A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház Zsinati Tanácsa január 9-i ülésén az egyház és gyülekezetek aktuális ügyeit tárgyalta a gyülekezeti gondnokok és az elnökség jelenlétében.
Varga György püspök nyitotta meg a gyűlést. Ennek egy részletét közöljük az alábbiakban a jegyzőkönyvből.
A püspök János evangéliuma 5. részének 7-9 verseiből olvasta fel az evangéliumot, és szólt a jelenlévőkhöz:
„Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem. A beteg így felelt: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a medencébe, és mire én odaérek, más lép be előttem. Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj! Azt mondta neki Jézus: Kelj fel, vedd fel a nyoszolyádat, és járj! És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala. És azonnal meggyógyult az ember, és felvette a nyoszolyáját, és járt. Aznap pedig szombat volt.”
„…Ismerős bibliai történet. A Bethesda tavi betegről szól. Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy emberi szempontból is esélytelenül volt ott már, ahogy ő maga is elismeri: 38 éve. És ami még súlyosabb, hogy azt mondja, hogy „nincs emberem”, hogy nincs, aki segítsen rajta.
Egyrészt érthető, hogy aki más beteg odamegy, akkor az akar elsősorban meggyógyulni. Habár voltak gyógyítási történetek, például Kapernaumban, ahol a barátok vitték a beteget Jézushoz, de hát itt nem volt olyan ember. …Jeruzsálemről van szó. Itt hiányoztak az ilyen barátok. Szomorú, hogy amikor az ember valahol teljesen magára marad, vagy egyedül marad, emberi szempontból, emberi szempontok alapján, gyakorlatilag már szinte azt is el lehet róla mondani, hogy talán Isten is lemondott róla. Hiszen ha már ennyi idő elmúlik, és valahol elmarad az isteni segítség, akkor sokszor az ember talán még lelkileg is föladja, hogy most már az Isten sem segít rajta, vagy most már Isten is elhagyott bennünket, hogy Isten sincs mivelünk.
Hallottam már ezeket a mondásokat többször, csak más-más személytől, vagy más-más esetek, vagy ügyek kapcsán. Sokszor az ember eljut a bizonytalanságig, vagy a kiábrándulásig, és talán az a legsúlyosabb, amikor már lelkileg is feladja, vagy már hiányzik belőle a reménység, vagy még a szikrányi reménység is eltűnik.
És mégis, talán ebben az emberben még megmaradt valami, hogy egyáltalán Jézus odaállt, Jézus észrevette. A változás akkor történik meg, amikor Jézus megjelenik, hiszen eddig is föl-fölkavarodott a víz, vagy esetleg voltak is gyógyulások, vagy történt ott valami, de az ő személyes életében a nagy változást Jézus idézi elő. Kétségkívül, hogy Jézus ereje és hatalma kellett, ahogy mondták többször, hogy micsoda erővel és hatalommal tanít, hogy még a szelek is engedelmeskednek neki, hogy még a vihar is elcsendesül, és hát végül is a betegség is, vagy a beteg ember élete is megváltozik.
De valahol Jézus azért az ember döntésére is számít, vagy az ember akaratára is, és fölteszi neki a kérdést, hogy akarsz-e meggyógyulni? Vagy mondja neki, hogy kelj föl, vedd az ágyadat és járj! Valahol az ember hozzájárulására is számít, még ha sokszor azt lehetetlennek tűnő helyzetekben is kell megtenni, vagy elmozdítani.
Jézus ma is számít az ilyen elmozdulásokra, vagy megmozdulásokra is, hogy azért mi magunk is tegyünk meg valamit, merthogy a mi akaratunk is számít…
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. A bibliaolvasó kalauz szerint választottam ki ezt a pár verset.
Sok szeretettel üdvözlök mindenkit, és Istentől megáldott 2024-es évet kívánok mindenkinek, mindannyiunknak. A zsinati tanács, meg a gondnokok, meg gyülekezeti vezetők munkáját áldja meg az Úr, és legyen velünk ebben az esztendőben is, hogy tudjuk tovább folytatni a gyülekezeti munkát, vagy az egyházi munkát.”