Túl vagyunk egy véres napon. Nagypénteken ismét az irgalom hatalmaskodott, minden emberi gyarlóság ellenére.
A nagypénteki események elvégeztettek. Ma szombat van, mintha nem történne semmi, de mi is a helyzet valójában? Emésztgessük, mi is történt tegnap és az azt megelőző órákban. Jézust, azt követően, hogy a katonák és templomőrök elfogták és megkötözték a Kidron völgyben, vallatói hat ízben hallgatták, kérdezték és vádolták meg a pénteki nap deléig. Szombatig mindent szépen le akartak rendezni, hogy a zsidó ünnep annak rendje és módja szerint szépen folyhassék.
Jézust először Annás elé vitték, majd Kajafáshoz, majd a Nagy Tanács elé, hogy az előző kettőtől eredő ítéletet hitelesítsék. Majd Pilátushoz került először, aztán Heródeshez, aki éppen Jeruzsálemben tartózkodott, majd vissza Pilátus elé. Csűrögették, csavargatták a király és messiás jelzőket Jézus valójának meghatározásakor.
Ekkor már reggel kilenc óra volt, mire templomi és világi hatalmasságok a politikai és hatalmi érdekeiket mindennek elébe helyezve, elítéltek egy ártatlant. Keresztre feszítették.
Ezt követően sötétség borult a földre.
Mindennek jelentését és üzenetét a következő napokban történt eseményekben ismerhetjük fel. Bár azt Isten, az Igében való kijelentés által a kezdetektől láthatóvá és megérthetővé tette sokak számára.
Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánunk olvasóinknak, gyülekezeteink tagjainak és minden egyes embernek a lakott föld kerekségén!
A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház „Református Nap” programjainak szentlászlói eseményén a Kultúrotthonban április elsején készült fényképek beszédesek.
Most ezekből teszünk közzé néhányat, hogy kedvet teremtsünk a következő alkalomra, mely egyházunk tagsága körébe egy kis vidámságot és jókedvet csen.
A beszámolókat az előadásokról szintén igyekszünk feltölteni honlapjainkra, de addig is álljanak itt hírnökként és hívogatóként a képek:
Minden gyülekezetbe eljutott a Református Élet virágvasárnapi száma hétvégén. Kérjék lelkipásztoruktól a lelkészi hivatalokban, vagy írjanak e-mailt címünkre, ha szeretnék olvasni híreinket ebben a formában is.
A címlapon Varga Szakáts Mária rajzai szerepelnek, most két grafikája látható itt március, illetve április címmel.
Bár tart még a szentlászlói “Református Napunk”-ra való készülődés, és az egész emberi közösségünk létét meghatározó Húsvét, Nagyhét, sőt Virágvasárnap előtt járunk ezeknek a soroknak az írásakor, nem győzünk hálát adni mindazért a sok jóért, amikkel Isten elhalmozott bennünket az ebben az évben eltelt rövid időszakban, amelynek mi, csupán porszemei a világnak, tanúi voltunk. Együtt lehettünk egyházunk, barátaink és testvéreink közösségében többször is. Csúzán január végén találkoztunk. Minden gyülekezetünkből érkeztek tagjaink, Magyarországról barátaink és testvéreink, akikkel időről időre jó együtt egy délelőttöt és délutánt eltölteni. Vasárnaponként az istentiszteleteken találkozhattunk. Emellett folytak a téli időszakra jellemző bibliaóráink és asszonyköri találkozóink, és a presbiterek és gondnokok is több ízben tanácskoztak. Minden alkalommal imádsággal kezdtük az együttlétet. Imádságainkban hálát adtunk a Teremtő Istennek, aki az Ő teremtményeit gondviselő figyelmével követi. Hálát adtunk azért, hogy sikerült levetkőznünk a bűnt, amely éltünket megfertőzteti, és amely hiánya aztán helyt ad a jónak, a szeretetnek, a felebaráti segítő igyekezetnek. Hálát adtunk szeretteinkért, és magáért a szeretetért, amelyben a gondoskodást magunk is megélhettük, élvezhettük, vagy gyakorolhattunk mások irányába. Betegeket látogattunk. Öröm, ha betegeink gyógyulnak, felépülnek és meggyógyulnak. Isten áldó közelségét gyakran ők, a fájdalomban lévők, betegségben magányosak, idősek érezhetik igazán. Hálát adunk értük, mert hitükben állhatatosságukban bíztatnak bennünket, és példát mutatnak számunkra, hogy Isten véghetetlen kegyelme ránk is kiárad, ha figyelünk Igéjére. Bizonyságtevők azok, akik az elesetteket gyámolítják, a betegeket gondozzák, a szükségben szenvedőket ellátják. Mindeközben gyermekeinkre gondot viseltünk, szeretettel és megértéssel viseltettünk irányukba. Aggodalommal és kíváncsian vártuk híradásaikat, ha messzi vidékre, vagy országba vetette őket a sors és a megélhetés biztosabb ígérete. Énekeinket énekeltük. Bibliai könyveinket olvastuk minden nap. Dolgoztunk, utaztunk, telefonáltunk, hivatalokat jártunk és ügyeket intéztünk. Elbúcsúztunk halottainktól és temettünk. Időseket és fiatalabbakat gyászoltunk, és sokan még ma is szomorúságban élnek, mert pótolhatatlan űrt hagyott szerettünk hiánya az