Mindenható Úr Isten, mi bűnös emberek gyónást és vallást teszünk mint töredelmesek, mondja az egyik dícséretünk. Mi is most így állunk előtted, és köszönjük Neked a Te áldásodat, amely elhangzik a mi köreinkben, és köszönjük, hogy Te erőt is adsz ahhoz, hogy az énekben mondottakat megcselekedjük.
Mert Te hatalmas Úr vagy, aki ezt így akarod, és mi a Te néped vagyunk, Izrael népe, a Te gyülekezeted, és Krisztust követő közösséged tagjai, akik Hozzád kívánnak és akarnak tartozni. Köszönjük, hogy Te elfogadsz bennünket minden hibánk ellenére, felemelsz, vigasztalsz, gyógyítasz, és látást adsz, világosságot a lelkünkben.
Áldd meg azokat a testvéreinket is, akik nincsenek most itt, akikkel, ha az utcán találkoznánk, akkor talán el is fordítanák az orcájukat tőlünk, de köszönjük, hogy a Te üzeneted nem erről szól, és mi Te általad erősek vagyunk, hogy ne hasonlóképpen válaszoljunk, viszonozzuk, amiben részünk van.
Kérünk Téged, hogy adj betegeinknek jobbulást, gyógyítsd meg őket, szabadítsd meg őket a szenvedéstől, fájdalomtól. Űzd el a fájdalmat valamennyiünk életéből, és azokéból elsősorban, akik nyomorúságba taszíttattak, akik nélkülöznek, háborúságban szenvednek támadóként, vagy védekezőként egyaránt. És ha minket is valami hiány, nélkülözés és ínség sújt, testi, akár lelki értelemben is, legyen legalább annyi erőnk, hogy mások szükségére is tekintetet vethessünk és segíthessünk a magunk szerény módján, ahogy a körülményeink megengedik, de egy kicsit nagyobb mértékben is. Ha erre magunktól nem volnánk képesek, alkalmasak, akkor lássuk meg, hogy Te bátorítasz, segítesz minket is, hogy ez erősítsen saját erőnkön felül minden bajban.
Köszönjük Neked azért a Krisztus érettünk hozott egyetlen áldozatát, köszönjük a Szentlélek ajándékát, amely betölti ezt a teret, és minden helyet, ahol a Te néped összegyülekezik, tudván, hogy ha ketten-hárman a Te nevedben összegyűlnek, ott Te jelen vagy áldásoddal és óvó szavaddal, a Szentlelked által.
Ámen.