„Menj el, kiáltsd e szavakat észak felé, ezt mondjad: Térj vissza, elpártolt Izráel – így szól az Úr –, akkor nem bocsátom rátok haragomat, mert kegyelmes vagyok – ezt mondja az Úr –; nem haragszom örökké. Csak ismerd el bűnödet, hogy hűtlenné lettél Istenedhez, az Úrhoz, és szerteszét futottál útjaidon az idegenekhez, mindenféle zöldellő fa alá, de az én szavamra nem hallgattatok – ezt mondja az Úr.” (Jeremiás próféta 3:12–13)
Mai igeszakaszunk egy olyan megszólításra irányítja figyelmünket, amely nem pusztán erkölcsi felhívás, hanem az isteni irgalom határozott hirdetése. A prófétai szó az észak felé – azaz a fogságban élő, szétszórt nép felé – hangzik el, olyanok felé, akik már régen letértek a helyes útról. A felszólítás azonban nem elítélésként érkezik, hanem mint a visszafogadó Atya nyitott kézzel való hívása: térjetek vissza, mert én még mindig kegyelmes vagyok.
A megtérés nem könnyű feladat. Mindennapi életünkben rendszerint a jövő felé tekintünk, tervezünk, előre nézünk, és azt keressük, miként haladhatunk tovább. Jeremiás próféta szava azonban más irányba fordítja tekintetünket: vissza Istenhez, vissza ahhoz az úthoz, amelyet ő készített számunkra. Ezt az utat kijelentette a törvényben, teljessé tette Jézus Krisztus egyszer s mindenkorra elvégzett áldozatában, és ma is Szentlelke által vezeti népét.
Az Úr a hűtlenséget – Izráel esetében – az idegenekhez való kötődésként és az isteni szó elutasításaként nevezi meg. Ez a kép fájdalmasan ismerős lehet számunkra is. Sokszor futunk mi is „idegen” utakra: olyan megoldások felé, amelyek könnyebbnek tűnnek, olyan hangok felé, amelyek gyors vigaszt ígérnek, de eltávolítanak attól, aki életünket hordozza.
Mégis: a döntő üzenet nem a vád, hanem az isteni hűség. „Nem haragszom örökké” – mondja az Úr. A szív visszafordulása, a bűn őszinte elismerése megnyitja a kegyelem kapuját. A hűség Istene nem változik, ígéretei nem enyésznek el. Népe – és mi, Krisztusban a „lelki Izráel” – nem közömbös számára.
Találjon ránk Isten mai igéje, szólítsa meg lelkünket a nappali órákban és éjszakai csendességünkben is, tudva, hogy a megtérés nem vereség, hanem hazatalálás. A visszatérés útját maga Isten nyitotta meg, és ebben az útban nem a múlt terhei, hanem az isteni irgalom jövőt adó ereje mutatkozik meg. Ezért merhetünk ma is visszafordulni hozzá: mert Ő már elindult felénk. Ámen.