életükben. Mindezek után Virágvasárnap elő napján biztosan tudhatjuk, és most erre kell, hogy a legfőbb figyelmet felhívjuk, hogy a legfontosabbról: Krisztusról hirdettetik az Ige, az üzenet, amely magyarázza Isten véghetetlen kegyelmét mindazok számára, akik figyelemmel fordulnak Őhozzá. Kinek vigasztalásra, kinek bíztatásra, kinek gyógyulásra, kinek még több szeretetre van szüksége. Ezek vagyunk mi, valamennyien. Református testvérek, keresztyén közösségben élők a városunkban, községünkben, falunkban, és az egyházunkban. Ma, ha valami gátol is abban, hogy testben megjelenjünk a széttagolódott, de a Lélek ajándéka által szent és egy közösségben, mégis bízhatunk abban, hogy mindannyian együtt leszünk Szentlászlón, 2023. április elsején, szombaton, és a későbbiekben istentiszteleteinken, gyülekezeti alkalmainkon. Találkozzunk ismét egymással és az Úrral, aki virágvasárnapi-, nagyheti-, nagycsütörtöki-, nagypénteki- és húsvéti ajándékot készített számunkra. És, ahogy ígéretében elhangzott, találkozzunk Jézus Krisztussal, a mi Megváltó Urunkkal, a templomon kívül is, a hétköznapokban, ezért mindenki, aki hirdeti, és hallja itt az Igét, adja néki szívét!
Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat szedett, kiment elébe, és így kiáltozott: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, az Izráel Királya! Jézus pedig talált egy szamarat, és felült rá, amint meg van írva: Ne félj, Sion leánya, íme, a te királyod jön, szamárcsikón ülve! Ezeket eleinte nem értették a tanítványai, de miután megdicsőült Jézus, visszaemlékeztek arra, hogy amik meg vannak írva felőle, azok történtek meg vele.
(János evangéliuma 12:12-)
Jézus pálmaágakból készített zöld szőnyegen, egy szamárháton szamaragolva vonult be Jeruzsálembe életének utolsó földön töltött hetén. Az utolsó napokban, amiket itt, a földön töltött az emberek, barátai, tanítványai és rokonai között. Az utolsó napokban. Kedves testvérem, belegondoltál már - légy fiatal, vagy aggastyán, - hogy mit jelent ez? Az utolsó hét és az utolsó napok? Jézust királyként köszöntötte a nép, amely azt a személyt, isteni tekintélyét csodás cselekedetén keresztül látta benne, aki kis idővel ezelőtt Lázárt, Jézus egyik legkedvesebb barátját feltámasztotta a halálból. Mi is erre vágyunk. Mi is ezt a csodát látjuk benne, hogy képes rá, és feltámaszt bennünket az óemberünkből fakadó halálból, és örök életre vonz.
Az emberek azonban, akik azért dicsőítették az Istent, mert Jézusban Izrael győzedelmes királyát látták, félreértették Őt. Akik nemzeti hősként várták, aki majd helyreállítja a nemzet nagyságát és megbecsültségét annak egykori hatalma fényében, azoknak nem volt fülük a hallásra és szemük a látásra, hogy megértsék a próféták szavait, és Jézus valódi küldetését. Valóban nem könnyű a történelem egy adott pillanatában, akár évtizedek alatt sem Isten kijelentését és üzenetét a teremtő és fenntartó, mindeneket igazgató kegyelemről, és Isten sajátos gondviseléséről megérteni. És akik nem értik meg, azok sokszor csalódnak, megkeserednek és talán még a szeretet ellenségeivé is válnak.
Virágvasárnap Jézus győzedelmes bevonulását ünnepeljük Jeruzsálembe.
Jézus így akarta, hogy lássák, ahogy itt olvassuk; megválasztotta az időt; a zsidó húsvét előtti hetet, az utolsó hetet, amelyből nincsen több, amely megismételhetetlen és végérvényes. Megválasztotta a helyet; Jeruzsálemet, a zsidók vallási központját, vagyis életünk addigi központját, bárhol és bármi is legyen az, és megválasztotta a módját is annak, hogy kifejezze, hogy Ő hatalmas Úr, mindenek felett. Ez utóbbit a nép csak a cselekedetekből tudta megítélni és a rá és önmagára vonatkozó próféciák beteljesülését csak később értette meg. Az egykori, Jézus korabeli (virág)vasárnap és az azt követő (nagy)hét a zsidók, és az emberek többsége számára olyan volt, mint az azt megelőző és az azutáni többi. Ez fontos, a mi számunkra azonban, az Új Szövetségben foglaltak szerint olvasva Jézusról, és látva és hallva az üzenetet a következő és hátralévő időkre nézve, mindez sokkal többet jelent. Az utolsó héthez való elérkezésben megérthetjük, mint esendő, de mégis hűséges tanítványok, hogy Jézus a közöttünk, e földi téren töltött időben születésünktől fogva hogyan alakította életünket abba az irányba, ahol a Jézus igazsága áll. Isten üdvtörténeti idejében a Jézus utolsó hete rávilágít a mi húsz-, harminc-, vagy 70-80 esztendőnk egy bizonyos “utolsó” időszakára, mely nem feltétlenül a legutolsó, de újjászületésünket követő, melyben már felismerhetjük a Mestert és szeretetét, melyet örökségül hagy mindazoknak, akik hallgatják és megtartják az Ő igéit.
