Archive For 2020.12.26.

Karácsony első napján, 2020.

Mindazoknak a Kedves Olvasóknak, akik részben, illetve rendszeresen kísérik a Horvátországi Magyar Reformátusok Honlapját, egyházunk nevében kívánunk, ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és korona mentes BÉKÉS, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT, hiszen nem királyok és császárok akarunk lenni, hanem Krisztust követő, Istenben hívő, alázatos szolgatársai a szentek közösségének.

A bezártságra kényszerített társadalomban fogadják szeretettel továbbra is elődeink hitépítő igehirdetéseit, melyeket az  előttünk álló ünnepekben megosztunk olvasóinkkal.

Tisztelettel a HMRKE honlapjának szerkesztősége

1958. december 25-dikén. Karácsony I.– Írta: Szabó Imre (Starec)

Előfohász: „A mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette az eget és földet.” Ámen.

Bibliaolvasás- Lectio:  Titus 2:11–15. versei

Igehirdetés: Titus 3. rész:  3 – 7. versek

Keresztyén Testvérem!

Bizonyára tudjátok, hogy mai időszámításunk az első karácsonyal kezdődik. Krisztus születése előtt is volt némi időszámítás, de nem egységes és pontos. Az egyik nép így, a másik amúgy írta az éveket, szóval zavarosan és rendszertelenül. Krisztus születése után azonban újrakezdték az évek írását, mégpedig most már nagy komolysággal és gondossággal. Azóta úgy tartunk számon minden esztendőt, hogy „Krisztus születése után”. Ezt az idei évet is.

Az időnek a Krisztus születésétől való számítása arra utal, hogy nagyon nagy dolog történt azon az első karácsonyon, amikor a betlehemi mezőn felhangzott az angyalok szózata: „Ne féljetek, mert nagy örömöt hirdetek néktek…”. Valami mélységes és döntő változás következett be az emberiség történetében. Egészen új korszak köszöntött a világra.

A tudósok különféle megfogalmazásban igyekeznek megmagyarázni ezt a döntő karácsonyi változást. Mi azonban a tudósok magyarázata helyett fogadjuk el az ige hithez szóló magyarázatát. Mai szentleckénk pedig egyszerűen azt mondja, hogy az első karácsonyon az a nagy dolog történt, hogy „megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek”. Vizsgáljuk meg ezt a nagy karácsonyi dolgot a múlt a jelen, és a jövendő szemszögéből, ahogyan alapigénk is elénk adja.

1. Nézzük először a múltat. Milyen volt a Krisztus előtti korszak? Rosszúl magyaráznánk igénket, ha úgy fognánk fel, hogy Krisztus születése előtt Isten egyáltalán nem volt jó az emberhez. Jó volt Ő akkor is.

a) – Jóságát ott láthatjuk a pogány népek életében. A pogányok az élő és igaz Isten helyett bálványokat imádtak és sötét bűnökben éltek. De Isten, ahogyan az Ap. Csel. 17:30-ban olvassuk, elnézte tudatlanságukat. A pogány népekkel szemben tehát Isten jóvolta és szeretete az elnézésben nyilvánult meg. Aki már csinálta, az tudja, hogy nem kis szeretet kell az elnézéshez és eltűréshez.

b) – De még inkább szemlélhetjük Isten jóságát Izráel népének az életében. Ezt a népet Isten minden nép közül kiválasztotta, hogy az Ő népe legyen. Szövetséget kötött vele. Kiszabadította a rabszolgaságból. Új hazát, Kánaánt adott neki. És mindenek fölött: kijelentette számára a Törvényt, az élet útját. Ez már igazán nagy szeretet volt!

