Egyház – új egyház, a közigazgatási vita

Melyik református egyházzal írta alá a Horvát Köztársaság kormánya a közös érdekű kérdésekről szóló megállapodást 2003 -ban?

Szerző: IPA – INFORMATIVNA PROTESTANTSKA AGENCIJA, 2021. szeptember 07.

Közvetlenül a vallásos közösségek jogállásáról szóló új törvény (OG 83/02) megalkotása után és a Vallási Közösségek Nyilvántartásának létrehozása előtt a kormány megkezdte a közös érdekű kérdésekről szóló megállapodások aláírását több vallási közösséggel. Többek között 2003. július 4-én írták alá a szerződést a Horvát Református Keresztyén Egyházzal. A megállapodást a kormány nevében Ivica Račan akkori miniszterelnök, a Horvát Református Keresztyén Egyház nevében pedig Langh Endre püspök írta alá.

A vallási közösségekkel fenntartott kapcsolatok bizottsága akkori titkára Franjo Dubrović volt, aki kétségkívül jelentős szerepet játszott azon vallási közösségek kiválasztásában, amelyekkel a Horvát Köztársaság kormánya aláírta a megállapodást.

Langh Endre úr 1999-ben elhagyta a Horvát Református Keresztyén Egyházat, mert nem akarta elfogadni a 1998. november 7-én tartott Laskói Zsinat döntéseit. A zsinaton a jelenlévők többsége megvonta bizalmát Langh püspöktől, eltávolították addigi pozíciójából, és megválasztották az egyház új vezetését. Miután elhagyta a Horvát Református Keresztyén Egyházat, Langh úr egy új vallási közösséget hozott létre, amely ma „Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház néven működik. Langh urat csak azután szentelték pappá és püspökké, miután megalapította új felekezetét és annak vezetőjévé vált.

A következő zsinaton a Horvátországi Református Keresztyén Egyház nevet változtatott „Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház”-ra és Kopácsi Kettős János lelkipásztort választották püspöknek, majd a Horvát Köztársaság kormányát is tájékoztatták az eseményekről.

A Vallási Közösségekkel Való Kapcsolatokért Felelős Kormánybizottság és titkára, Franjo Dubrović figyelmen kívül hagyta ezeket a tényeket, és továbbra is Langh Endrét tartotta püspöknek, új vallási közösségét pedig a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház jogutódjának tekintette. Csak neki ismert okok és lehetséges érdekek miatt Franjo Dubrović úr Lang úr mellé állt. Ez nyilvánvaló a számos hivatalos levélből, amelyeket személyesen írt alá. Megerősítette Lang úr vallási közösségének jogfolytonosságát, és a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházat újonnan alakult egyházként kezelte, nem pedig hitvalló vallási közösségként. Eljárása helyrehozhatatlan kárt okozott mind a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyháznak, mind annak vezetésének, különösen Kopácsi Kettős János püspöknek.

A Vallási Közösségekkel Fenntartott Kapcsolatok Bizottsága, valamint a Horvát Köztársaság kormánya számos nyilatkozatában egyértelműen szerepel, hogy a Horvát Köztársaság Kormánya mely vallási közösséggel kötötte meg az állami-egyházi megállapodást. A szerződést azzal a református egyházzal kötötték meg, amelynek folytonossága a Reformáció idejéből származik, és amely az Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban, majd az SFR Jugoszláviában is működött. A tények szerint ez a református egyház 1993. január 30-án tartotta első zsinatát a független Horvát Köztársaságban.

Ezt megerősíti például a Vallási Közösségekkel Fenntartott Kapcsolatok Bizottsága 2005. március 24-i levél (száma: 563-08-125/1-05), amely így szól:”A Horvát Köztársaság kormánya megállapodást kötött a szóban forgó egyházzal (NN 163/03), mint az egyetlen egyházzal, amely az Osztrák-Magyar Monarchia, a Jugoszláv Királyság, a SFR Jugoszlávia és a Horvát Köztársaság függetlensége elnyerése és létrejötte óta folyamatosan működik.”

A szóbanforgó egyház 1993. január 30-án vált függetlenné a Horvát Köztársaságban Horvátországi Református Keresztyén Egyház néven, amit a Vallási Közösségekkel Való Kapcsolatok Bizottsága 2005. július 14-i nyilatkozatával megerősít.

Végső ítélet a jogutódlásról

Mivel a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház nem tudta a nyilvános dokumentumok és egyházi dokumentumok alapján sem bizonyítani a hivatalok irányában, hogy a Jugoszláviai Református Egyház jogutódja, és hogy 1993. január 30-án jött létre a Horvát Köztársaságban. Ezért bírósági úton kellett bizonyítania az igazságot a jogutódlás megállapítására illetékes bíróság előtti eljárásban.

