János ev. 20:18
„Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.”
Mária Magdaléna átadta a tanítványoknak Jézus üzentét, miután elbeszélte nekik, hogy látta a feltámadott Urat a sírnál. Örömmel és boldogsággal ment a tanítványokhoz, hogy megossza velük a hírt és a szavakat. Bennünket is öröm és boldogság tölt el, amikor meglátjuk Krisztust az életünkben, és ehhez találkozni kell Jézussal. Amíg nem találkozunk vele, addig a bibliai sír üres marad előttünk. Nem látjuk, nem érezzük, nem ad boldogságot és örömet. De, ha találkozunk Vele, akkor olyanok lehetünk, mint ez az asszony, Mária Magdaléna, aki eltelt az evangéliummal, megértette az isteni cselekedetet és célt.
Van-e öröm az életünkben Krisztus nélkül? És van-e örömünk Ővele, amit megoszthatunk másokkal, adhatunk másoknak, ahogy egykor ezt az örömöt kapták a tanítványok és nem süllyedtek tovább a kereszt halálának bizonyos bánatába?
Mária először nem ismerte fel Jézust, szomorúsága megvakította („Asszony, mit sírsz?”), de Ő nevén nevezte („Monda néki Jézus: Mária!”). Öröm töltötte be a szívét és lelkét abban a pillanatban, amikor Jézus kimondta a nevét.
Jézus tudja a te nevedet is, kedves Olvasó. Közel van hozzád. Tudod-e Máriához hasonlóan „Uram”-nak szólítani?