A HAMIS TANÚK
A vörösmarti, csúzai, hercegszöllősi református gyülekezetek vagyonjogi peres ügyeiben 2014–2026 között a Kálvini Egyház részéről beidézett tisztségviselők tanúként a bíróság előtt több hamis, félrevezető állítást tettek. A három perben tanúként megjelent: Tursics Darkó (Sepse), Kell József (Kórógy), Ápási József (Kő) és Szenn Péter. Több alkalommal a bírósági végzésekben a bíró, bírónő írja le így: „a tanúk nyilatkozata nem egyezik, eltér az írásban beadott jogi dokumentumoktól”. Éppen ezért el lett utasítva, és nem lett figyelembe véve a tanúk állítása.
Hamis adatok beadásával, hazugságokkal egy időre sikerülhet becsapni hivatalnokokat, híveket, de a bírósági eljárások a tényeket gondosan, alaposan, pontosan megvizsgálták, és a félrevezetések kiderültek.
A NÉVVÁLTOZTATÁS
Csáti Szabó Lajos (Laskó) püspök meghatalmazást adott Tursics Darkó számára, hogy eljárhat a vallási közösségük, a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház érdekében, és (ma már tudjuk, hogy hamis) módon szerezze meg a gyülekezet tulajdonában lévő ingatlanokat. A püspök tanúként nem jelent meg az eljárások folyamán, és talán így próbálta elkerülni a közvetlen részvételt a jogellenes cselekményben. A többi tanú, ha a püspök neve szóba került, eléggé lekicsinylően szólt személyéről.
Tursics Darkó a Kálvini Egyház lelkésze, és soha nem volt a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház és az említett gyülekezet lelkipásztora, sőt az elmúlt 29 évben a templomok küszöbét sem lépte át. A névjavítási kérelem beadásakor hamis pecsétet használt. A kérelmező a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház Püspöki Hivatala volt, és ő a Sepsei Egyházközség pecsétjét használta.
Mindketten jól tudták, hogy az egyházközségek soha nem tartoztak hozzá, és nem is voltak a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház gyülekezetei.
Ezt az azonosító számok és a Vallási Közösségek Nyilvántartása is bizonyítja. A Hercegszöllősi Református Egyházközség önálló jogi személy, nyilvántartási száma: 3426556 (Állami Statisztikai Hivatal), nyilvántartási száma: 20.11 (Vallási Közösségek Nyilvántartása), OIB-száma: 85816583255. A Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház nyilvántartási száma pedig: 1427814 (Állami Statisztikai Hivatal), nyilvántartási száma: 6. (Vallási Közösségek Nyilvántartása), OIB-száma: 68677215945.
A beadott kérelem is hiányosságokra utal. Magában a javaslatban a kérelem benyújtója is más jogi személy volt, mint akiket az ingatlan-nyilvántartásban a szóban forgó ingatlan tulajdonosaként jegyeztek be. Az Eszéki Városi Bíróság Földhivatali Osztálya, Pélmonostori Hivatala Uszodi Julijanna hivatali vezető aláírásával azonban elfogadta a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház javaslatát, és megváltoztatta a református egyházközségek nevét. A névváltoztatási javaslatot egy jogi személy, nevezetesen a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház nevű vallási közösség nyújtotta be, amely csak 1999-ben alakult. A javaslat elfogadásával és a névváltoztatás engedélyezésével a bíróság valójában engedélyezte a tulajdonosváltást, és ezzel helyrehozhatatlan kárt okozott a korábban bejegyzett tulajdonosoknak.
A gyülekezeteknek földjük is volt, a földek ki voltak adva bérbe. Földbérletként a gyülekezet pénzt kapott. A földek, ingatlanok eltulajdonítása valójában ezért is történt meg, anyagi haszonért. A három gyülekezetet 11 év alatt kb. 105000 euró kár érte. Ezalatt a pénzösszegeket pedig már a Kálvini Egyház vette fel.
Az elmúlt évtized bírósági ügyei nagy anyagi és erkölcsi károkat okoztak:
- A templomok több helyütt veszélyes állapotba kerültek.
- A csúzai templom teteje több éven keresztül beázott.
- A vörösmarti templom teteje viharkár miatt összedőlt.
