„Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem! Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!” (Zsolt. 38:22-23)
Milyen egyszerű szavakkal szóló mély értelmű fohász a mai igei vezérfonalunk Dávid zsoltárából. Aki menekül, aki szabadulni szeretne valamilyen fájdalmából, valamilyen betegégétől, ezekkel a szavakkal fordulhat a Teremtő és Megváltó Úrhoz. Isten a Szentlelke által hordozza a dávidi 38. Zsoltárban megfogalmazott reménységet, amely nyomorúságának, bűneinek megvallását követően ad számára, és olvasása és kimondása által számunkra is megoldást bajainkban.
Akár vezetője az egyháznak, akár magános tagja valaki, szembesül megpróbáltatásokkal hivatalos és magán életében egyaránt. A zsoltáros reménységével és őszinteségével foglaljuk kívánságunkat imába a mai napon, hogy Isten hozzánk fordulását, amint kegyelmezett Dávidnak is, felemelte őt, legyen az Istenhez forduló szó a mi életünkben a változás kezdete. A mai reggelnek, napnak és új hetünknek bevezetése.
Ma Zsinati Tanács ülésen találkozunk egyházunk gondnokaival, presbitereivel és lelkészeivel. Adjon az Isten erőt ezen részt venni és az Isten által ránk bízott feladatokban alkotó közösség tagjává lenni. Istené a dicsőség!