Istentiszteleti ima
Mennyei Édesatyánk, az Úr Jézus Krisztusban! Köszönjük neked, hogy olyan Atyánk, Megváltónk és vezetőnk vagy az életben, aki minden cselekedetünkről és gondolatunkról tud, és mindig afelé terelget bennünket, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni: a Golgota hegye felé, a Sínai-hegyen adott mózesi törvény és példamutatás, valamint a tanítványok, az apostolok és maga Krisztus bizonyságtétele felé.
Köszönjük, hogy ezzel megajándékozol bennünket. Adj nekünk nyitott elmét és jó gondolatokat, hogy lássuk és tudjuk: a tapasztalatainkat, amelyekben eddig is velünk voltál és szóltál hozzánk, miként tudjuk alkalmazni a mi életünkre.
Életünket egyen-egyenként megvalljuk neked otthoni imádságainkban; de ha nem vallanánk is meg, akkor is elég, ha csak elcsendesedünk, becsukjuk a szemünket és összefonjuk a kezünket. Te látod életünket, fájdalmainkat, problémáinkat, nehézségeinket és aggodalmainkat. Tudod azt is, mi az, ami örömet, gyógyulást és vigasztalást jelent számunkra. Kérjük, add meg nekünk ezeket a válaszokat minden nap.
Így kérünk téged most, ennek a gyülekezetnek a közösségében, itt, Kopácson. Kérésünk azonban nemcsak ránk, nemcsak magunkra vonatkozik, hanem ebben az egyházban minden testvérünkre: legyenek azok a felső-baranyai vagy a szlavóniai gyülekezetek, falvaink közösségei, megyénk határain innen és túl, országos és egész Kárpát-medencei vonatkozásban, sőt még azon is túl. Mert te nem ismersz ilyen határokat. Mi sokszor beszorítjuk magunkat ezek közé, és gondolatainkról, lehetőségeinkről is úgy gondolkodunk, mintha falak vennék körül őket. De nálad nincsenek ilyen falak.
Te nem szorítod be magad, és ezért lehetünk mi is most itt, mert nyitott ajtót mutattál nekünk, amelyen bemehetünk és hozzád közeledhetünk. Csendességünkben imádkozhatunk hozzád, olvashatjuk a Szentírás szavait, tanulhatunk és épülhetünk belőlük. Tudjuk, hogy te megáldasz bennünket mindezeken keresztül, most és örökkön-örökké.
Ámen.
(Kopács, 2026. november 1.)