- A parókiákon a rendezetlen tulajdonviszonyok miatt nehéz volt javításokat végezni, de néhány helyen így is megtörténtek a felújítások.
- A kialakult szélhámosságok, hazugságok miatt a gyülekezeti tagok egymástól való elidegenedése, eltávolodása súlyos következményekkel járt.
Szégyen, hogy a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház vezetői hamis tanúként magánszemélyeket, hivatalnokokat és a református híveket is megtévesztettek az ingatlanok tulajdonlásával kapcsolatban, és hamisság útján az egyházközségek tulajdonát átíratták egy teljesen új tulajdonos nevére, a valós tulajdonosok háta mögött. Éveken keresztül, és még ma is folyik részükről a hazudozás, amely megtéveszti mind a vezetőket, mind a népet.
Az évekig elhúzódó vagyonjogi peres eljárások után az illetékes bíróságok jogerős ítéleteket hoztak, amelyek elfogadták a Református Egyházközségek kérelmeit, és elrendelték a korábbi földhivatali állapot visszaállítását, azaz a jogellenesen tett bejegyzések törlését, és így továbbra is a tulajdonjog a gyülekezeteket illeti.
A FELEDÉKENY TANÚK
A bírósági tárgyalásokon a tanúk hirtelen „nem emlékeznek” sok mindenre, és megfeledkeztek személyekről, fontos adatokról. A tanúk érdekekből hirtelen feledékennyé váltak. A peres tárgyalásokon a tanúk megnevezése, felvonultatása egyedül az időhúzás miatt volt fontos. Az évekig elhúzódó perek egyik oka volt a tanúk meghallgatása is.
Kel József, Szenn Péter és Tursics Darkó tanúk több alkalommal is rosszul emlékeztek az Egyház megalakulásának, bejegyzésének dátumára.
Tursics Darkó 2025 áprilisában azt vallotta, hogy „Kettős János 1999-ben megalapította a Horvátországi Magyar Református Egyházat”, és hogy „a Kálvini Egyház az 1993-ban alapított Horvátországi Református Keresztény Egyház jogutódja”. Kel József pedig 2025. április 29-én az eszéki bíróságon azt állította, hogy „Kettős János kizárása után 1999-ben új egyházat alapított, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházat”. A tanúvallomások eltérnek a tényektől és a jogerős bírósági ítéletektől is.
Árpási József tanúnak a bíró föltette a kérdést: „Ismeri-e Varga Györgyöt?” A tanú nyilatkozata szerint nem ismeri, csupán a bíróságon találkozott vele. Megfeledkezett arról, hogy a lánya és a fia hittanórákra járt, elfeledkezett arról, hogy több alkalommal jött elkérni a templomkulcsokat, elfeledkezett arról, hogy vacsorameghívásnak is eleget tett.
A tanúk ugyanarról az eseményről másképp emlékeznek, vagy egymásnak ellentmondó tényeket állítanak. Csáti Szabó Lajos (a Kálvini Egyház volt püspöke) egy 2011. november 21-i keltezésű hivatalos levelében így fogalmaz: „Amíg létezik az Egyházközség, a tulajdonában van az ingatlan, és nem az Országos Egyházé, ezt tudni lehet.” A Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház főgondnoka, Kell József viszont tanúként nyilatkozta a bíróságon: „az Országos Egyház a tulajdonosa az egyházi ingatlanoknak, az Egyházközségnek csupán jogában áll rendelkeznie az ingatlanok felett.”
„A tornác és az oltár között sírjanak a papok.” (Jóel 2:17)
Isten a kilencedik parancsolatban megtiltja, hogy szavainkkal felebarátunknak kárt okozzunk. Ez lehet a hazugságnak és csalásnak mindenféle formája, valaki szavainak elferdítése, megrágalmazása vagy könnyelmű elítélése.
Kálvin János reformátor a Tízparancsolat (kilencedik parancsolat: „Ne tégy hamis tanúbizonyságot felebarátod ellen!”) magyarázatában és teológiai műveiben élesen elítélte a hazugságot és a hamis tanúzást.
Kálvin János számára a hazugság és a hamis tanúzás nem csupán verbális hiba, hanem a Sátán (a hazugság atyja) műve, amely rombolja az emberi közösséget és sérti az igaz Isten dicsőségét. A keresztény életmód alapja a tiszta szívű igazmondás és a másik ember becsületének ugyanolyan elszánt védelme, mint amilyenre a magunk esetében vágyunk.
