Kopácsi emlékistentisztelet

2025 december 14-én egy órakor híveink a Kopácsi Református Templomban gyülekeztek, hogy részt vegyenek vasárnapi istentiszteletünkön. Ft. Kopácsi Kettős János néhai püspök ezen a helyen szolgált és vezette gyülekezetét és egyházunkat az 1980-as évek vége óta. Szolgálati idejébe beleszólt a Délszláv háború, mialatt nem helyhez, hanem menekültségben élő híveihez volt kötve, szorosabbnál szorosabb kötelékekkel. A Püspökre emlékeztek a megjelentek, nevezetesen egyházunk jelenlegi vezetőségének tagjai, lelkészeink, jelenlegi püspökünk és gondnokok, presbiterek, és mindazok, akik tisztelték és szerették néhai Kopácsi Kettős Jánost, mint embert és Isten hűséges szolgáját.

Az igehirdetés szolgálatát nagytiszteletű Nagy Lenke teológus végezte a 90. zsoltár 16. verse alapján:

„Láttassék meg a Te műved a Te szolgáidon, és a Te dicsőséged azoknak fiain.”

A köszöntések sorozatát ft. Varga György püspök, a HMRKE jelenlegi vezető lelkipásztora és egyben Csúza, Vörösmart, és Hercegszöllős lelkipásztora kezdte. Megemlékezésében igeverseket ajánlott figyelmünkbe, mely gyűjteményt a Kettős püspök emlékezetének szentelte. Őt követte nt. Kettős Attila lelkipásztor, mint kopácsi házigazda lelkész köszöntése a megjelentek felé, majd Jasmin Milic, a Horvátországi Protestáns Keresztyén Egyház püspöke szólt és méltatta volt püspöktársa érdemeit, felhívva a figyelmet a szolgálatban való mindenkori lehetőségre, hogy Istent szolgáljuk és Krisztust hirdessük. Erdős János zsinati titkár a nemrég kiosztott Nobel díjról szólt és annak magyar kitüntetettjeiről úgy, ahogy „mindezeket Kettős János barátunk is szeretné hallgatni”. Kortárs versek és írói megnyilvánulások példáin keresztül mutatta be a zsinati titkár egészen különleges helyzetünket a világban, amely a búcsúzások, távozások és emberi veszteségek útján is az idézett alkotók szövegeiben egy irányba mutat, még ha egészen különbözők is a sorsaink és motivációink egyénenként. Rámutatott, hogy Kertész Imre és Krasznahorkai László írók, valamint egy Erdős Virág nevű, szintén kortárs költő írásaiban közös az a felismerés, hogy a rossz, a gonosz jelenléte ma már kiszámítható „normalitásként” megvalósuló jelenség, ellentétben a „jó”, a szentség nem racionális, és nem logikus létezésével, amely értékesebb számunkra. Kettős püspök egyik erőssége is a „Jó”-ban való foglalatosság volt, mint erre tanúi az istentiszteleten megjelentek közössége is.

A gyülekezeti teremből a megjelentek az áldás vételét követően átvonultak a templomba, ahol kegyeletüket rótták le ft. Kopácsi Kettős János püspök emléktáblájánál, majd szeretetvendégségre került sor Advent harmadik vasárnapjának délutánján, testvéri és keresztyéni közösségben. Isten áldásáért hálát adunk, és imádkozunk elhunytainkért, szeretteinkért, szeretetben szolgálva az Úrnak gyermekeink jövőjéért, a betegekért, és mind azokért, akik nem tudtak velünk lenni ezen a vasárnap délutánon.

„Mennyei Atyánk a Jézus Krisztus által! Hálatelt szívvel állunk meg újra szent hajlékodban Advent harmadik vasárnapján. Készítjük az útját, ahogy parancsoltad a születésnek, az emlékezésnek, a visszajövetelnek, de mindenekelőtt várakozunk, hogy majdan, ha eljutunk a betlehemi jászolig újra, ebben az esztendőben is szülessen meg a Krisztus a mi lelkünkben. Így áldd meg e mostani, Téged dícsérő istentiszteletünket, így áldd meg a mi emlékezetünket a gyülekezet pásztorára, az egyház pásztorára, és a Jézus Krisztus érdeméért kérünk, hallgasd meg imádságunkat. Ámen.”