Minden kegyelemnek és minden irgalomnak atyja, drága örökkévaló Úr Jézus Krisztusunk, aki ünnepet adtál a mi számunkra! Köszönjük, hogy minden nap egy lehetőség az ünneplésre, hisz hálatelt szívvel állhatunk meg ma is Te előtted, hogy megtartottad az életünket. Sokszor talán úgy gondolja az ember, hogy az életben minden könnyű, és minden menet előre halad, és közben pedig láthatjuk azokat az ármánykodásokat, amik már akkor is történtek, már virágvasárnap előtt is, amikor már elhatározták, hogy elveszítenek, Úr Jézus Krisztusunk. De Te pontosan ezért jöttél, mert mindaz a forgatókönyv, amely a Te életedet itt, ezen a földön meghatározta, már meg volt írva. És hisszük, hogy a mi életünk is valahogy így meg van írva, csak nem tudjuk, hogy hogyan történjen, hogyan menjen előre, és bizony mindig megjelennek azok a buktatók, amikor lehajtjuk a fejünket, amikor nem látjuk tisztán az utat. Urunk, Úr Jézus Krisztusunk, Te mondtad, Te magad mondtad önmagad, hogy Te vagy az út, az igazság és az élet. Add, hogy ezen az úton tudjunk járni. Add, hogy a Te lelkületed vezéreljen bennünket a nehézségeken keresztül is, még akkor is, amikor olyan ügyekkel kell foglalkozni, amelyek talán nem is mindig kedvesek a mi számunkra, főleg nem bírósági ügyek, de mégis az életnek velejárói, amikor azt érezzük, hogy el akarnak gáncsolni, amikor szinte sárba akarnak tiporni, és az ember fel szeretne onnan állni, és le szeretné magát mosni. Te moss meg, Te tisztíts meg izsóppal, ahogy a Zsoltáros is mondja, Úr Jézus Krisztusunk, Te emeld fel a lehajtott fejeket, kérünk, hogy így áldd és szenteld meg a mi együttlétünket, az együtt gondolkodásunkat, az együtt beszélgetésünket. Téged kérünk alázatos szívvel, hogy hallgass meg bennünket. Ámen.
(Kettős Attila szentlászlói református lelkipásztor imádsága a 2024. március 23-i Református Fórum megnyitóján.)