Az egyházfegyelem gyakorlása a kálvini reformáció elterjedésével kezdődött, és talán egyik legsajátosabb újításának számított. Kezdetben zsinati határozatok (kánonok) segítségével lelkipásztorok, egyházi vezetők gyakorolták az egyházfegyelmet, később pedig a gyülekezetek vezető testülete, a presbitérium látta el ezt a feladatot. A lopásra pár példa a délvidéki gyülekezetek életéből:
- A szentlászlói lányok, Piszár Judit és Szánki Julis ellopták Baranyai István lúdját, és már sütni is kezdték, amikor tetten érték őket. A lányokat lopás miatt megkorbácsolták, és a lúd árát duplán megfizették.
- Kórógyon Mártin István felesége, Bali Éva lúdlopás gyanújába keveredett, s ezért a tojó lúdért egy héten belül négy Ft-ot kellett fizetnie Keresztesnének. A jegyzőkönyvből kiderül, hogy férje ellopta a prédikátor lúdját, és a lopásért „2 Ft-ot” kellett fizetniük. Az ügyben büntetésként még 12 korbácsütés is járt.
Régebben a református templomok mellett számos helyen voltak fölállítva úgynevezett szégyenkövek, amelyek az egyházfegyelmezésnek voltak eszközei. Aki valami rosszat tett, vagy káromkodott, vagy lopott, hazudott, azt végül is odaállították a szégyenkőre, tudomásom szerint még egy táblát is akasztottak a nyakába, feltüntetve rajta, hogy lopott, vagy káromkodott, vagy hazudott. Ezek a helyiek el voltak tiltva az úrvacsorajegyek vételétől, mindenki mondhatott rájuk minden csúnyát, és emlékezet szerint le is lehetett köpni azt, akit ilyen szégyenkőre állítottak. Még ma is látható néhány helyen ez a tárgyi emlék. A szégyenkő eredetileg a templomban a bejárat mellett volt, erre a kőre ültették, vagy állították közmegvetésre azokat, akiket valamely vétekben bűnösnek ítéltek; például vasárnap munkát végeztek, loptak, házasságtörést követtek el, paráználkodtak, hazudtak és káromkodtak, vagy valaki felebarátját sértette, szidalmazta. Ez a büntetésforma 1702-ig állt fönn a református egyház bizonyos gyülekezeteiben.”
A baranyaiak ismerik Terehegyet és a Harkány melletti kis település kis református templomát. Annak a bejárata mellett, a felfelé vezető lépcső alján látható az a szégyenkő. Ilyen szégyenkő található Nagydorogon is (Tolna megye), a régi parókia előkertjében állt, annak bontásakor került át a templom kerítése elé. Ez a különleges darab az erkölcsi rend megtartását segítette az 1800-as évektől, miszerint ha valaki lopott vagy paráználkodott, akkor a kőhöz kötötték büntetésül.
Délvidéken a falu középpontjában állt a szégyenkő. A házasságtörőket, a bűnösöket állították a szégyenkőre több órára. A templomba menők, elhaladva előttük, leköpdösték a megszégyenítésre ítélteket. A Szlavóniai (kórógyi) szótár szerkesztője, Penavin Olga is megemlíti: „Az öregek – a 80-90 évesek – még emlékeznek a közmegvetés tárgyává tételének arra a módjára, hogy vasárnap kiállították a templom elé vagy a cinterembe a bűnöst egy kőre, s templomba menet mindenki láthatta, leköpdöste.”
A református egyházban a hamis tanúzás egyszerre minősül súlyos erkölcsi-hitéleti bűnnek, a hitvallások (például a Heidelbergi Káté 112. kérdése) a kilencedik parancsolat alapján tiltják a hamis tanúbizonyságot. A hamis tanúzásnak közösségromboló hatása van, sérti Isten törvényét és a gyülekezet egységét is.
Jézus arra tanít, hogy a szavaink legyenek tiszta, egyenes és hiteles közlések. Ha valamire igent mondunk, az legyen igen; ha nemet, az legyen nem (Máté 5:37: „Legyen a ti beszédetek: igen, igen; nem, nem.”).

