Új szövetség napfénye. Gyurkovics Ernő igehirdetése

A nagypiszanicai gyülekezetben Czeglédy Sándor, Juhász Pál, Hegedűs Lajos, Papp József, László Levente, dr. Földesi József, Berta Imre személyében gyakran váltották egymást a segédlelkészek, lelkipásztorok. Gyurkovics Ernő is itt szolgált.

Vidékünkön a nemzeti öntudat ápolásához és csiszolásához nagyban hozzájárult a református vallás. A református vallású magyaroknak mindig kiváló és lelkiismeretes magyar református lelkipásztoraik voltak, akik minden eszközt és lehetőséget felhasználtak a magyar nemzeti öntudat ébrentartására és fejlesztésére. Az egyik ilyen egyházi szolga, aki a református hitoktatást is végezte Gyurkovics Ernő református lelkész volt, aki a hitoktatást csakis magyar nyelven végezte. Ő lehet mintaképe a legnehezebb őrhelyeken álló magyar kultúrmunkásnak. Vezetése alatt működött a KIE – Keresztény Ifjúsági Egyesület, amelynek az 1920-as évek végén a magyarság szempontjából tekintve a sorsa a legnehezebb volt, 40 tagot számlált. Az egyesület tagjai vasárnaponként jöttek össze az imaházban. Gyurkovics tiszteletes előadásokat tartott részükre és könyvekkel látta el őket. Gyurkovics később több egyházközségben is szolgált, a Maradéki református Egyházközség lelkipásztora volt 1926 és 1927között, majd 1945-től Haraszti lelkipásztor.

Olvassuk most egy ránk maradt igehirdetését, mely 1956-ban hangzott el eképpen:

Gyurkovics Ernő

1956. 02. 26.

Lekció: Lukács 2,25 – 32, Apcsel. 26,15-18

Textus: Ézsaiás 42, 5 – 17

Új szövetség napfénye.

Szabadítót ígérő ótestámentumi jóslat ez. Isten dicsőségének igaz szolgájáról szól, aki a babiloni II. Ézsaiással egy időben élt. A coresz, vagyis a baj, nehézség és nyomorúság forrása a Czirusz perzsa király uralkodása alatt a Zarathusztra által írt „Zend – Aveszta”(a perzsa népnek adott utasítás) miatt szinkretizmussal veszélyeztetett egy isteni dicsőséget felragyogtatja.

Amikor a jövendölés szövegét olvassuk, ha csak futólag hallunk is benne „népnek szövetsége” felől, akkor a két világháború közötti és utáni népszövetség jut eszünkbe addig, míg mélyére nem evezünk az ige tengerének. Jó lesz tehát mindjárt szabadulnunk az elrontottat állandósítani akaró, gyarló emberek által tákolt népszövetségre való gondolástól. Mert az eddigi népszövetségekben akadt kétkulacsos klikk érdekkör. Egyik kezével fenyegető, amely nagy mumusként tárta szét karmait újabb áldozatok felé. Másik kezét pedig védő és segítő szövetségül ajánlotta föl- és kifelé, hogy így az egyik markában levőkön kívül, akikből már mindent kifacsarhatott, a markán még kívüllevők oldaláról is minél többet kifacsarhasson. Ecce homo, ilyen is az ember, az a világból való, álszövetséges kaini, sötét árnyékember.

Egyedül a Messiás felől mondható el az „Ecce homo – ilyen az ember” olyan fényes értelemben, hogy Krisztusban várható az igaz, Isten kedve szerint való ember. Ő, azaz Krisztus au Új Szövetség napfénye.

Alapigénknek az 5 – 9 verseiben az egy uralmú Úristen szól a Messiásságra öröktől hivatott Szolgájához, Fiához.

Népszövetséggé, pogányok világosságává teszlek. Nyisd meg a vakok szemét, szabadítsd ki a sötét rabszolgaságból a foglyokat! Ragyogtasd föl az igazságot, hogy egyedüli teremtő és éltető Úr vagyok! Lássák be, hogy nem kell a második istennek vélt sötétség uralma alatt raboskodni! Szuverén dicsőségemet, föltétlen Úr voltomat fenntartom. Minden más egyéb csak holt bálvány, uralmuk elavult ócskasággá vált.

Most az egyedüli Urunknak, Istennek, aki előttünk jár a jövendőben is, olyan új megnyilatkozása lesz a jövendőből megvalósuló jelenné, amit senki más nem tud még.  De Őnála készen vannak az itt még meg nem jelent új dolgok, és Ő már előre köztudomásul hirdetheti a most még meglepő, nem is sejtett következendőket, mielőtt azok meglennének.

Napként ragyogó, kizárólagos dicsőségének fenntartására vonatkozó igényét Isten az Ő napfényként igaz küldöttje, a Messiás által juttatja itt célhoz. Az egyedüli dicsőséget már nem látó Izráel népéből egy kiválasztott személyre rászáll Isten Lelke, hogy ő felragyogtassa a pogánnyá vált nép előtt az egy isteni dicsőséget.

Mint ahogy a napfény virulást hoz létre, úgy az újszövetség napfénye Krisztus által a nép, a lelkiekben megáldott nép ujjongva énekli Isten egyedüli dicsőségét. A 10.-12. versek szerint újul és terjed, visszhangozva messze tájakról is az ének, mert a vakságból igazi szabadságra jutó nép Kédár, vagyis a feketebőrű szerecsen nép kunyhófalvaiba is eljuttatja a kegyelem dicső hírét, hogy mindenütt öröm zengjen. Istennel Krisztus által a földkerekség minden népe szövetségbe jut.

Akik pedig ellenségei Isten dicsőségének, vagy bálványokra tékozolják a Tőle orvul elvont dicsőítést, azok felé megrázóan harsog Isten vajúdásos és harcrivalgó szava. Ha már a vakok is világosan láthatják dicsőségét, az lesújtó szégyenül derül ki az Istenben hinni nem akaróknak.

Gyárat hajtó gép óriás lendítőkerekének szíja elkapott egy vigyázatlan munkást. Jajj, mindjárt halálra zúzódik! A mérnök kezében értékes műszer volt, mégis belevágta a gép oly helyére, ahol rögtön megállíthatta azzal a gépet. A munkást ezzel megmentette. Az igazság gépezete minket, nem igazakat kárhozatba ragadna. Isten a legértékesebbet, a Fiát dobta áldozatul az igazság gépezetébe. Krisztus, az igaz vállalta helyettünk az összetörettetést. Mi kegyelemből megmentettek vagyunk.

Ugye látod már Isten kegyelmes dicsőségét? Menj hirdetni, hogy mások se maradjanak vakok iránta.

Ámen

Kanalas János hercegszöllősi konfirmandusokkal