Kedves Testvérem, állj meg most egy pillanatra, életed bármely szakaszában is éled Istentől rendelt sorsodat. Nézz körül és lásd, hogy hol is állsz most? Vizsgáld meg alázatos szívvel, hogy hogyan jutottál életednek erre a pontjára. Kutasd kitartóan és állhatatosan, és lásd meg, hogy miként vezette életed fonalát a Gondviselő Isten erre a helyre, ahol állsz. Ha így teszel, akkor Istennek részvételét az életedben úgy fogod jobban, és egyre jobban megtapasztalni, ahogy éveid száma növekszik. Legyen ebben az időszakban, és a jövőben is társad mindig Jézus, és legyen ennek az útnak a bejárására alkalmad a családod és szeretteid, keresztyén, baráti közösséged társaságában. Ámen
Képünkön a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház Szentlászlón megtartott „Református Nap”-on résztvevő egyik csoport fényképe látható (2023. április 01. Ref. Sajtószolg.)
________
Szeretettel köszöntötte előadóinkat a “Református Nap” rendezvényen Kettős Attila református lelkipásztor a szentlászlói Kultúrotthonban, április elsején délelőtt. A nagy sikerű és nyitott, nagy érdeklődést vonzó református találkozón ésaiási igék, és a János evangéliuma virágvasárnapi történetét megelőző bibliai események alapján igét hirdetett D. Szabó Dániel református lelkipásztor, az Alliansz tiszteletbeli magyarországi elnöke, aki lelkészi feladatokban van egyházunk segítségére.
Iván Géza enyingi lelkipásztor, aki már több alkalommal is gyülekezetének keresztyén testvéri kíséretében járt közöttünk, most is gyülekezeti kántora és presbiterek, gyülekezeti tagok kíséretében érkezett. Az orgonán kísért együtt éneklés nagy örömére szolgál híveinknek. A régen Vörösmarton is szolgáló lelkipásztor már és kántor házaspár már többször tartott előadást és kísérte énekeinket istentiszteleti alkalmainkon.
A délutáni program egyik előadójaként Lőrincz Ernő lelkipásztor Budapestről, illetve Kárpátaljáról érkezett közénk. Előadásában az utóbbi Közel-keleti háború után a Szíriába menekült keresztyének közötti látogatásáról tartott vetített képes előadást.
Varga György esperes, csúzai lelkipásztor a Szentföldre kalauzolt bennünket vetített képes előadásában, amelyben személyes tapasztalatait és tanulmányait is felhasználta a hallgatóság nagy érdeklődése mellett. A Virágvasárnap eseményeiről és a “Via Dolorosa” (Szenvedés, vagy Fájdalmak útja) állomásairól szólt, bemutatva Krisztus Golgotára vezető útját a kereszttel.
Dr. Kis Boáz lelkipásztor, egyházunk jogtanácsosa a népfőiskolai mozgalom hitre nevelő jelentőségéről tartott előadást közöttünk, amelyben rendületlenül a fiatalok közötti evangélizációs munkára buzdított minket.
Deák Ottó református lelkész, aki állami gondozásból kikerült fiatalok utógondozásával foglalkozik évek óta, a szociális munkás és segítő foglalkozású keresztyének tevékenységéről, és a munkájuk során felmerülő általános kérdésekről beszélt közöttünk, konkrét gondozói és személyes példák bemutatásával.
Az alkalmon köszönetet mondtunk az Ernestinovoi Járás vezetőjének, aki a hozzá érkezett anyagi támogatásra vonatkozó kérést a konferencia befogadó intézményének fenntartójaként készségesen kezelte. Elnök asszony személyesen is, nagyon kedves szavakkal szólt a résztvevőkhöz.
Közös áhítaton vettünk részt Jasmin Milic, a Horvátországi Protestáns Egyház püspöke imádságán keresztül horvát nyelven azokkal, akik magyar nyelvünket nem értik a környezetünkben. Soli Deo Gloria!
A találkozón kiosztották a jelenlévők között a Református Élet c. egyházi lap legújabb számának mintegy 100 példányát, melynek írásai közül néhányat később ismertetünk jelen oldalakon az érdeklődők számára.
Hálás köszönet illesse a helyi gyülekezet lelkipásztorát és gondnokát, és köszönet a gyülekezet minden tagjának, mert befogadják és megvendégelték a távolból érkezőket is. És köszönet minden támogatónknak, akiknek segítségével jobb és szebb lehetett együttlétünk a mai, egész világunkat sújtó nehéz időkben is!
