Református Egyházközség, illetve a sajátjának az említett másik kettő gyülekezet volt a bejegyzett tulajdonosa. Ezek a gyülekezetek több másikhoz hasonlóképp a történelmi Horvátországi Magyar Református Keresztény Egyház történelmi gyülekezetei.
Tehát 2014-ben a Kálvini Egyház, mint új, 1999-ben létrejött vallási közösség, a egy névváltoztatási indítvány alapján ténylegesen eléri, hogy a meglévő, jogi személyiséggel rendelkező egyházközségek saját tulajdonjogát a maga egyházközségei tulajdonává változtassa.
Csak idő kérdése, hogy a további eljárások során az illetékes bíróság megérti azt a döntő tényt, hogy a Pélmonostori Telekkönyvi Osztály az újonnan alapított egyház névváltoztatási javaslatára ténylegesen tulajdonost változást hajtott végre, és a bíróság az eljárást felülvizsgálva majd egy évtized elteltével visszahelyezi jogaiba a tulajdonuktól megfosztott és működésükben ezáltal minden további napon is korlátozott gyülekezeteket.