c) – Mégis azt látjuk az Ótestamentumban, hogy sem a pogánynak, sem Izráel népének nem használt Istennek ez a jósága és szeretete. Hiába volt elnéző a pogányokkal szemben, azok nem tértek meg. Hiába mutatta meg Izráelnek a Törvény által az igazságot és az életet, csak a bűn útján jártak. Miért, mi volt a baj? Pál apostol így adta meg a választ erre a kérdésre: Nem az volt a baj, mintha Isten jósága kevés lett volna, hanem az, hogy az emberi bűn és elesettség volt túlságosan nagy. Mindezt összefoglalva, azt kell tehát mondanunk, hogy a Krisztus előtti korszak egy reménytelen korszak volt, mert az ember olyan tehetetlennek bizonyult, hogy még Isten segítségével sem tudott szabadulni bűneiből és igazi életet élni.

d) – Ennek a reménytelen múltnak Isten a karácsonnyal, Jézus Krisztus elküldésével véget vetett. Megtehette volna, hogy másként vessen véget neki ítéletével. Ha az ember annyira reménytelen eset, hogy az igazságnak és a jónak az ismeretében is csak tévelyegni tud, hát akkor vesszen. Legyen vége a nyomorult világnak. De tetszett Istennek, hogy ne ítéletével tegyen pontot a reménytelen múlt végére, hanem azzal, hogy újra megjelentse az Ő jóságát és emberekhez való szeretetét, mégpedig minden eddiginél nagyobb mértékben. A karácsony nem azt jelenti, hogy akkor kezdett el Isten szeretni, hanem azt, hogy akkor lett teljessé az Ő szeretete, amikor Jézust elküldte a világra.

2. Lássuk most már, hogyan lett teljessé, azaz végtelenné Isten jósága és szeretete irántunk a Krisztusban. Ezzel mindjárt a jelenhez is érkeztünk.

a) – Isten mindenekelőtt azért küldte el Jézust, hogy nekünk, bűnhődésre méltó bűnösöknek bocsánatot szerezzen. „Íme az Istennek Báránya, aki elveszi a világ bűneit„ – modta Keresztelő János, amikor meglátta Jézust. És Jézus el is vette a világ bűneit. Tudjuk hogyan. A keresztfán helyettünk és értünk megáldozta magát. Az Ő kereszthalála óta, mivel Ő, az igaz megfizetett helyettünk a nemigazak helyett, lehet és van is mindnyájunk számára bűnöknek bocsánata. Magyarul ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy mi már nemcsak abból élhetünk, amit saját erőnkből elérhetünk és megérdemelhetünk. A régi törvény így szól: cselekedd és élsz! De éppen ez volt a baj, hogy nem tudták cselekedni. Krisztus törvénye viszont így szól: higyj és élsz. Micsoda csodálatos lehetőség ez! Élhetünk kegyelemből! Krisztus bűntörlő véréért nem kell azonnal kétségbe esnünk, ha megbotlunk. Van bocsánat. Mindig újra van mindenre kegyelem. Figyeljétek meg, milyen boldogan zeng az igében ez a hitvallás. Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az Ő irgalmasságából…

b) – De Jézus Krisztusban Isten még egy másik nagy lehetőséget is adott számunkra. Nemcsak élhetünk az Ő irgalmasságából, hanem meg is változhatunk. Megváltozni, más emberré lenni! Micsoda lehetetlenség, a legnagyobb lehetetlenségnek tűnik az ma is a világ szemében. Olyan az ember, amilyen, nem segít rajta semmi – mondják ma is sokan. Ami azonban lehetetlen az embernek, lehetséges az Istennek. Jézus Krisztus azonban nemcsak bűneink bocsánatáért halt meg a kereszten, hanem azért is, hogy Isten újjáteremtő Szentlelkét megnyerhessük. A Szentlélek által meg lehet változni, újjá lehet születni. Figyeljétek meg, erről is milyen boldogan zeng a hitvallás az Igében: De mikor régente mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk… de mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és szeretete megjelent, …megtartott minket az újjászületésnek fürdője és a Szentlélek által. És hányan tettek már ilyen boldog hitvallást Krisztus születése óta! Hányan kiáltottak fel boldogan: Lehetséges, igen, lehetséges más életet élni, szeretni, szolgálni, békességgel járni, boldognak lenni.

