Kérdezi az egyszeri ember, hogy miért kell Jézust minden nap keresnünk, ha egyszer már megjelent az embereknek, tanítványainak? A válasz erre az, hogy azért, mert Jézus a világ világossága, és a világosságot azért keressük, hogy benne járjunk.
„Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék ő általa. János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jősz én hozzám? Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki. És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.” (Mt. 3:13-17.)
Amikor Jézus harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz, ahol Keresztelő Szent János megkeresztelte, és ettől kezdve tanítani kezdett. Ez a tanítás mind a mai napig folyamatos, generációk vesznek részt benne Isten kegyelméből a föld széles határáig, és sosem lesz vége. Bennünket is ebben az új esztendőben tanítványaiként hív az Úr, menjünk hát vele embertársaink közé, a betegek közé gyógyítani, a rászorulók közé segíteni, az éhezőket és szomjúhozókat megelégíteni a magunk erejéhez képest az Úrra támaszkodva magunk is, járva az Ő világosságában.
(ej)
