Mit jelent a horvátországi reformátusoknak 1848-49? A forradalmat, amely folyamatosan zajlik körülöttünk ma is közéletünkben, egyházunkban, közösségeinkben.
Történelmi értelemben nevekhez kötött emlékekben él, mint amelyekről iskolában, templomban, családjainkban tanulhatunk: Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Ács Gedeon, politikus, költő, lelkész, beszédekben, versekben, igehirdetésekben elmondott üzenetei.
A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház háború utáni 1993-as újjászerveződését követően 1999-ben vette fel – Sója Lajos főgondnok zsinati javaslatát követően – a “magyar” jelzőt megnevezésébe. Forradalmi tett, kiállás és állásfoglalás volt, kapott, és kap érte az egyház azóta is hideget-meleget. A zászlót sokan lobogtatják, a nyelvet kevesebben “művelik”. Az egyháztörténelem és sors iróniája, hogy éppen abban az időben vonta meg támogatását az anyaország református többsége Kossuth és Ács népétől. Szabadságért való kiállását ennek a közösségnek és vezetőinek világi és egyházi körök akadályozták. A fennmaradásért való küzdelem sok formában ma is folyik.
Mondjunk el egy imát az egykori hősökért és a ma hétköznapi emberéért, akik nemzetiségeinkkel, ma nemzetekbe tömörült országrészeinkkel együtt tiszta szívvel és Isten iránti hálával mondanak köszönetet a példamutató életekért, és a magyar nyelv és református gyülekezeteink fennmaradásáért. Anyanyelvünk a Szentírás… Ha közösen tudunk imádkozni ezért a célért, akkor lesz a jövőben is jelentése az 1848-49-es Szabadságharcnak a horvátországi reformátusok számára.
