„Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.” (Zsolt. 105:7)
Egy rövid vers a fenti sor a Zsoltárok könyvéből. A felirata szerint Dávid zsoltára. Mondhatnánk csak úgy kiragadva magából, hogy túl általános a mondanivalója. De nézzük csak mai kora reggeli egy percünkben, hogy valóban így van-e, és mit üzen nekünk, olvasóknak?
Ez a zsoltár minden sorában Isten hatalmas tetteit dicsőíti: Izrael szabadítását és az Ígéret Földjének gyümölcseit. Izrael ezeken keresztül került közel Istenhez, és Isten csodái a mi életünkben is arra terelnek minket, hogy mind közelebb és közelebb kerüljünk Hozzá.
Isten ennél is nagyobb csodát tett velünk: Jézusban jött Isten közel hozzánk először, Ő a mi csodánk, Aki váltságán keresztül az ígéret beteljesedése is lett, és valóság a mi számunkra. Ez arra ösztönöz, hogy közelebb kerüljünk mi is Őhozzá.
„…az egész földre kihat” – Izrael népe azokat az embereket jelenti, akiknek csoportján keresztül Isten a parancsolatait és áldásait kinyilvánította. Kezdetben voltak Ábrahám és leszármazottai. Isten kiválasztotta Ábrahámot, megígérte neki, hogy utódai Kánaán földjén élhetnek, és számuk megszámlálhatatlan sokaság lesz. Mózes első könyve 17. része (5.-7. v.) így tudósít: „És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged. És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled. És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.” Ábrahám fia Izsák, Izsák fia Jákób. Ők hárman a patriachák, Izrael népének eredői. Ezt áldja a zsoltáros énekében és sorolja a csodákat, amelyeket tett Isten, és hirdeti, hogy Isten megáldotta őket, mert hittek szavában és rendelkező akaratában.
Isten az Ő új szövetségét az egész világ számára kiterjeszti ezután a Krisztus érdeme szerint. Itt szól hozzánk az Ige. A zsoltáros hitvallástétele után felismerjük-e Isten szeretetét, amint a zsidók ismerték Isten mindenhatóságát életük és sorsuk felett? Történt-e életünkben olyan „hazahozatal” idegenből, nyomorúságból betegségből, mint a zsidók szabadulása a fogságból? Ha történt, akkor kihat-e az emiatt érzett hála Isten és testvéreink iránt az egész életünkre? Krisztus kereszthalála és feltámadása, igéi és csodái hatnak-e miránk az életünkben? Olvassuk hát Izrael szabadításának csodáit, hogy mit tett velük az Úr, és ismerjük fel a magunk szabadulásának és örömének csodáit, hogy mit tett velünk az Isten. Áldása legyen velünk ma, egész napunk, vasárnapunk, húsvétra való készülődésünk idején hitben erősödve, és szeretetben.
