Az alábbi írást azoknak ajánljuk, akik figyelemmel kísérik a magyarországi – Kárpát-medencei református közélet híreit. A Pécsett lezajlott, a Hercegszöllősi Kánonok 450 éves jubileumára szervezett ünnepséget követően a napokban röppent fel 10 püspök és 10 főgondnok aláírásával egy nyilatkozat, amely a Facebook-on, és magyarországi sajtóban is hangsúlyossá tette a hazai közélet előtt a reformátusság jelenét. Hogy valós-e a püspöki nyilatkozatban felvetett és nehezményezett bántás és sértés, azt mindenki eldöntheti saját tájékozódása szerint, akár az alábbi gondolatok segítségével.
Alcímünk: kérdések egy magyar református közéleti gumicsont körül…
„Ne bántsd a (református) magyart? – avagy Krisztusból bohócot
(hosszú írás, nem baj, ha TLDR) – Hünlich Robert lelkipásztor írása
Zrínyi elhíresült mondata óta oly sokan futottak már fel a toronyba, hogy félreverjék a harangokat és teli torokból kiáltsák: bántják a magyart! Manapság már szinte hétköznapi szokássá vált ez. Mint a kisbojtár esetében, folyvást halljuk a kiáltást, hogy már megint bántják a magyart.
Most legutóbb a Kárpát-medence 10 református püspöke és főgondnoka bújt a kisbojtár bőrébe, és tudatta a földkerekséggel, hogy nagyvilági szinten bántják és sértik a magyar reformátusokat. Kiadtak egy nyilatkozatot, amiben kilátásba helyezik, hogy esetleg kilépnek a Református Egyházak Világközösségéből (REV). Két ügyet említenek meg a nyilatkozatukban, ami miatt a kilépést fontolgatják. Az egyik egy képregényes kiadvány, amit a REV adott ki egy 2004-ben elfogadott hitvallás 20. évfordulójára, a másik pedig a 2025 októberében megtartott REV nagygyűlés munkaanyagában foglaltakkal kapcsolatos eltérő álláspontjuk. De hogy jön ide Zrínyi? Úgy, hogy a püspökök és főgondnokok a nyilatkozatukban azt a látszatot igyekeznek kelteni, mintha megint bántanák a magyart, jelen esetben a református magyart. „Elutasítjuk … a magyar reformátusokkal kapcsolatban megfogalmazott tiszteletlen és gúnyos hangnemet.” „Tájékoztatást kérünk arról, hogy … hogyan kerülhettek be ilyen, a magyar reformátusokat sértő mondatok.”
Csakhogy senki nem bántotta a magyart. Senki nem volt tiszteletlen, gúnyos és sértő a magyar reformátusokkal szemben. Az inkriminált képregény, amin a püspökök és főgondnokok felháborodtak, a 2004-ben megfogalmazott Accrai Hitvallás kialakulásának történet és tartalmát dolgozza fel. Az egyik helyen azt írja le, hogy az akkori (tehát a 2004-es!) nagygyűlésre a tagegyházakból milyen különböző küldöttek érkeztek, milyen háttérrel, hogyan jelenítették meg a küldő egyházuk arculatát. Itt említik többek között a magyar delegáltat is, aki „a tradíció köntösét magára öltve érkezett, félve attól, hogy [az egyház] elveszti a hagyományt, de még inkább attól, hogy elvész [az egyház társadalmi] jelentősége”. De ez nem egy egyedi bemutatás. Ugyanebben a részben például a német reformátusokról azt írják, hogy egy olyan küldöttet küldtek, aki azon tűnődött, hogy vajon Isten lélegzik-e még. Az angol küldöttről azt írják, hogy teljes önazonossági bizonytalanságban volt a brit birodalmi múlt terhe miatt. A hollandról pedig azt, hogy egy evangelikál (tehát nem liberális!) beállítottságú delegáltat küldtek, aki megpróbálta összeegyeztetni a Szentírást a felforgató / rendszert megkérdőjelező törekvésekkel. Mindenki kapott egy kis jellegzetességet, de egyik sem volt tiszteletlen, gúnyos, vagy sértő. Mit lát sértőnek a 10+10 egyházvezető? Azt, hogy a Kárpát-medencei református egyházakat a tradícióval, a hagyománnyal jellemzik? Vagy azt, hogy félünk a társadalmi súlyvesztéstől? (Ha esetleg a püspökök és főgondnokok nem félnek a társadalmi súlyvesztéstől, akkor ideje lenne elgondolkodni az elmúlt 30 év statisztikai és népmozgalmi adatain. Az adatok nem sértések, hanem tények.)
A képregényben még egy másik helyen is említik a magyar küldöttet, ott ahol a jelenlevők lelki tusakodásairól számolnak be. „Magyarország hagyománytisztelő küldötte megtorpant, könnyekkel küszködve ezt mondta: attól félünk, hogy elveszítjük a hagyományt. De talán összekevertük Isten rendelkezéseit a birodalom [az Accrai nyilatkozat egyik kulcsszava] iránymutatásával.”
