Választ a nép

Kedves Testvérek a gyülekezetekben, a felolvasott ige egy vezetőválasztási helyzetben hangzik el. Mózes népe kormányzásában elfárad, és apósa, Jetró tanácsot ad: nem elég a rendszer, nem elég a szervezet – a vezetők személye döntő. Nehéz helyzetek a bibliai korban és ma is előállanak, és személyesen a választás biblikus szempontból nem politikai technikaként, hanem erkölcsi és lelki felelősségként értelmezhető. A Szentírás nem ismeri a modern demokráciát, ugyanakkor számos alapelvet ad a vezetők kiválasztásához és a közéletben való részvételhez. Most csak egy korabeli esemény tanulsága alapján magyarázzuk ezt.

Az Úr itt világos mércét ad: nem a rátermettség önmagában a legfontosabb, hanem a jellem. „Istenfélők, igazságosak, a haszonlesést gyűlölők” – ezek a kulcsszavak. A Szentírás ezzel azt tanítja, hogy a közösség jövője erkölcsi alapokon áll vagy bukik, és ahová eddig jutott, az is alapjaiban annak köszönhető, hogy ehhez a kérdéshez hogyan álltak a felelősök.

Ez az ige különös súlyt kap minden olyan időszakban, amikor vezetőkről kell dönteni. Nem csupán arról van szó, ki mit ígér, hanem arról, ki milyen ember. Mert a szív állapota előbb-utóbb megjelenik a döntésekben is. Mint említettem, egyik kor embere sem volt, és ma sincs könnyű helyzetben.

A hívő ember felelőssége tehát kettős. Egyrészt vizsgálni: vajon a választásaink megfelelnek-e ennek az isteni mércének? Másrészt imádkozni: hogy Isten adjon világosságot, és óvjon meg a látszattól, a puszta szavaktól.

De az ige nemcsak a vezetőkről szól. Rólunk is. Mert mielőtt másokat mérlegelnénk, meg kell kérdeznünk: vajon mi magunk ilyen emberek vagyunk-e? Istenfélők, igazságosak, tiszták? Hiszen egy közösség olyan vezetőket kap, amilyen a lelki állapota. Ebben sem voltunk soha és ma sem vagyunk könnyű helyzetben. Ezért a mai üzenet nem politikai, hanem lelki: térjünk vissza Istenhez, kérjük az Ő bölcsességét, és engedjük, hogy Ő formálja ítéletünket. Mert ahol az Úr rendje érvényesül, ott a döntések is áldássá lesznek. Ámen.

Meghívó – Presbiteri Konferencia – Kopács

Húsvéti vigasztaló

„Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Jn. 11:25)

Húsvét másnapján az örök élet ígérete különös erővel szól azokhoz, akik gyászt hordoznak, vagy ez a szomorúság előtt járnak. Krisztus feltámadása nemcsak vigasztaló emlék valamennyiünk számára, hanem élő valóság, mert azt hirdeti, hogy a halál nem az utolsó szó. A benne hívők számára az élet nem ér véget, hanem átváltozik, és Isten közelségében folytatódik. A veszteség fájdalma valós és súlyos, mégis átöleli azt a reménység, hogy szeretteink nincsenek elveszve, hanem az örök élet részesei.

A Szentlélek ebben a fájdalomban vigasztalóként van jelen: erőt ad a napok elhordozásához, békességet a nyugtalan szívnek, és csendes bizonyosságot arról, hogy Isten szeretete a halálon is túl megtart. A feltámadott Krisztus ígérete ma is érvényes: aki benne hisz, annak élete van: örök élete.

Mindezekért hálából így imádkozzunk: Urunk Jézus Krisztus, te vagy a feltámadás és az élet, fordulj irgalommal a gyászolók felé. Szentlelkeddel vigasztald a megtört szíveket, és erősítsd bennük az örök élet reménységét. Add, hogy fájdalmunkban is megtapasztaljuk: nálad az élet nem ér véget, hanem beteljesedik. Ámen.

Húsvéti erősítő

„Feltámadott az Úr, bizonnyal feltámadott!” (Lk. 24:34)

A húsvéti örömhír számunkra személyes üzenet: az élet győzelmet aratott a halál felett, és ez a győzelem a mi életünkre is érvényes. Amikor terheket hordozunk, amikor bizonytalanság vagy veszteség nehezedik ránk, a feltámadás emlékeztet bennünket arra, hogy nincs végérvényes kudarc, nincs olyan mélység, ahonnan ne lenne felemelés.

