Kopácsi Kettős János püspök (1955-2022) a Horvát Köztársaság függetlenségének kikiáltását követően került a volt jugoszláviai református egyház horvátországi jogutódjának, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház vezetőségébe közel egy évtizedes kopácsi gyülekezeti szolgálatát követően. A délszláv háború alatt missziói lelkészként járta a menekülteket befogadó településeket Magyarországon és Horvátországban, Hollandiában és Ausztria, Németország területein. Hazatérve eszéki központtal az egyház tagságának közel felét befogadó Elűzöttek Gyülekezetének pásztora volt. Egyházi; missziói és egyház szervezői munkássága elévülhetetlen jelentőségű a horvátországi magyarok és más nemzetiségű protestánsok körében.
Számos riport, beszámoló és tudósítás őrzi levéltárakban és a Magyar Televízió archívumában is azokat a forrásokat, melyekből ismereteket szerezhetünk arról, hogy a háború alatt, majd azt követően hogyan élt, szenvedett, majd állt talpra és erősödött meg közösségünk a gyülekezeteiben, és miként buktak el azok az erők, amelyet elpusztításunkra törekedtek ebben az adott hazában.
Kopácsi Kettős János lelkipásztort, a Budapesti Református Teológiai Akadémia (mai nevén a Károli Gáspár Református Egyetem) végzett és felszentelt lelkipásztoraként dr. Hegedűs Loránt dunamelléki püspök, a zsinat elnöke bízta meg a háború idején a minden egyházi feladatot magába foglaló missziói szolgálatra. A magyar kormány püspökünket a délvidéki háborúban tanúsított hősies magatartásáért kitüntetésben részesítette. A magyar református egyházrészek a püspök és hívei munkájának eredményét ma is elismeréssel fogadják.
A tavalyi, év végi megemlékezésen főtiszteletű Varga György püspök-lelkipásztor tett bizonyságot püspök-elődje hősies és példamutató magatartásáról. A templomi megemlékezésen szolgált még nagytiszteletű dr. Kis Boáz lelkipásztor-jogtanácsos, Szabó Dániel elnök-lelkipásztor és Erdős János zsinati tanács titkár. A felolvasott és magyarázott igehelyek mellett elhangzott Kis Boáz szavalatában Áprily Lajos “Vallomás” című verse.
Áldott és a múltból építkező, de a jövőbe mutató, vigasztaló és Isten által bátorítást adó megemlékezésünk énekszóval és áldással zárult a kopácsi református templomban a helyi gyülekezet és más vidékről is érkező híveink körében.
Ref. Sajtószolg. 2024.