Advent első vasárnapja

Áhítat – Kedves testvéreink számára,

„Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.” (Ef 5,14)

Advent kezdetén a keresztyén közösség figyelme újra a várakozás alapélményére fordul. A Szentírás nem érzelmi hangolódást, hanem éberséget és készenlétet sürget és ennek értelmében bibliai versünkben az apostoli intés arra emlékeztet: a hit nem passzív állapot, hanem éber odafigyelés Krisztus közeledésére.

Az első adventi vasárnap üzenete egyszerre szólít fel önvizsgálatra és reménységre. A hívő embernek szembesülnie kell mindazzal, ami elaltatja lelki érzékenységét: a zajjal, a megszokásokkal, a közöny apró rétegeivel. A bibliai kép – „ébredj fel” – nem fenyegetés, hanem életre hívó szó, amely számunkra azt jelzi, hogy Isten világossága nem távoli, nem elérhetetlen, mert a Megváltó Isten közeledése ma is képes megtörni a sötétséget, amely körülvesz és olykor bennünk is árnyékot vet. Ki ne tudna erről az élményéről a saját életében is hoszan beszélni…

Advent célja nem a sürgés-forgás igazolása, hanem a belső rend helyreállítása. A vasárnapi igében megjelenő világosság az isteni irgalom ígéretét hordozza: Krisztus világossága nem önmagáért ragyog, hanem azért, hogy a útunkat megvilágítsa, és az életünket az Istennel való közösség felé vezesse.

Az adventi gyertyagyújtás egyre népszerűbb gyülekezeteinkben, azért, mert jelképes cselekedet. A még egyre rövidebb nappalok és nappali fény csökkenésével szemben ez a növekvő fény hétről hétre láthatóvá teszi, hogy Isten országának valósága nem távoli eszmény, hanem a jelenben tapasztalható kegyelem. Gyülekezet feladatunk és küldetésünk keresztyén egyházunkban az, hogy e világosság hordozójává váljunk. A szolgáló szeretet, az imádság és az ige iránti engedelmesség az a három oszlop, amelyre az adventi készület épülhet családban és gyülekezetben, vagy tágabb közösségünkben, falvainkban, városainkban.

És ha már gyújtunk gyertyát, az első fényében a hívő ember kimondhatja: a reménység nem bizonytalan várakozás, hanem Krisztus ígéretére alapozott bizalom. Advent így nem csupán az ünnepre való ráhangolódás ideje, hanem Krisztus közeledésének komoly, mégis örömteli felismerése. Aki engedi, hogy felragyogjon felette az isteni világosság, annak élete új irányt vehet – még ma, az advent kezdetén, első adventi vasárnapunkon, 2025-ben.

Advent előtt – Karancsi Ref. Fórum

„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát; akik a halál árnyékának földjén laknak, fény ragyog föl fölöttük.” (Ésa 9:1)

A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház november 29-én, Advent első vasárnapját megelőző szombaton tartotta országos Református Fórumát Karancson. A rendezvényre számos gyülekezetből érkeztek hívek, akik tartalmas lelki és közösségi programokon vehettek részt.

A délelőtti alkalmakon fotókiállítás, verseskötet-bemutató és adventi tematikájú előadások hangzottak el. A meghívott előadók a családi felkészülés lehetőségeiről, az adventi időszak lelki mélységéről és öröméről szóltak. A csúzai harangszó (felvételről, mely honlapunkon is hallgatható) után közös ebéd következett, amelyet gazdag éneklés, kötetlen beszélgetések és a jövőre vonatkozó egyházi tervek megvitatása kísért.

A következő találkozóra december közepén Kopácson kerül sor; ezzel kapcsolatban a szervezők később adnak részletes tájékoztatást. A karancsi eseményről készülő részletes beszámoló hamarosan olvasható lesz az egyház honlapján, valamint a közeljövőben megjelenő évkönyvben. A híveket és érdeklődőket arra kérjük, kísérjék figyelemmel az egyház híradásait és szeretettel kapcsolódjanak be közösségi alkalmaikba a jövőben is.