Nem látom ebben a hit tisztaságát féltő megnyilatkozásban a sértést, bántást, tiszteletlenséget.
De püspökeink és főgondnokaink belelátták. Bántják a magyart! – kiáltanak fel. És ami a legszomorúbb és a leginkább félelemre okot adó mozzanata ennek a minapi nyilatkozatuknak, az az, hogy ezt az ősszel megjelent képregénnyel kapcsolatos „kikérjük magunknak” attitűdöt és a sértettségi arroganciájukat beleágyazzák a 2025 októberében megtartott REV nagygyűlés különböző határozati javaslatainak és munkaanyagainak vitájába. A nyilatkozatukkal olyan látszatot keltenek, mintha a bioetikai kérdésekben képviselt álláspontjuk miatt érné támadás a református magyarokat. „Nyomatékosan kérjük, hogy a közösségünk [ti. A REV] nevében készülő kiadványok és dokumentumok legyenek tisztelettel azokkal szemben is, akik eltérő álláspontot képviselnek.” Vagyis ne légy tiszteletlen a magyar reformátussal azért, mert más a véleménye!
De megnyugtatásul mondjuk el, hogy nem, senki nem bántja és sérti a magyar reformátusokat, a Kárpát-medencei református egyházakat.
És még hangsúlyosabban nem, nem igaz, hogy bármilyen bioetikai és erkölcsi kérdés körüli vélemény miatt bárki is sértené, gúnyolná vagy tiszteletlen lenne a magyar reformátusokkal. (Eddig legalábbis nem került elő ilyen dokumentum. Ha tud ilyenről a 10+10, akkor tudassa azt a közvéleménnyel.)
Mert azt érteném, ha azt mondja a 10 püspök és a 10 főgondok, hogy a REV-ben olyan teológiai és ideológiai irányzatok nyernek teret és vállnak egyre erősebbé, amivel a 10 egyházkerület nem tud egyetérteni, és ezt a 10 egyházkerület teológiai és egyéb bizottságai külön-külön megvitatják, és miután mind a 10 egyházkerületben született egy döntés arról, hogy eddig és ne tovább, akkor ezek után a 10 egyházkerület kilép a REV-ből. (Nem azért, mert a 10 püspök ezt így gondolja jónak, hanem azért, mert lezajlott az egyház különböző, erre rendelt testületeiben ez a folyamat.) Ezt érteném. De ezt miért nem lehet kulturáltan megcsinálni? Minek ehhez ez a cirkusz? Minek ehhez a „megint bántják a magyart!” bőszült kirohanás? És minek ehhez annak sejtetése és manipulatív összemosása, hogy bizony itt a gender-kérdések és az LMBTQIA+ kérdések miatt bántják a magyart, mert mi – 10 püspök – kőkeményen kiállunk a család és a teremtett világ rendje mellett? Miért van erre szükség? Miért kell áldozatot gyártani a magyar reformátusságból? Miért kell azt éreztetni a hívekkel, hogy őket sérelem éri a hitük miatt? Miért kell fondorlatosan felbőszíteni az embereket? (elég elolvasni a püspökök nyilatkozata alatti kommenteket a MORE facebook-oldalán)
És még egy szempont érdemel kiemelést. Még ha valaki vitába is szállna mondjuk az októberi nagygyűlés 5 magyar nyelvű küldöttjével, vagy a 10 püspök véleményével, az nem a magyar reformátussággal száll vitába. Ismét ott tartunk, mint amikor a kegyelmi ügy kapcsán a Balog püspököt ért vádakra azt mondta a vádolt püspök, hogy ezek az egyház egészét ért támadások. Nem! Sem akkor, sem most, sem a jövőben nem az egyház egészét éri támadás, ha egyáltalán éri bármi is. Melyik egyházi alkotmányunkban van benne, hogy egy püspök az egy személyben képviseli a magyar reformátusok véleményét? Hogy aki vitába száll egy püspökkel, az az egész magyar reformátussággal száll vitába? Hogy aki ne adj’ Isten „bánt” egy püspököt, az az egész magyar reformátusságot bántja? Ne csináljanak már Krisztusból bohócot, uraim! A püspökség nem erre való! Elképzelni sem tudom, hogy a 10 püspök és a 10 főgondok közül hányan olvasták el a szóban forgó képregényt. Az az érzésem, hogy nem mindenki. Mert holmi papírokkal – ugye – nem kell foglalkozni. Nyilatkozatokat ki lehet adni anélkül is. Így eshet meg az is, hogy a 10 református püspök között van olyan, akinek még református teológiai végzettsége sincs. Mert a papírokkal nem kell foglalkozni.”