A peres eljárás lezárultával a Horvát Köztársaság Kereskedelmi Legfelsőbb Bíróságának 2021. június 29-i ítélete (szám.:43 Pž-1447/2020-6) megerősítette az elsőfokú Eszéki Kereskedelmi Bíróság ítéletét (szám.: P-151/2019-41. kelt. 2019. november 29 -én), amely a következőképpen szól:

1. Megállapítást nyert, hogy a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház jogutódja, amelyből 1993. január 30-i zsinatán kivált és önálló református keresztyén egyházként megalakult a Horvát Köztársaságban, a felperes, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház ( székhely: Kopács, Petőfi Sándor utca 4. sz, azonosító jelei, nevezetesen: azonosítószám 0245453 és OIB: 50542093088.).

2. Tilos az alperesnek jogügyletekben a felperes jogi alanyiságát kisajátítani, és a 0245453 számú azonosító adatokat használni, amelyek alatt a felperest a Központi Statisztikai Hivatal nyilvántartásba vette, és az 50542093088 személyi azonosító számot, amely alatt a felperes bejegyzést nyert az illetékes Pénzügyminisztériumban, valamint a Horvát Köztársaság illetékes Közigazgatási Minisztériuma Vallási Közösségek Nyilvántartásában.

A Horvátországi Református Keresztyén Egyház több mint 20 éves hamis képviselete után végül a bíróság úgy ítélte meg, hogy a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház jogutódja.

Mit jelent ez az ítélet a Horvát Református Keresztyén Egyházzal 2004. július 4 -én aláírt szerződés kérdésében

A Horvát Köztársaság kormánya kétségkívül azzal a Reformáció óta folyamatosan működő református egyházzal akart megállapodást aláírni, amely a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház utódjaként 1993-ban függetlenedett a Horvát Köztársaság területén. A probléma az, hogy ezt rossz egyházzal kezdeményezték, majd írták alá, vagyis azzal, amely hamis módon mutatkozott be Horvátországi Református Keresztyén Egyházként, és amely bizonyítottan ellopta valaki más személyazonosságát. A felelősöknek, különösen Dubrović úrnak tisztában kellett volna lenniük ezekkel a tényekkel, de mint már megállapítottuk, csak saját maga által ismert okokból támogatta Langh úr félrevezető eljárását, és tette lehetővé az új egyházi közösségnek a megállapodás megkötését. Egyéb jogok és kötelezettségek mellett a Langh úr vezette újonnan létrehozott vallási közösség 2004 óta évente körülbelül egymillió Kuna pénzbeli támogatást kapott a horvát állami költségvetésből.

Idővel el kell dőlnie, hogy a Horvát Köztársaság kormánya az ítélet után felmondja-e a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyházzal kötött szerződést, és visszatérítést követel-e ettől a vallási közösségtől, amely hamisan nyújtotta be az adatokat, vagy ehelyett, illetve mellett a Szerződés mellékletében csak megváltoztatja a Szerződés birtokosának nevét.

Megfelel-e a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház a Horvát Köztársaság kormányával kötött megállapodás feltételeinek?

A Horvát Köztársaság Kereskedelmi Legfelsőbb Bíróságának 2021. június 29-i 43 Pž-1447/2020-6  számú megerősítő ítéletének indoklása többek között a következőket tartalmazza:

A Bíróság megállapította, hogy Langh Endre püspök, aki a Horvátországi Református Keresztyén Egyház képviselőjeként mutatkozott be továbbra is, annak ellenére, hogy az egyház zsinata 1998. november 7-én eltávolította őt, egy újonnan alapított egyház (amelyet 1999. február 19 -én alapítottak, 1427814 lajstromszámmal) püspökeként a Horvátországi Református Keresztyén Egyház utódjaként mutatkozott be, azt állítva, hogy ez az új egyház a jogfolytonos, amely csak később változtatta meg nevét (Kálvini Egyházra), ami nem igaz, mert ez egy újonnan alapított felekezet, Langh püspök vezetésével. A felperes a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház jogutódja, és mivel nem vitatott, hogy az alperes a Horvátországi Református Keresztyén Egyház utódjaként mutatkozott be, megtiltotta az alperesnek a felperes alanyiságának kisajátítását és a felperes azonosító jeleinek használatát.

Így a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház esetében kétségtelenül újonnan létrehozott vallási közösségről van szó.

2004. december 23-án a Horvát Köztársaság kormánya elfogadta azt a követelményt, amely szerint a már meglévőtől elkülönülő közösséget új egyháznak vagy vallási közösségnek tekintik. Ebben az értelemben a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház nem felel meg a kormány feltételeinek. Továbbá, ha az újonnan alakult vallási közösség megállapodást szeretne kötni a Horvát Köztársaság kormányával, legalább 6000-es létszámra van szüksége, és a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház tagsága ezt a számot nem éri el.

Kérdés, hogy ennek a helyzetnek a megoldása hová fejlődik, amikor a közös érdekű kérdések vonatkozásában már megkötött megállapodásról van szó. Azaz kérdés, hogy hogyan fogja a Horvát Köztársaság kormánya kijavítani az elkövetett hibát?