Virágvasárnap – reggel és este
Virágvasárnappal kezdődik a Nagyhét, ebben az évben naptár szerint egy különösen korai időben, március 24-én. Emlékezünk ezen a vasárnapon Jézus jeruzsálemi bevonulására, amikor örömmel, a Jézust fogadó tömeghez hasonlóan üdvözöljük a „szamaras embert” ahhoz a tanítványi és gyereksereghez hasonlóan, akik „Hozsánna, Hozsánna”- kiabálták, és körülugrándozva királyként ünnepelték a Megváltót.
Jókai Anna: Ima – virágvasárnap alkonyán
Istenem.
Az az alkony.
A földbe döngölt örökzöldek.
A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.
Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.
Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.
Istenem.
Ez a piszkos alkony
A hamis csillogású nappal után –
Mert semmi sem volt a híg fényben valódi:
sem a csődület, sem az ujjongás,
sem az integető pálmaágak
sem a fejhangon intonált hozsanna.
Egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk.
Nem itt dőlt el a sorsunk.
Istenem.
Alkony van.
Kivérzett eufória.
A tömeg berekedt.
Vedel, zabál:
vacsorál,
a tévé elé ül.
Új üvöltésre készül.
A „feszítsd meg” élvezetesebb.
A kereszthalál érdekesebb.
Istenem.
A nagypéntek a valóság.
Nem csap be engem.
A virágvasárnap illúzióját
Engedd elfelednem.
Virágvasárnap a böjti időszak része, annak utolsó, általában ötödik, vagy hatodik vasárnapja. Ez a vasárnap a szenvedéstörténet fontos és alapos része. Nem szemlélhető önálló, saját magában egész történetként a virágvasárnap. Örömünnepünk, a virágvasárnap a Passió szerves és elválaszthatatlan része. Előzménye és következménye van, miközben a mai napon történetünk középpontjában áll. Legyen érte áldott az Úr, teremtő Istenünk, aki Fiát küldte közénk, hogy bűneink terhe alól felszabadítson minket és a Szentlélek közösségére hívjon!