Hisszük, hogy Isten nem hagy magunkra a nehézségek között. A húsvéti üres sír számunkra annak jele, hogy van új kezdet, hogy a megtört szív is gyógyulhat, és a remény bennünk is újraéledhet. Ez ad erőt a mindennapokhoz: még a legsötétebb órákban is van jövőnk, mert az élet Ura él.

Húsvét így közös meghívássá válik, azt üzeni, hogy lehet és kell bízni akkor is, amikor nehéz, kitartani akkor is, amikor elfáradunk, és csendben hinni abban, hogy Isten szeretete a mi életünkben is erősebb minden elmúlásnál.

Reggeli imádságunk: Urunk Jézus Krisztus, hálát adunk érted, aki életeddel és feltámadásoddal megváltottál bennünket. Köszönjük szeretetedet, amely erősebb minden bűnnél és halálnál. Adj nekünk hitet és reményt, hogy benned élve járjunk minden napon. Ámen

Szentlászlói húsvéti istentiszteletek rendje

Kopácsi húsvéti istentiszteletek rendje

Nagypénteki gondolatok

Nagyheti, húsvéti istentiszteleti alkalmaink a hegyvidéken:

HERCEGSZÖLLŐS:

Nagypéntek – 11.00 órakor istentisztelet

Húsvét I. napja, vasárnap – 11.00 órakor istentisztelet és úrvacsora a templomban

Húsvét II. napja , hétfő 11.00 órakor istentisztelet

CSÚZA

Bibliaóra – Szerda, 14.00 óra

Nagypéntek – 10.00 óra – istentisztelet

Húsvét I. napja, vasárnap 10.00 óra, istentisztelet és úrvacsora a templomban

Húsvét II. napja , hétfő – 10.00 óra istentisztelet

VÖRÖSMART

Nagypéntek, 9.00 óra – istentisztelet

Húsvét I. Napja, vasárnap 9.00 órakor istentisztelet és úrvacsora

Húsvét II. napja , hétfő 9.00 órakor istentisztelet

________

Jézus ezt mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él.”

________

A húsvéti ünnepkör mélységét csak akkor érthetjük meg igazán, ha együtt szemléljük nagypéntek komolyságát és húsvét örömét. Nagypénteken a kereszt alatt állunk meg: ott, ahol nyilvánvalóvá válik bűneink súlya és Isten végtelen szeretete. Jézus Krisztus szenvedése és halála emlékeztet arra, hogy a megváltás ára valóságos és súlyos volt.

Az Írás így szól: „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze.” (Ézsaiás 53:5) Nagypéntek tehát a bűnbánat ideje, amikor alázattal ismerjük fel: mindez értünk történt.

Ám a történet nem ér véget a sírnál. Húsvét hajnalán új üzenet hangzik: „Nincs itt, hanem feltámadt.” (Lukács 24:6) A kereszten elszenvedett halált Isten feltámadással pecsételte meg. Ami nagypénteken sötétségnek látszott, húsvétkor világossággá lett.

Ezért a húsvét nemcsak a bűnbánat és a szenvedés ideje, hanem az örömé is. A feltámadott Krisztusban Isten kimondja az utolsó szót: az élet győzött a halál felett. Ez az öröm nem feledteti nagypéntek komolyságát, hanem éppen abból fakad. A kereszt és az üres sír együtt hirdetik: van bocsánat, van új kezdet, van élő reménység.

A hívő ember így élheti meg az ünnepet: bűnbánattal borul le a kereszt alatt, és örömmel emeli fel tekintetét a feltámadott Úrra. Mert aki Krisztusban hisz, az nem marad a sötétségben, hanem részesedik az Ő életének világosságában.

Urunk, Jézus Krisztus! Köszönjük Neked nagypéntek áldozatát és húsvét dicsőségét. Add, hogy meglássuk bűneink súlyát, és őszinte szívvel térjünk meg Hozzád. Ugyanakkor tölts el bennünket a feltámadás örömével, hogy reménységgel és bizalommal járjuk életünk útját. Ámen.