Narancsik Pál

Ha Narancsik, akkor Délvidék

A Narancsik házaspár az 1930-ban történt házasságkötését követően mintegy hatvan éven keresztül élt együtt a kopácsiakkal. Narancsik Pál őseit tekintve lelkészcsaládban született. Nagyapja és édesapja is a mai Horvátország területén fekvő gyülekezetekben szolgált; a kelet-szlavóniai Haraszti és Kórógy volt szolgálati területük. A múlt század első felének évtizedeiben még a gazdag evidéki falusi gyülekezetekben – és Kopács, Haraszti és Kórógy sem volt kivétel ebben – a járandóság bőségesen fedezte a lelkész és családja szükségleteit.

A családi, baráti alapon beajánlott és megismert lelkipásztorok hosszú és megbecsüléstől övezett éveket tölthettek a református közösségek élén a két világháború közötti időszakban. Azonban az életet megkeserítette, hogy a trianoni döntést követő években számos parókián változást hozott az az állami gyakorlat, hogy azokat a lelkészeket, akik nem tettek hűségesküt az új államhatalom előtt, kitoloncolták Jugoszláviából és így kellett többek között Narancsik Pál elődjének, a kopácsiak között 22 éve lelkészként munkálkodó Szalay Antal nagytiszteletű úrnak is több más lelkésszel együtt Magyarországra távoznia 1929-ben.

Narancsik Pál esperes 1952-től a murántúli református gyülekezeteket is gondozta. Megbízatása 1986-ig tartott. Időközben tanítványaként szeretett kopácsi születésű utódja, aki szintén a Budapesti Református Teológia Akadémián végezte tanulmányait, Narancsik hívására hazaköltözött és a szolgálatokat fokozatosan megosztva folytatták közös gyülekezeti munkájukat.

Isten hű szolgái, Narancsik Pál esperes és felesége Bognár Rózsa, a holtig hűséges társ tiszteletére a gyülekezet emléktáblát avatott 2000-ben, mely a mai napig látható a parókia homlokzatán. „…teljesítette lelkipásztori szolgálatát Isten kegyelmét kérve és megtapasztalva 61 éven keresztül…”- olvasható a felirat.