3. A Krisztusban megjelent isteni szeretet azonban nemcsak a jelenben nyújt számunkra csodálatos lehetőséget. Igénk így fejeződik be: „hogy az Ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk a örökélet reménysége szerint.” Olyan drága örökséget is nyerhetünk tehát Krisztus által, amelyik diadalmas jövőt biztosít számunkra. Röviden pillantsunk bele ebbe a diadalmas jövőbe:

a) – Az örökélet reménysége mindenekelőtt azt jelenti, hogy aki Krisztusban hisz, annak nem árt a halál. A síron túl is élete van annak. /Mennyei élet/.

b) –  Másodszor azt jelenti az örökélet reménysége, hogy akik Krisztusban hisznek, azok feltámadnak az utolsó napon.

c) – Harmadszor azt jelenti ez az örökség, hogy a Krisztusban hívők a feltámadás után öröklik Isten eljövendő országát, amelyet Isten minden birodalom és nép után helyreállít ezen a világon. Azt kell mondanunk, hogy olyan nagy ez az örökség, hogy éppen ezért nem tudnak benne hinni sokan. Túl meseszerűnek, fantasztikusnak találják. De a mi Urunk ezt mondotta: „az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak”.

Befejezésűl alkalmazzuk most már mindezt magunkra, akik karácsonyt ünnepelünk. Láttuk, hogy Istennek az a jóvolta és emberekhez való szeretete, ami Krisztusban megjelent, véget vet egy reménytelen múltnak, csodálatos lehetőséget nyújt a jelenben: egy egészen új életet élhetünk Isten irgalmassága és Szentleke által, és diadalmas jövőt ígér számunkra. Az ige azt mondja, hogy mindez megjelent s tudjuk, hogy valóban meg is jelent, mert azt még senki sem tagadta, hogy Krisztus nem született meg. De megjelent-e számunkra úgy, hogy hitünkkel elfogadtuk és immár a miénk? Ez az örök karácsonyi kérdés. És bízonyára nem másért ünnepelünk még ma is karácsonyt, szól még ma is a karácsonyi örömhír, mint azért, hogy ha van közöttünk egy lélek is, aki még nem fogadta el Istennek ezt a teljessé, végtelenné lett szeretetét, akkor most elfogadja egyszerű gyermeki hittel. Szentleckénkben ezt hallottuk: Megjelent… minden embernek. Tehát nekünk, neked és neki egyformán. Ha elfogadod, akkor vége lehet a te reménytelen múltadnak is, akkor te is élhetsz kegyelemből és reménykedhetsz egy diadalmas jövőben. Idős férfivel beszélgettem nemrégen. Megkérdeztem tőle, hány éves? Meglepetésemre azt felelte, hogy 10. Hogyan lehet tíz éves, ne tréfáljon velem, mondtam neki. De ő  legkomolyabban mondotta ezt, – volt a válasz. „Kérem az igaz, hogy a szokásos számítás szerint már hatvanöt éves vagyok. De igazában véve én csak 10 év óta élek, mert tíz évvel ezelőtt ismertem és fogadtam el Istennek a Krisztusban megjelent kegyelmét. Az én életem azóta igazán élet. Ami eddig volt az nem méltó az élet névre.”

Igehirdetésünk azzal kezdődött, hogy Krisztus születésével új időszámítás kezdődött a történelemben. Most azzal fejezem be, hogy egyéni életünkben is új időszámítás kezdődik, amikor bennünk is, szívünkben megszületik Krisztus. Amikor nemcsak a világon van karácsony, hanem az én életemben is. Mert akkor… Hogy is tanított ma bennünket az Ige?

Vége a reménytelen múltamnak. Élhetek kegyelemből minden nap. És egy diadalmas jövőben bízhatom…

Ámen.

Go Top